Véget ért a Hová járnak a fiúk sírni? című Vörös pöttyös regényem borítótervező-pályázata, ami azt jelenti, hogy itt az ideje kihirdetni az eredményt 🙂
Először is köszönöm mindenkinek, aki pályázott, aki valamilyen formában részese akart lenni a történetemnek, és remélem azok kedvét sem tántorítom el a könyvtől, akiknek nem válogattam be az alkotásait a kiemelt borítók közé.
Ennek több oka is lehetett, és nem feltétlenül a minőség. Előfordult olyan is, hogy a borító nagyon egyedi, újszerű, különleges volt, látszott, hogy az alkotója sokat dolgozott rajta, de nem tudtam elképzelni egy ifjúsági, Vörös pöttyös regény borítójaként. Erre két példa:
Olyan is előfordult, hogy nagyon hangulatos borítókat kaptam, de az azokon szereplő elemek jelentősen eltértek a regénytől, vagy szembementek a főszereplővel, és nem is lehetett volna javítani őket, mert nem apróságokról volt szó. Ez az átka annak, ha úgy kell borítót tervezni, hogy a teljes regényt sajnos nem ismerhetitek meg.
Úgyhogy én most több szakaszra osztom az eredményhirdetést. Először is megmutatom, hogy milyen borítókat küldtem el a kiadóvezetőnek, aztán megmutatom azokat, amiket külön ki szeretnék emelni, sorrend nélkül, legvégül pedig egyetlen borító kap helyezést, az első helyezett.
Kommentár nélkül azok a borítók, amiket a kiadóvezető figyelmébe ajánlok:
A kiemelt borítók:
Nagy Dalma
Szép letisztult stílus, kellemes rajz, és ugyan a szereplő a képen elég laza, lazább, mint a főszereplő, de ez talán még belefér 🙂 A borítón talán annyit változtatnék, hogy a lepkét leszedném, hiszen a történetben az azúrkék lepkék a hangsúlyosak, és inkább kis méretben, repülő formában helyezném a főszereplő elé.
Ugye a Könyvmolyképző Kiadó már nem dolgozik AI képekkel, viszont ez a rajz hordoz magán olyan vonásokat, hogy akár mesterséges intelligencia is tervezhette. Viszont én láttam a stockfotó oldalon az eredeti képet, ahol ezt semmilyen formában nem jelölték. Ezek után legyen okos az ember meg a tervező 🙂
Lados Regina
A pályázat kiírásában beszéltem arról, hogy ebben a történetben a két főszereplő külön utakon indul el, és egymást kergetik a városban, úgy, hogy ezzel nincsenek is mindig tisztában. Szóval ez a fiú fejében megjelenő térkép egy igen ötletes megoldás. Reginától azt is tudom, hogy szándékosan úgy helyezte el a térképet, hogy a Duna kiadja a könnyek útját, ezzel reagálva a címre. Az egyetlen probléma, hogy a történetem nem Budapesten játszódik. Konkrét város nincs megnevezve, de az igen, hogy nagyjából százezren élnek ott. Szóval a térképet cserélni kellene, de utána működőképes lehet a koncepció.
Boldizsár Eszter
Eszternek két képét is beválogattam. Az első rajz kellően komor és sötét, és emiatt bizony passzol a történethez. Lehet, hogy a fiú ruházatán kicsit módosítanék, de ezt a képet a kezdetektől nagyon szerettem.
A másik borítón a két főszereplő külön utakon jár, egymásról mit sem tudva, nekem pedig rögtön megtetszett a koncepció. Annyira, hogy ez már egy módosított verzió, mert megkértem Esztert, hogy alakítsa át a főszereplő Nimród ruházatát, hogy jobban hasonlítson a főszereplő ruháira. Ugye más esetben ez nem lenne fontos, de ez a történet egyetlen nap alatt játszódik, és ezért a főszereplőn jól meghatározott ruha van.
Tatai Lili Nikoletta
Elsőre hasonló ötletnek tűnhet, mint Lados Regina terve, mégis teljesen más a megközelítés, itt a térkép a fiú mögött helyezkedik el, a fejében pedig a cím jelenik meg. És mivel mindig hangoztatom, hogy a fiúk fejébe viszem el az olvasókat, ezt a fajta megoldást kifejezetten ötletesnek tartottam. Szépen kidolgozott borító, tetszetős színekkel, és a fiúfejről simán el tudom képzelni, hogy a történet főszereplőjének sziluettje. A térképen viszont itt is változtatni kellene, mert Budapest túlságosan felismerhető.
1. Zimonyi Eszter
Amikor megérkezett Eszter terve, rögtön átjött az a gondoskodás, az az ötletelés, amivel készülhetett. Engem elvarázsolt, és tudtam, hogy onnantól nagyon nehéz lesz kiütni őt az első helyről, és ez végül nem is sikerült másnak. Szerintem ez egy nagyon profin összerakott terv, itt is megjelenik a cím a fiú fejében, ahogy mögötte a térkép is, de ez egy szabad térkép, nem idéz meg semmilyen konkrét várost. Eszter pedig meg is jelölt rajta néhány helyet, ami rögtön beindította az fantáziámat. Ő nyilván csak általánosságokban gondolkodhatott, hiszen nem ismeri a történet helyszíneit, én viszont azonnal agyalni kezdtem, hogy milyen helyeket jelölnék be a térképen, amik kapcsolódnak a könyvhöz.
De külön említést kell tennem az éldekorról is. Ez nem volt kötelező elem, de Eszter elkészítette a sajátját. És milyen jól tette! Imádom, hogy itt az éldekor nemcsak egy dísz, hanem továbbmeséli a borítót, és tényleg extrát adna a könyv limitált kiadásához. Mindezt úgy, hogy a borító önállóan is megállja a helyét.
Szóval gratulálok Eszternek, engem lenyűgözött a munkája.
És akkor most meg is van a Hová járnak a fiúk sírni? borítója?
Nos, ez még egyáltalán nem biztos. Én már továbbküldtem a bejegyzésben említett borítókat a kiadóvezetőnek, aki majd a végső döntést hozza meg. Elképzelhető, hogy több borítót is választ, és olvasói szavazás során dől el a végleges borító.
Legvégül pedig szeretném mindenkinek megköszönni, aki valamilyen formában részt vett a Hová járnak a fiúk sírni? borítótervező pályázatán, akár úgy, hogy tervet készített, akár úgy, hogy lájkkal vagy hozzászólással jelezte, hogy szerinte melyik borító a legszebb. Remélem, a végső döntéssel mindenki elégedett lesz, és szeretni fogjátok a könyvet 🙂
