A klub, ahová nem vesznek fel lányokat

Mi van ott benn, egy fiúban? Megmutatom…

Három Cool Selection címkével ellátott regény után idén
kisebb váltás következik a történeteimben, és november végén egy Vörös pöttyös könyvvel
jelentkezem, Az első csók és egyéb démonok cíművel.
🙂 (korábban másik címen futott, ha érdekel, miért váltottunk, itt olvashatsz utána) A Vörös pöttyös a
Könyvmolyképző Kiadó legnépszerűbb „pöttye”, hatalmas olvasótáborral, rengeteg
megjelent könyvvel, amik az elmúlt években már mindent megmutattak, amit a
zsánerből ki lehet hozni. Vagy mégsem? Miben más az én történetem, mint a többi
Vörös pöttyös? És tudok-e valami újat mutatni?

Még szép!

Legalábbis a végletekig hiszek ebben.

És mivel mutathatnék újat? A legegyszerűbb dologgal, amit
csak el tudtok képzelni. Azzal, hogy a valóságot mutatom be. És mi ennek a
valóságnak a lényege? Ez még egyszerűbb: az, hogy fiúból vagyok. 🙂

A Vörös pöttyös regények egyik fő alkotóeleme a romantika,
és ahogy én látom, egy-két kivételtől eltekintve a női írók dominálják a kiadó
könyveinek ezt a szegmensét. Nincs is ezzel semmi baj, viszont úgy gondolom,
hogy akármennyire jó írók is ők, amikor férfikarakterekkel dolgoznak, mindig
lehetnek olyan részek, amiket legjobb esetben is csak tippelhetnek, mert
egyszerűen nem élték meg. Nem élhették meg.

Most leginkább a tizenévesen megélt érzelmekre gondolok,
azokra, amiket a fiúk még biztosan magukba fojtanak, amikről nem beszélnek,
mert csak egy dolog számít, hogy magabiztosnak mutassák magukat.

Na, én ide megyek le. Ebbe a mélységbe.

Megmutatom, hogyan épül fel egy kapcsolat az első
szemezéstől, a kezdetektől. Pontosabban megmutatok minden gondolatot, ki nem
mondott szavakat, elvetett ötletet, taktikázást, a magabiztosság mögé rejtett
félelmeket, mindent, ami ilyen helyzetekben előfordulhat egy fiú fejében.

Mert a kezdeti próbálkozások mögött mindig rengeteg
félelmetes, a bukástól rettegő gondolat rejtőzik.

Miért nehéz kezdeményezni?

Miért tart tovább a bizonytalanság, ha a fiú már a jeleket
is megkapta a lánytól?

Mikor lehet megérinteni egy lányt?

Meddig lehet elsőre elmenni egy érintésben?

Szólhat-e a fiú, ha egy érintés neki kényelmetlen, vagy
örülni kell, hogy legalább megtörtént?

Van-e jelentősége egy kézfogásnak, vagy minden fiú csak
„azt” akarja?

Hogyan készül fel egy fiú az első csókra?

Ilyen helyzetekről szól majd Az első csók és egyéb démonok, persze szigorúan onnan közelítve, hogyan éli meg ezeket
egy tizenéves fiú. És miért gondolom, hogy én jobban be tudom mutatni ezeket a
helyzeteket, mint mások?

Mert én voltam ezekben a helyzetekben. Van fogalmam róluk. De
nemcsak magam miatt tartom a történetet hitelesnek. Félreértés ne essék, nem én
vagyok a főszereplő. 🙂 Ettől sokkal többről van szó, sokkal szerteágazóbb
ismeretekről, amit csak azok tudhatnak, akik már éltek fiú kollégiumban, részt
vettek a takarodó utáni, elsuttogott beszélgetésekben, amikor a sötétben nem
látod kihez beszélsz, csak távoli ágyaknak szólsz, és ez megnyugtat annyira,
hogy olyanokat is elmondj, amit nappal, mások előtt nem tennél meg.

És én láttam olyan macsókat, akik annyira kemények voltak,
hogy vállal előre jártak, a gyengébb idegzetűek inkább szétrebbentek előlük,
nehogy az útjukba álljanak, aztán láttam, hogy ezek a srácok, este, a
kollégiumba milyen megtört vágyakozással beszélnek olyan lányokról, akikkel
szeretnének összejönni, és közös sóhajtozásban várták a tanácsokat, hogy mit is
kellene csinálniuk. Ezek olyan fajta megnyílások, olyan szintű betekintések a
férfilélekbe, amik csak ilyen fiúközösségekben jöhetnek elő, legyen amúgy akármilyen
jó barát is egy fiú és egy lány (igen, én hiszek a nemek közti barátságban :)).

És ez az a klub, ahová nem vesznek fel lányokat. Erről
mesélek majd. Lehet, csak résnyire nyitom a klub ajtaját, de aki kíváncsi, így
is sokkal többet láthat, mint eddig bármikor.

Mert erről szól Az első csók és egyéb démonok, (az első fejezetet ide kattintva érhetitek el). Ez Eppel Patrik története, aki próbálja teljes szívvel belevetni
magát az első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a
bizonytalanságot és a rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.

 Ebből a szempontból
ez egy nagyon sallangmentes történet, nincs benne mindet elsöprő szerelem,
évszázados vonzalmak, világokat megrengető szívfájdalmak, csak egy fiú, és az ő
minden érzelme, hitelesen feldolgozva. De hát az átlagos szerelmek a
legérdekesebbek, nem igaz? 🙂

De nem akarok senkit félrevezetni, úgyhogy azt mindenképp el
kell mondanom, amiről eddig beszéltem, az csak a történet egyik fele, erre
ráépül egy kissé sötétebb, misztikus eseménysor. És ez legalább olyan, ha nem fontosabb
része a történetnek, mint a „romantikus” szál. Ez részben egy szellemhistória,
és nem akarok megrémíteni senkit, de helyenként akár ijesztővé is válhat majd.
🙂 Az biztos, hogy Eppel Patrik nem sokat fog unatkozni azalatt a bő negyven
nap alatt, amit az életéből bemutatok nektek.