Szóval ennek megünneplésére jöjjön egy kis élménybeszámoló A háború lelke könyvbemutatójáról, ami a Könyvmolyképző Kiadó nagyobb karácsonyi rendezvényének a része volt, ahol hemzsegtek a kiadó írói, többek között a legnépszerűbb sorozatának, a Vörös pöttyös könyveknek a szerzői is. Ők annyian voltak, hogy a pöttyeikkel egy korrekt bárányhimlőt összehozhattak volna. És ugyan akadtak itt meseírók, Arany pöttyösek, vagy épp a Hard selection sorozatba írók, de a Kaméleon könyvek sorozatot (szokás szerint) egyedül én képviseltem.
 |
| „Ha ezt most hazaviszem, elmarad a bemutató?” |
 |
| Egyelőre még itt, de mi lesz legközelebb? 🙂 |
 |
| Iszom Réka minden szavát (a vizet viszont nem mertem megbontani) |
 |
| Feszengésnek nyoma sincs… |
 |
| Kamera által homályosan |
De azért ennek is megvan a maga előnye.
A legtöbb író általában csak beesik a saját eseményére, és utána rohan is tovább, mert nem tudják, hogy az ilyen rendezvények legjobb részei a színfalak mögött zajlanak. Mert ilyenkor van lehetőséged más írókkal beszélgetni, bloggerekkel találkozni, vagy random olvasókat megismerni, olyanokat, akik igazából nem is miattad vannak ott. Így találkoztam Kántor Katával, a Nózi nyomoz sorozat írójával, de dedikáltattam Róbert Katalin új könyvét, a Szelídíts meg című regényt is. Őt épp evés közben zavartam, de mondtam neki, hogy nem akarom kiállni a sort, ami a könyvbemutatója után lesz, és ennyi protekció jár nekem. Erre Kata mondta, hogy igen, mert én is a kiadó szerzője vagyok.
Hát… izé… én a személyes jó viszonyunkra akartam hivatkozni, de ha te erre gondoltál először Kata, akkor oké… 😀
 |
Vajon annak van hírértéke, hogy a Könyvmolyképző karácsonyi rendezvényén a Róbert Katalin új regénye ihlette rókás mézeskalácsot eszem? |
 |
Jé, ez instagramra is mehetett volna. 🙂 Csak kifogta a szelet a vitorlámból, hogy későn kaptam meg a képet (mellettem V. K. Bellone a Felvont vitorlák c. regény szerzője). |
 |
Ez volt a kötelező feladat minden írónak: pózolni a plakát előtt. |
 |
Még soha nem kaptam olyan olvasói rajzot, amit az én regényem ihletett, úgyhogy nekem ez nagy dolog volt. |
 |
Ez az a pillanat, amikor egyszerre két oldalról fotóznak, és neked nem annak a kamerának a képe van meg, amelyikbe néztél |
 |
| A legfiatalabb olvasómmal 🙂 |
 |
Itt az történt, hogy dedikálás előtt kivettem a könyvből a hozzá járó Fortuna kártyát, ami kedvezményekre jogosít a Könyvmolyképző webshopjában, és elfelejtettem visszatenni. Bocsi. Ugyanitt Fortuna kártya eladó. 🙂 |
 |
Néha előfordult, hogy lőttem egy képet mások bemutatójáról. Itt Bakti Viktor az Integrálva szerzője érezte úgy, hogy mondanivalója van. 🙂 |
 |
Próbáltam egy normális fotót készíteni az új regényemről, de a fényviszonyok beintettek. Bezzeg az Integrálva jól mutat… |
 |
Ezzel a képpel nyugodtan lehetne pályázni az egy négyzetméterre jutó legtöbb vöröspöttyös szerző rekordjára. 🙂 Konkrétabban: pillanatkép az Érints meg! című novelláskötet bemutatójáról, ahol az írók épp Adj király katonát játszanak a közönséggel. |
Mert hát délután három órakor kezdődött a Juventus meccs. És sajnos létezik egy bizonyos fontossági sorrend… 🙂 Olyannyira, hogy amikor a kiadónál elkezdték szervezni a bemutatókat, és meg kellett adni, hogy kinek milyen időpontok jók, én bizony erősen elgondolkodtam azon, hogy a vasárnap délutánt egy az egyben kihúzom, mert ütközik a Juventus meccsel…
De győzött a józan ész (a szív felett), a vasárnapot is bent hagytam, és szerencsésen így is szombatra kerültem, a bemutatóm is rendben lefutott, ahogy mindenki másé is, vagyis minden jó, ha a vége jó:
 |
| Mondtam, hogy jó a vége 🙂 |
