Könyvbemutatók, évértékelő, jövőbe tekintés

Eddig minden évben írtam élménybeszámolót az aktuális könyvbemutatómról, idén viszont addig halasztottam a dolgot, hogy elértünk az év végéhez, és még csak nem is utaltam arra, hogy bármi ilyesmivel készülnék. Pedig az új regényem első könyvbemutatóján már november végén túl voltam. De ha már eddig húzódott, úgy döntöttem, egybekötöm az élménybeszámolót az év végi összegzéssel (ilyet se nagyon csináltam még), és egy kicsit beavatlak titeket a terveimbe is. Ez jön most. 🙂

A bejegyzést pontokra bontom, és igyekszem az íráshoz kapcsolódó tevékenységeimmel foglalkozni, de akármilyen témákról is írok, nyilván első helyre kívánkozik, hogy megjelent az első Vörös pöttyös, és egyben negyedik regényem, Az első csók és egyéb démonok.

Most nem kezdek bele abba, hogy ez a regény más mint az eddigi regényeim (többször megtettem már ezt), de az biztos, hogy már a megjelenés előtt érzékeltem, hogy nagyobb az érdeklődés, és a könyvbemutató sem a Könyvmolyképző szokásos karácsonyi rendezvényén esett meg, hanem még november végén, a Vörös pöttyös klub keretein belül, az Alexandra pódiumon.

Itt egymás után hárman szerepeltünk, és az kötött össze minket, hogy mindhármunknak Vörös pöttyös könyve jelent meg. A sort Eszes Rita nyitotta a Rókatündér című regényével, őt követte Róbert Katalin a 6 hét a világ című történetével, majd érkeztem én.

Velem a Lap lap után blog bloggere, Anna beszélgetett, aki először vezetett ilyen típusú beszélgetést, úgyhogy a kezdés előtt végig is turnézta az összes ott lévő ismerősét, hogy ő mennyire izgul, nem akarja megcsinálni, és így tovább. 🙂 Gondoltam, te jó ég, mi lesz itt, aztán amikor felléptünk a pódiumra, mint akit elvágtak, Anna nagyon profin levezette a beszélgetést. Van egy olyan érzésem, hogy nem volt teljesen őszinte az izgulása… 😀 (és most attól tartok, ha ezt Anna elolvassa, rám ír, és verbálisan bántalmazni fog :D)

Nekem viszont tényleg volt okom izgulni, mert az elmúlt három évben másról sem beszéltem, csak a görög mitológiáról, a Kéerről és Az Olimposz legyőzése trilógiáról, szóval mindig ugyanaz a téma volt porondon. Ellenben Az első csók és egyéb démonokkal egy teljesen új világ nyílt meg, új kérdések, új témák, és bevallom, tartottam attól (még mindig tartok), hogy olyan kérdéseket kapok, amiken még soha nem gondolkodtam, és csak nézek ki bután a fejemből, miközben a közönség arra vár, hogy valami okosat mondjak.

Bármilyen furcsa, ez most nekem is tanulóidőszak, és fel kell készülnöm arra, hogy nemcsak a görög mitológiáról és kalandregényekről beszélek, hanem bizony belefuthatok olyan kérdésekbe, hogy szerintem hogyan lehet védekezni a bullying ellen, vagy miben más fiú szemszögből romantikus történetet írni, mint lány szemszögből.

Furcsamód idén nem a könyvbemutatóval értek véget az új regényem körüli események, hiszen dedikáltam Budapesten és Debrecenben is, illetve a Könyvmolyképző karácsonyi rendezvényén is jutott nekem szerep.

A debreceni dedikálást külön kiemelném, mert ez volt az első olyan alkalom, hogy (Budapestet leszámítva) csak dedikálni mentem egy városba. Sok helyen jártam már a regényeim miatt, sok helyen dedikáltam már, tavaly például Debrecenben is az olvasás éjszakáján, de most először fordult elő, hogy ehhez nem kapcsolódott valamilyen rendezvény, hanem tényleg csak dedikálni hívtak.

De vissza a karácsonyi partira. 🙂

A Csillagszóró könyvkarácsony egy kétnapos rendezvény volt, ahol én Rácz-Stefán Tiborral csöppentem közös programba. Az apropó az volt, hogy mindketten férfi írók vagyunk, mindketten Vörös pöttyös regénnyel jelentünk meg (Tibi egyszerre kettővel), és akkor már miért ne beszélgessünk arról, hogy milyen a Young Adult irodalom férfiszemmel, a saját könyveink kapcsán. A beszélgetést Felkai Ádám vezette, aki szintén a kiadó szerzője. Szóval ez egy igen speciális, adott téma köré szervezett könyvbemutató volt.

