Elöljáróban
Véget ért a Kopj le, jófiú! borítótervező pályázata, és én nem is tudom mit mondhatnék, mert valószínűleg már mindenki odalent jár, hogy megnézze a győzteseket. 🙂
Először is köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában részt vett a pályázaton, akár tervezőként, akár csak úgy, hogy egy lájkkal, hozzászólással jelezte, hogy ő melyik borítóval venné le szívesen a polcról a könyvet.
A pályázaton összesen 22 különböző tervező indult el, akiknek 141 tervét mutattam meg nektek (ettől kicsit több érkezett, de ha két terv csak minimálisan tért el, a legtöbb esetben inkább kiválasztottam a nekem jobban tetszőt, hogy ne aprózódjanak el a készítő lájkjai két majdnem megegyező borító között).
A 141 tervből 28 saját készítésű grafika volt, ami szerintem nagyon magas szám, és nagyon köszönöm, hogy többen is ilyen sok időt szántak arra, és azért rajzoltak, hogy az én regényemnek megfelelő borítója legyen. Ezért ezeket a munkákat mindenképp szeretném egy külön galériában megmutatni, amit majd a bejegyzés alján találtok.
Hogyan zajlott a pályázat?
Amikor elkezdődött a borítótervező pályázat, én magam sem tudtam, hogy milyen borítót szeretnék, de arra számítottam, hogy a legtöbben a korábbi Vörös pöttyös borítóimhoz hasonló, egyetlen szimbólumot ábrázoló tervekkel kísérleteznek majd. Na, ez nem jött be. 😀
Olyannyira nem, hogy amikor a második frissítésemnél előkerült egy rajzos grafikájú borító, négy háttal álló fiúval (erről még lesz szó :)), özönleni kezdtek rá a lájkok. Azóta is ez a leginkább kedvelt terv. És nem tudom, hogy emiatt, de ekkor az egész pályázat furcsa fordulatot vett, és elindult ebbe a rajzos irányba. Amire én egyáltalán nem számítottam. Szóval most nekem kissé szokatlan tervek közül kellett válogatnom. De ez egyáltalán nem volt baj. Inkább izgalmas, mert így lehetőségem volt kilépni a komfortzónámból.
Kiket választottam?
Most pedig jöjjön a frázisnak ható, de jelen esetben tényleg őszinte szólam: Nagyon nehéz volt dönteni. Olyannyira, hogy amikor ezeket a sorokat írom, még mindig nem teljesen tiszta, hogy az első hármat milyen sorrendben fogom elhelyezni, csak remélem, hogy mire odaérek, megvilágosodom. Azt is tudnotok kell, hogy nagyon sok olyan tervet kaptam, amik tökéletes borítók lehetnének egy másik könyvnél, de hiába voltak profin összerakva, az én történetemhez sajnos nem működtek.
De akkor nézzük azt a hét tervet, amiket kiválasztottam.
7. Boldizsár Eszter
Eszter több saját rajzot is beküldött, amiken gyakran zseniális ötletek és apróságok jelentek meg. Például az ezen a borítón is látható jófiú-rosszfiú ellentét, ami egy másik tervén komplett jelenetben ölt testet. De ha megnézitek a borító tetejét, láthattok rajta egy zenelejátszó sávot, amit 1:13-nál állítottak meg. Ez sem véletlen, hanem az Elefánt: Én című számában itt hangzik el a pályázati kiírásban általam külön kiemelt dalszöveg részlet: „Befelé nyílik a világom minden ajtaja”. Ráadásul Eszter erről nem is beszélt, egyedül kellett rájönnöm. 😀 Már emiatt a zseniális apróság miatt megérdemelné, hogy borító legyen belőle. 🙂 Érdekesség, hogy Eszter munkái közül nekem nem ez volt az abszolút kedvencem, de a lájkjaitok meggyőztek arról, hogy ezt kell beválasztanom. 🙂
6. Schneider Zsófia
Amikor beindult a rajzos vonal, ez a borító rögtön felhívta magára a figyelmet. Különösen érdekes volt, ahogy a cím köré szerveződik az egész, és megjelennek rajta a történet főszereplői. Ezentúl pedig az egész letisztult, mondhatni minimalista, ami eléggé passzol a regény stílusához is. 🙂 Talán mondanom sem kell, de ez is saját rajz.
5. Nemes Orsolya
Nem tudok majd mindhez sok mindent írni, talán ide sem, de amikor megláttam ezt a borítót, annyi jutott eszembe, hogy tetszik. 🙂 Csak így. Simán. Leginkább az tetszett benne, hogy merőben más, mint az addigi (és mint kiderült, az utána érkező) tervek. Az egyszerűsége és a hangulata viszont olyan megkapó volt, hogy simán el tudnám képzelni a könyvem borítójaként.
