Amikor 2018-ban megjelent az első Vörös pöttyös regényem, Az első csók és egyéb démonok, mindenhol azt harsogtam, hogy csak azért voltam képes realista romantikus szálat helyezni a történetbe, mert mellé írtam egy erős, helyenként félelmetes misztikus részt is. Mindig is fantasy írónak gondoltam magam, és akkoriban tényleg azt hittem, hogy képtelen lennék pusztán realista történetet írni, mert az önmagában unalmas. Megírni biztosan. Erre tessék, itt van a megjelenés előtt álló Tested és lelkem, amiben sem fantasy, sem misztikum nincs, és annyira realista, hogy még most is rácsodálkozom, hogy jött ez ki belőlem. 🙂
De honnan ez a fordulat?
Mert az, hogy a Tested és lelkem realista történet lesz, az nem volt kérdés. Ha egy pillanatra fel is merült bennem, hogy helyezzek el benne fantasy elemeket is, rögtön elvetettem, mert éreztem, hogy ez erőltetés lenne, és csak a főszálat gyengíteném vele, amit viszont nagyon komolyan akartam kezelni.
A főszál pedig nem más, mint a bosszúpornó. A párok egymásnak küldözgetett meztelen képei, amivel az egyik fél visszaél a szakítás után. És persze minden, ami ezzel jár, rettegés, félelem, megszégyenülés, zaklatás, az önbizalom leépülése, mindez iskolai környezetben. Mondjuk én csavarok rajta egy jókorát azzal, hogy nem az áldozat, hanem egy olyan fiú szemszögéből mutatom meg a helyzetet, aki korábban össze akart jönni a bosszúpornó áldozatául esett lánnyal. De a helyzet, hogy minden ismerősöd, osztálytársad látta meztelenül a lányt, aki után vágyakozol, és tudod, hogy az ő képeire végeznek önkielégítést, lekezelik, folyton megalázó helyzetekbe hozzák, számtalan kérdést vet fel. Olyan kérdéseket, amikről nem szívesen halljuk, hogy fiú főhősök felteszik. Például, hogy biztosan jó ötlet-e egy ilyen lánnyal összejönni? Milyen helyzetbe hoz ez téged? Gondolhatsz egyáltalán ezekre, vagy a szerelem mindent legyőz? Azt is, ha magad is célponttá válsz? Egyáltalán, hogy kezdj egy olyan lánnyal, aki teljesen magába gubózott, és már nem is akar kimászni onnan? Szóval innentől kezdve egy nagyon őszinte és egy nagyon furcsa ismerkedés történet, ami mélyre megy, nem fedi el a fiúk gondolatait rózsaszín köddel, hiteles marad, és tökéletesen illik a Vörös pöttyös sorozatba.
De miért pont a bosszúpornó?
Nagyjából egy évtizedes múltja van, hogy foglalkoztatni kezdett a téma. Akkor találkoztam először a bosszúpornó kifejezéssel is. Az akkori egyik legnagyobb hírportál foglalkozott egy olyan oldallal, amire exbarátnők meztelen fotóit, esetleg videóit kezdték feltölteni, hogy a szakítás után bosszút álljanak, megalázzák, és elviselhetetlen helyzetbe hozzák őket. Ha akadtak olyanok, aki megtudták, hogy felkerültek az oldalra, és vették a bátorságot, hogy levelet írjanak, és kérjék a képek eltávolítását, nem jártak jól. A levelüket is nyilvánosságra hozták, akár szépen kérték az oldal üzemeltetőit, akár fenyegették őket, ezzel is jelezve, hogy ebből a helyzetből nincs menekvés, tovább növelve a megalázottságukat.
Engem pedig egyszerre dühített fel és keserített el a helyzet. Hogy vannak olyanok, akiknek ilyen szintű nyilvános megalázottságot kell elviselniük, és hiába foglalkoznak a hírportálok országosan az üggyel, a rendőrség mégis széttárja a karját. Az igazságérzetem nem tudta feldolgozni, hogy ilyen büntetlenül megtörténhet. Ekkor kezdett érdekelni a téma. A szégyenérzet és szégyen természete amúgy is régóta foglalkoztat, és azt vettem észre, hogy idővel minden ilyen szembejövő cikket elolvasok, érdekelt, hogy ki hogyan élte meg, hogyan tette túl magát rajta, ki tudott-e szabadulni a megalázottság érzéséből, hogy az elkövetők milyen büntetésre számíthattak stb. Sőt, el is kezdem lementegetni a cikkeket, mondván, hátha egyszer jó lesz valamire. Akkor még tényleg nem tudtam, hogy mire, lehet regénynek, de lehet nem többre, mint egy háttérszereplő sztorijának, valami mellékszálnak az egyik történetemben, vagy még arra sem.
De ahogy teltek az évek, a téma egyre aktuálisabbá vált, és úgy éreztem, hogy ezzel egy olyan problémát foghatok meg, amiről érdemes beszélni. Csak azt nem tudtam, hogyan. A téma ott járt az agyamban folyamatosan, és azt mondtam, rendben, akkor nézzük meg, mi érdekel engem ebben, és közelítsük meg onnan. És hogy mi érdekelt? Az, hogy az ilyen történetekben ki az áldozat, az egyértelmű, de ez az egész helyzet másokra is hatással van. És ez kezdett el foglalkoztatni. Hogyan reagál erre a környezeted, a szüleid, a barátaid, a fiú, aki össze akart jönni veled? Rájöttem, ha innen közelítem, még mindig a problémáról beszélek, de kilépve az áldozat szemszögéből teljesen új perspektívákat találok, és újszerű gondolatokat is átadhatok. Hát így került a csizma az asztalra, vagyis a bosszúpornó egy Vörös pöttyösbe. Mert egy olyan izgalmas és keserédes ismerkedés bemutatására adott lehetőséget, amit más történetekben még nem igazán láttam, ráadásul úgy, hogy közben beszélhetek egy olyan problémáról, ami bőszen bántja az igazságérzetem, és ha halkan is, de talán tehetek is ellene valamit.
A regény első fejezeteit ide kattintva éritek el. Ugyanitt olvashatjátok el a fülszövegét és rendelhetitek elő.
Ha pedig kívánság- és/vagy várólistára tennétek a molyon, ahhoz ide kattintsatok.
