Egy évvel ezelőtt jelent meg Az első csók és egyéb démonok, amihez akkoriban rengeteg különféle bejegyzést írtam. Szó volt arról, hogy miket olvastam, miket hallgattam az írás közben, miért különleges ez a történet a Vörös pöttyös könyvek között, és így tovább. Ennek ellenére ne higgyétek, hogy mindent elmondtam akkor. Íme 10 dolog, amit jó eséllyel nem tudtatok Az első csók és egyéb démonokról.
1. Az első csók és egyéb démonok egyik fejezetében a szereplők iskola után beülnek egy helyre megünnepelni az osztálytársuk születésnapját. Ezt szinte egy az egyben egy olyan helyről mintáztam, ahová mi is jártunk a gimnáziumi éveimben (az egyik ilyen helyről, mert hármat váltogattunk). Ezt a kocsmaszerűséget először Asszonybosszantónak, majd amikor már mi jártunk oda, Kalóztanyának hívták, és a szalagavató utáni bulira is ezt béreltük ki az osztályunkkal. Azóta sok minden volt már a Kalóztanya helyén, legutóbb szivacsbolt és fénymásoló, most pedig épp semmi.
2. Az első csók és egyéb démonokhoz írtam egy előzménytörténetet, Lányok, szellemek és egyéb kísértések címmel, aminek az első változatába beleírtam Marcellt és Eriket Az Olimposz legyőzése trilógia fiú főszereplőit. Nagyon rövid mellékszerepük volt, csak egy folyosói jelenetben tűntek fel, de jó poénnak tűnt összemosni Az első csók és Az Olimposz legyőzése világát. A végső változatból mégis töröltem őket, mert második olvasatra inkább beleerőltetésnek éreztem a két nagyon eltérő regényvilág összemosását. Ráadásul ez a húzás rengeteg olyan kérdést vetett volna fel, amiket igazából nem akartam megválaszolni. 🙂
3. Az első csók és egyéb démonok majdnem álnéven jelent meg.
Fogadjunk, hogy erre nem számítottatok. 😀
A megjelenés előtt felmerült az a gondolat, hogy lehet jobb lenne szétválasztani a middle grade és a Young Adult típusú írásaimat, és hogy ne legyen keveredés, mi lenne, ha az új regényem álnéven jelenne meg. Elsőre egyáltalán nem tetszett az ötlet, de amikor megszületett a lehetséges álnév, ami a Gabriel Zane volt, egy pillanatra én is elgyengültem. Most komolyan, mondjátok ki hangosan a nevet, és utána mondjátok azt, hogy nem hangzik jól. Végül mégsem éltem a lehetőséggel, mert én mindig is saját néven akartam publikálni, és azt is macerásnak tűnt megoldani, hogy hogyan legyek jelen a közösségi médiában két névvel. 😀
4. Soha nem titkoltam, hogy Az első csók és egyéb démonok kutyáját a saját kutyámról, Harlekinről mintáztam. Szinte mindent pontosan átvettem, a fajtáját, a szokásait, a betegségeit, a halálát, egyedül a nevét nem, mert valamiféle távolságot mégis tartani akartam a valóságtól.
A regényben Harlekin a Titán nevet viselte. De ennek is megvolt az oka. Lényegében ez is az ő neve volt.
Mielőtt Harlekin hathetesen hozzánk került, az ideiglenes gazdái már elnevezték Titánnak, amivel nekem semmi bajom nem volt, még azon is gondolkodtam, hogy megtarthatnánk a nevet. A baj csak az volt, hogy már jó előre eldöntöttem, hogy a kutyámat Harlekinnek fogom nevezni, és végül tartottam is magam ehhez. A Harlekin pedig Picasso rózsaszín korszakából jött, amiben gyakran festett cirkuszi témájú képeket, köztük a Harlequin bohócokat.
Én pedig végül ezzel a Titán névvel tartottam magam távol a teljes valóságtól, úgy, hogy mégsem kellett idegennek ható kutyaneveken gondolkodnom.
5. Az első csók és egyéb démonokat egykötetesre terveztem, és így is zártam le, ennek ellenére nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan lehetne folytatni. Annyira elmerültem az ötletelésben, hogy végül felvázoltam egy lehetséges második rész teljes cselekményét, és fejben szinte szóról-szóra megírtam az első fejezetet. De ehhez a folytatáshoz csak minimális jegyzeteket készítettem, és másfél-két éve minden ötletemet a fejemben őrizgetem, várva, hogy egyszer vagy leírom, vagy végleg elfelejtem. Most úgy néz ki, hogy az utóbbi valósulhat meg könnyebben, mert jelenleg nem érzek erős késztetést, hogy folytatásba kezdjek.
6. Közismert, hogy Az első csók és egyéb démonok a megjelenés előtt nagyon sokáig A lányok szellemek és egyéb pokolbéli furcsaságok címet viselte. Erről és a címválasztás nehézségeiről annak idején írtam is egy külön bejegyzést.