Gondoltam én… 🙂

A többiek pedig másképp. 🙂

Vicces, de nem teljesen egyformán értelmeztük a témát, és hárman kicsit három irányba indultunk el. Én a saját új regényemen keresztül akartam a Young Adultról beszélni, Tibi viszont hanyagolta a saját könyveit, ő inkább mélyen belement a dolgokba, és alaposan megmutatta, hogy remekül ismeri a YA történeteket, míg Ádám volt az, aki a kezdőt játszotta, akinek az alapjairól kell bemutatni a zsánert.

Így sem volt ezzel probléma, jól éreztem magam a porondon, szívesen
beszéltem a témáról, de legközelebb lehet nem ártana egy kis
egységesítés. 🙂

Pár éve viszonylag nagy lendülettel kezdtem bele a videós „karrierembe”, aztán a videók szép lassan elmaradoztak, idén pedig összesen két videóval jelentkeztem. De miért? Egyrészt nem vagyok én olyan jó ebben, az első videóim nagy részét legszívesebben törölném (lehet, meg is teszem), másrészt ebben az évben kihalt alólam a technika. És leginkább ez volt az oka, hogy idén nem érkeztek új tartalmak. Pedig ez volt az az év, amikor már kezdtem elégedett lenni a munkámmal, de hiába, mert a két megjelent videóban olyan hangtechnikai gondokkal küzdöttem, hogy nem volt kedvem tovább erőltetni.

Ez nem jelenti azt, hogy vége, most is, ha ránézek a jegyzeteimre, hat videó témáját is felvéstem rá, szóval ha sikerül technikailag megújulnom, akkor érkeznek majd az új videók is.

Illetve, azt azért tegyük hozzá, hogy amikor elkezdtem videókat készíteni, nem igazán volt más magyar író, aki használta a platformot, vagy ilyen témákkal foglalkozott volna a videóiban, mostanra viszont egyre többen kezdenek bele ebbe is. Bevallom, jóval kevesebb motivációt nyújt, hogy egy lehetek a sokból, mint amikor még szinte egyedül próbálkoztam. Tudom, tudom, akkor kellett volna jól csinálni… 🙂 Na, mindegy!

Ti szeretnétek új videókat? Ha igen, miket? Vagy fektessem inkább másba az erőmet és energiámat?

2018-ban megjelent Az első csók és egyéb démonok, ami sok változást hozott az írói életembe. Új történet, új közeg, új célközönség, új olvasók. Nagyon élveztem az egészet, a történet megírásától kezdve, a szerkesztésen át, egészen az első véleményekig. Ez utóbbiak szerencsére elég pozitívak, de nemcsak a moly.hu oldalán vagy blogos értékelésekben kapok véleményeket, hanem többen is privát üzenetben írták meg, hogy mennyire szerették a könyvet. Ilyenkor leginkább azt sajnálom, hogy ezeket csak én látom, pedig legszívesebben megmutatnám mindenkinek. 🙂

Persze tudom, hogy a regény (szerintem) legnagyobb erénye, hogy egyedi módon, sok Vörös pöttyös könyvtől eltérően közelíti meg a romantikát, akár megosztóvá is teheti a történetet. Erre azért még fel kell készítenem magam. 🙂

De mi lesz 2019-ben, milyen új regénnyel jelentkezem?

Lehet, hogy semmilyennel.

Jelenleg egyszerre két történeten is dolgozom. Az egyik egy middle grade könyv, vagyis Az Olimposz legyőzése korosztályát célozza, a másik pedig Az első csók és egyéb démonokét, vagyis 15-16 év felettieknek szól majd.

A middle grade regénnyel sokkal jobban állok, biztosan be tudnám fejezni a leadási határidőig, viszont a másik történet épp sokkal jobban érdekel, és minden erőmet és időmet arra akarom koncentrálni. A kérdés már csak az, elég lesz-e ez, hogy határidőre leadjam? És ha nem, mikor fogom elengedni? Nem húzom-e túl sokáig, ezzel kifutva az időből, hogy a middle grade könyvet befejezzem?

Fogalmam sincs.

Előfordulhat, hogy idén egyetlen új kéziratot sem adok le a kiadónak. Aztán az is előfordulhat, hogy egyszerre kettőt is. 🙂

A terv mindenestre az, hogy 2019-ben kicsit több bepillantást engedek majd az olvasóimnak a készülő kézirataimba. Ez eddig nem volt jellemző rám, és szinte csak akkor beszéltem a regényeimről, amikor már biztos volt a megjelenésük. Meglátjuk, mennyire tudok váltani ebből. 🙂

Ha választanotok kellene, ti milyen típusú regényt látnátok szívesebben tőlem?