4. Gulyás Borbála
Amikor megosztottam ezt a borítót, és jeleztem, hogy ez Borbála saját rajza, szerintem sokaknak leesett az álla. 🙂 Ezt bizonyítja az is, hogy a második legtöbb kedvelés erre a tervre érkezett. Igazán profi és kidolgozott munka, abszolút csak gratulálni tudok Borbálának. Az egyetlen ok, amiért nincs előrébb, hogy a fiúk kinézete, stílusa talán túlságosan könnyednek hat a történethez képest.
És akkor innentől kezdve van elképesztően nehéz dolgom. Ezért úgy döntöttem, hogy most kivételesen nemcsak az első, hanem az első három helyezettnek is küldök egy-egy példányt az új regényemből.
3. Donné Boglárka
Boglárka munkája első pillantásra szerelem volt. Tetszett a sziluett, hogy látjuk a főszereplőt, de a borító mégsem mondja meg nekünk, hogyan képzeljük, a fejhallgató utal a zenére, amit emlegettem a kiírásban, a narancsos színek pedig olyan egyedi és figyelemfelkeltő hangulatot hoznak el, ami szerintem könnyen tekinteteket vonzhat a könyvesboltban.
2. Vörös Zsófia
Zsófia terve utolsó nap érkezett, mégis rögtön népszerű lett a pályázatot követők között, akik hamar az egyik legkedveltebb tervvé tették. Én is azonnal el kezdtem gondolkodni, hogy akkor ez most mit is fog borítani. 😀 Nagyon tetszik, hogy a borító úgy hat egyszerűnek, hogy közben süt róla a profizmus (Zsófi saját rajzairól van szó). Örülök, hogy megjelennek rajta a főbb szereplők, Kornél, Noémi, Fanni, és úgy látni belőlük sokat, hogy közben teret hagynak a fantáziának is.
Ilyen típusú tervek biztos nem jutottak eszembe a pályázat előtt, de most már abszolút el tudnám képzelni, hogy ez legyen a Kopj le, jófiú! borítója (mínusz egy Hello Kitty! :D).
1. Nagy Dalma
Dalma terve az elsők között érkezett be, és mindenki rögtön a kegyeibe fogadta. Nekem is azonnal feltűnt, habár akkor még nem tudtam, hogy ezzel lényegében meghatározza a pályázat egyik fő csapásirányát. 🙂 Ami először eszembe jutott, azon túl, hogy szép és jól mutat, hogy ez nem én vagyok. Ez nem az én VP könyveimhez passzol. Aztán ahogy egyre többször került elém, annál inkább fellángolt bennem a vágy, hogy mégis akarom. Hogy ki akarok lépni az eddig megszokott borítóim közül, kipróbálni valami mást. Ehhez pedig tökéletes volt Dalma terve, mert színvilágban is annyira más, mint elképzeltem, hogy ha csak rá gondolok, kedvem támad mosolyogni, hogy mennyire újszerű ez a húzás tőlem. Tetszik még a fiúk elhelyezkedése, hogy csapatnak látszanak, de különösen megfogott, a balszélen álló magas barna srác, mert róla A Pál utcai fiúk Bokája jut eszembe (ezen a borítón), és ebben a történetben bizony sokkal többször szóba kerül Boka, mint azt el tudnátok képzelni. 🙂 Legvégül pedig a kék, kissé laza stílusú cím abszolút passzol a történethez, és különösen bírom, hogy betölti a fél borítót. 🙂
Gratulálok Dalmának, és mindenki másnak is, aki felkerült a listára, de azoknak is, akik elég erőt és kreativitást éreztek magukban, hogy elinduljanak a pályázaton. Tényleg nehéz döntés elé állítottatok.
Akkor ezzel a borítóval fog megjelenni a Kopj le, jófiú?
Én biztosan szeretném, de ugyanígy örülni tudnék neki, ha bármelyik másik, a listán szereplő borító jutna oda. A végső döntést viszont nem én hozom meg, hanem a Könyvmolyképző Kiadó vezetője. Előfordulhat, hogy egyetért majd a döntésemmel, de másik borítót is választhat a listáról, de akár olyan tervek is előkerülhetnek, amiket én nem válogattam be ide. De az sem kizárt, hogy az itteni tervekkel egy borítószavazáson találkoztok majd, ahol már a ti kezetekben lesz a döntés. 🙂
Ami biztos, hogy én első körben ezt a hét borítót küldöm el a kiadóvezetőnek.
A legvégére pedig jöjjön a saját rajzokból készült galéria, amit fentebb ígértem. 🙂