Mivel semmi ötletem nem volt, azt, hogy én adjak címet ennek a regénynek, már nagyon hamar elengedtem. Azt viszont sokáig én sem tudtam, hogy végül miért a most viselt címét kapta a regény. Aztán kiderült, hogy a kiadón belül is sokáig tanácstalanok voltak a címmel kapcsolatban, közösen ötleteltek többen, mondogatták a „kulcsszavakat”, hogy szerelem, meg démonok, amikor Róbert Katalinnak ugrott be Gabriel García Márquez A szerelemről és más démonokról című regénye, amire állítólag (nem tudom, nem voltam ott :)) lelkes bólogatások érkeztek. Szóval mondhatni egy Márquez regény ihlette Az első csók és egyéb démonok címét.
7. Középiskolás koromban még lehetett dohányozni a szórakozóhelyeken, ami azt jelentette, hogy bárhová mentél, ott vágni lehetett a füstöt, és azok is émelyítően cigiszagúak lettek, akik amúgy soha nem gyújtottak volna rá. Persze ez a szag nagyon árulkodó volt, és mindenki azzal küzdött, hogy hogyan titkolja el, akár otthon, akár a kollégiumban a nevelőtanárok előtt, hogy merre járunk az órák után. Erre emlékezve írtam meg azt a jelenetet, amiben a nem dohányzó Emma arról faggatja Patrikot, hogy hogyan kerülik el a cigisek a lebukást a koliban.
8. A történetben Emma két rémálmát is elmeséli. Az első álmot, ami az iskolában játszódik, én találtam ki, a másodikat viszont, ami már Emmáék házában történik, én magam álmodtam. Ott én kerültem Emma szerepébe, én voltam az üldözött, és a szüleim kerültek a kerítésre. Ennek az álomnak viszont már kb. olyan tizenöt éve. De az akkor olyan intenzív és nyomasztó élmény volt, hogy csak nehezen szabadultam tőle. Sőt, mint látszik nem is szabadultam meg teljesen, hiszen ennyi évvel később is eszembe jut néha.
9. Az első csók és egyéb démonok jelentős részét 2017. őszén írtam meg, pont azokban a napokban, amikor a történet is játszódik. Ez nem volt tudatos, nem azért választottam az őszi időszakot a cselekménynek, mert amúgy is akkor dolgoztam rajta, hanem mert bizonyos események miatt más évszakot nem is választhattam volna. De ha már így jártam, akkor megfigyeltem az időjárást, és ehhez igazítottam a történetem. Lényegében Az első csók és egyéb démonokban pont olyan az időjárás, mint a valóságban is volt 2017-ben. De olyan apróságokat is belecsempésztem a történetbe, mint például az English Open sznúkertorna, ami az egyik szórakozóhely tévéjén ment, és amelyik sznúkertornát a valóságban is ezekben a napokban játszottak.
10. Az első csók és egyéb démonok történetét összevissza írtam, ráadásul még egy év szünetet is tartottam közben.
Pedig a történethez a szokásos módon kezdtem hozzá: az elején, az első fejezettel. Aztán még belefogtam a második fejezetbe is, de ezt már nem fejeztem be. Egyszerűen nem volt kedvem tökéletesen kitalálni és felépíteni a gimis szálát, hanem akcióra vágytam. Ezért első körben azokat a fejezeteket írtam meg, amik a misztikus szálat viszik végig. Ezután jött közbe A háború lelke megírása és félretettem a regényt egy teljes évre.
Viszont hiába végeztem a misztikus szál jelentős részével, a visszatérés után sem tartottam magam komolyan az időrendhez, és minden történetvezetési logika nélkül ugráltam a fejezeteket jelentő napok között. Ha adott pillanatban valami egyszerűbbnek vagy rövidebbnek tűnt, akkor megírtam azt, és mondjuk egy öt nappal korábbi eseményt csak jóval később. Ilyen szempontból kész káosz volt a regény megírása. Legalábbis kívülről így tűnhetett volna, de addigra már fejben lekottáztam az egész sztorit, és hiába az összevisszaság, tudtam milyen jeleneteket akarok írni, és egyáltalán nem okozott gondot, hogy nem sorban haladtam.
+1. Az első csók és egyéb démonok Titán, a kutya halálával kezdődik. Ez nem titok, nem spoiler, számtalanszor beszéltem már róla, mémeket is készítettem hozzá. Viszont az eredeti jegyzeteim alapján a történet teljesen máshonnan indult volna. Az eredeti tervek szerint Titánt nagyon is életben találjuk az első fejezetben, sőt, a regény első felében is, és a betegség a szemünk előtt építette volna le, hogy még fájdalmasabb és sokkolóbb legyen a halála.
Végül azért vetettem el azt a kezdést, mert úgy éreztem így túlságosan távolról indulna a történet, és csak későn érnénk el a lényegi részekhez, például Lili feltűnéséhez. Mérlegre tettem a dolgokat, és rájöttem, hogy egy szívszorító kutyahalál nem ér annyit, mint egy jól beindított történet. 🙂
Ha érdekel titeket a regény, több helyen is megrendelhetitek, én most a Könyvmolyképző Kiadó oldalát ajánlom nektek.