Alkalmi kiadványok, bookletek

Idén három, a regényeimhez kapcsolódó kiegészítő történetet is megírtam, amik aztán kiadványként jelentek meg, és azok kaphattak belőlük ingyenes példányt, akik részt vettek valamelyik dedikálásomon. Az első ilyen típusú novellám a Spártai tél volt, ami A feledés folyója és A háború lelke között játszódik, és azóta mindenki számára elérhetővé tettem az oldalamon.

De ez is volt a terv, kedveskedni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám, exkluzív ajándékot adni nekik, majd egy kis idő elteltével mindenkivel megosztani. Mert tudom, hogy nem mindenki teheti meg, hogy Budapestre utazzon rendezvényekre, és nem szeretném egyetlen olvasómat sem megfosztani ezektől a történetektől.

A második kiadványom az Árész szolgája című novella volt, ami Az Olimposz legyőzése trilógia előzménytörténete. Ez jelenleg még nem elérhető az oldalamon, de a könyvfesztivál környékén ennek is feloldom az exkluzivitását, és bárki elolvashatja majd.

A harmadik kiadvány nagyon friss, Az első csók és egyéb démonok előzménytörténete, és nem sokkal a regény megjelenése után ki is jöttem vele (ennek okairól itt írtam). Ez a történet jó eséllyel csak jövő karácsonykor, egy év múlva válik mindenkinek elérhetővé, de addig ingyenesen beszerezhető lesz a különböző rendezvényeken. A könyvfesztiválon mindenképp.

2019-ben is készülök még egy kiadvánnyal, ez lesz Az Olimposz legyőzése trilógia utolsó előzménytörténete, mondhatni a Kéer trilógia lezárása. Reményeim szerint a könyvhétre elkészülök vele, és vihetem is magammal. 🙂 Illetve foglalkoztat a gondolat, hogy az Árész szolgája című előzménytörténetet is megcsinálom kiadványként, hogy az előzménytörténetek egységesen ott lehessenek a polcokon, a trilógia mellett. Hogy ez megvalósul-e? Azt még nem tudom.

Ezeket leszámítva idénre nem tervezek újabb kiegészítő történetet, de az is lehet, ha 2019-ben nem jelenik meg tőlem semmi, azzal fogom tölteni az év második felét (ami máskor szerkesztéssel, meg a könyv promózásával telik), hogy ilyen novellákat írok. 😀

Ti szeretnétek valamilyen történetet? Szeretitek egyáltalán ezeket a kis kiegészítőket?

A blog idén sokkal fontosabb szerepet töltött be az életemben, mint eddig. Még engem is meglepett, hogy 2018-ban huszonkilenc bejegyzést írtam (ezzel együtt), míg az azt megelőző két és fél évben összesen huszonnégyet.

Érdekesség, hogy az öt legolvasottabb posztom mindegyike Az első csók és egyéb démonokhoz kapcsolódik, jelentősen agyonverve az utánuk jövő bejegyzéseket. Talán ez is bizonyítja, hogy van igény a regények hátterével foglalkozó témákra, ezért ezt a vonalat mindenképp szeretném 2019-ben is továbbvinni.

Fogalmam sincs idén hány nyereményjátékot szerveztem, de úgy sejtem nem sokat, viszont a meglévőket szerettem volna egyedivé tenni. Akár a lebonyolításában, mint például amikor egy héten át, minden nap Az Olimposz legyőzése trilógiához kerestem dalokat, akár nyeremények terén, például amikor a tanév eleji nagy játékban Az Olimposz legyőzése trilógiához kapcsolódó egyedi évkezdő csomagot lehetett nyerni.

Nem ígérem, hogy idén hemzsegni fog az oldalam a nyereményjátékoktól, de ami lesz, abba szintén megpróbálok extrát vinni. Remélem, 2019-ben is sikerül összehozni egy tanév eleji játékot, illetve már régóta mozgatja a fantáziámat egy több állomásos, több napon át tartó nyomozós nyereményjáték, csak még nem tudom, hogyan lehetne megvalósítani.

Ti milyen játékot szeretnétek? És milyen nyereményeket? Írjátok meg, tényleg kíváncsi vagyok. 🙂

És akkor ennyit erről az évről. 🙂 Biztos írhattam volna másról, fontosabb dolgokról és témákról, de nekem most ezek jutottak eszembe.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, olvasott, akár a regényeimet, bejegyzéseimet, fb oldalamat, bármit. Remélem, 2019-ben is velem lesztek. Ha pedig van bármi mondanivalótok, hogy miből szeretnétek többet, miből kevesebbet, bátran írjátok meg.

Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! 🙂