Mindig azt gondoltam magamról, hogy nagyszerű regénycímeket tudok kitalálni. Az is előfordult már, hogy előbb találtam ki a címet, mint a regény alapötletét, és egyszerűen a címhez akartam történetet írni. De a Vörös pöttyös regényeknél, mintha elátkoztak volna, nem akar jönni a jó cím. Az első csók és egyéb démonoknak is megvolt a maga kálváriája, utolsó pillanatos címváltással, de az új Vörös pöttyös regényem is döcögősen jutott el a Tested és lelkemig, amit nem is én találtam ki, és azért itt is befigyelt egy hajrábeli módosítás.
A történet ugye a párok egymásnak küldözgetett meztelen képeiről, és az ezekkel való visszaélésről, vagyis a bosszúpornóról szól. Ezért az első munkacímem, erre rímelve, a Bosszúszerelem lett. Így kezdtem a munkába, de sohasem barátkoztam meg vele igazán. Úgy éreztem, így egy huszadrangú romantikus ponyvát neveznének el, és végig azon voltam, hogy valami jobbat találjak ki.
Aztán a régi jegyzeteimet olvasgatva elém került egy ősöreg címötletem, a Tündérpokol. Ez is az a fajta cím, amihez régóta regényt szeretnék írni. Kétszer is megpróbálkoztam vele, kétféle jegyzetet készítettem hozzá, de nem jött belőle történet. Majd megláttam a címet, és rögtön ráéreztem, hogy milyen motívumot emelhetek be a készülő Tested és lelkembe, hogy passzoljon hozzá ez az ötlet. Szóval átneveztem a fájlokat (érdekes, a mappát nem, az még most is Bosszúszerelem), és a regény nagy részét ilyen néven írtam meg.
Pedig tudtam, hogy ezt nem fogják elfogadni a kiadónál. Egyszerűen azért nem, mert ez így félrevezető. Az ember valamiféle fantasyt sejt mögötte, aztán hoppon marad, becsapva érzi magát, még akkor is, ha a történetet olvasva megtalálja a motívumot, és egyértelműen össze tudja kapcsolni a címmel.*
Nem is ért meglepetésként, hogy amikor megkaptam a kiadótól az e-mailt, hogy elfogadták a regényt, és szeretnék kiadni, rögtön szóba került, hogy a címet le kell cserélni. Nem is ellenkeztem, és mivel jobbat nem tudtunk, visszatértünk a Bosszúszerelemhez, ami legalább kapcsolódott a történethez.
A regényt ezzel a címmel szerkesztettük meg, majd adtuk le, amikor jött az újabb üzenet, hogy ez a cím sem igazán jó, mert azt a toposzt hívja elő, amikor valaki bosszúból mással kezd, hogy féltékenységet idézzen elő, de a történet nem erről szól. És én is végig éreztem, hogy erős az áthallás egy kisstílű kapcsolati bosszú felé, ezért másodszor is nagyon könnyen engedtem el ezt a változatot.
Újat kitalálni persze nem tudtam. Ha eddig nem sikerült, miért pont most történt volna áttörés? 😀 Végül Varga Bea, a Könyvmolyképző Kiadó magyar írókért felelős főszerkesztője dobott be néhány mentőötletet, amik közül első pillantásra beleszerettem a Tested és lelkedbe. Egyrészt mert jól hangzik, másrészt, mert a történet ismeretében annyi tartalom társítható hozzá, hogy senkinek sem lesz hiányérzete, ha elolvassa a regényt.
De ha kíváncsiak lennétek, leírom, hogy miből válogathattam, amikor megkaptam a címötleteket:
Tested és lelked
Szégyen
A nő, akit szeretek
Szexkép
Akkor egy percig sem vacilláltam, a többi mérhetetlenül gyengének tűnt a Tested és lelked mellett. Habár most, egy év elteltével, A nő, akit szeretek is izgalmasabb lehetőségnek tűnik, mint tavaly. Mondjuk inkább A lány, akit szeretek címmel. De szerencsére ez már nem vita tárgya, a regény megkapta a végső elnevezését, amivel tökéletesen elégedett vagyok, sokkal jobban, mint mondjuk Az első csók és egyéb démonoknál.
Aha… Hittem ezt még néhány héttel ezelőtt is, még akkor is, amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem. 😀 Aztán pár napja megkaptam a végleges borítót, és jelezték, hogy a kiadóvezető kérésére egy kicsit módosult a cím. Tested és lelked helyett Tested és lelkem lett.
Ó, hogy én mennyire utálom az ilyen utolsó pillanatos módosításokat, főleg, ha egy olyan fajsúlyú dologról van szó, mint a cím. Mennyit szívtam ezzel Az első csók és egyéb démonoknál is. Most mégsem akadtam ki, egy kicsit sem. És nem azért, mert ezt az egyetlen betűs váltást könnyebb kommunikálni, mint amikor néhány éve a teljes cím változott, hanem mert azt éreztem, hogy ettől az apró változástól jobb lett a cím. Sokkal többet mond el a történetről, mint a korábbi. Már a Tested és lelkedet is tökéletesnek gondoltam, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem volt az. Ezzel az egybetűs módosítással lett az. Tudom, elég ködösen fogalmazok, de ha meg akarnám magyarázni, túl sokat árulnék el a történetről, ennek a felfedezését viszont inkább rátok bíznám, amikor a regényt olvassátok.
Legyen annyi elég, hogy most már tényleg maximálisan elégedett vagyok, és hogy ez a cím már biztosan nem fog változni.
És ki tudja, lehet hogy a következő Vörös pöttyös regényemnél már én is hozzá tudok tenni valami értelmeset a címválasztáshoz. 😀
* Egy valamit sajnálok, hogy mivel a történetet úgy írtam meg, hogy felhasználtam benne a felakasztott tündérektől hemzsegő erdő motívumát, a Tündérpokol címhez valószínűleg már soha nem tudok regényt írni.
