Ha megkérnénk egy random írót, hogy adjon tanácsot a kezdő írónak, tízből kilencen elsőre azt mondanák: Olvasson sokat! Mert, ahogy mondani szokták, az írás az olvasással kezdődik.
De mit olvas maga az író, ha épp egy konkrét regényen dolgozik?
Szerintem két eset létezik, az író vagy elzárkózik minden az övéhez hasonló témájú regénytől, nehogy más írók ötletei, stílusa hatással legyen rá, és a végén még koppintással vádolják, vagy pont, hogy a készülő regényéhez hasonló történeteket keres és olvas.
Na, én az utóbbi kategóriát színesítem!
Egyszerűen szeretem látni, más írók miket hoztak ki egy hasonló témából, esetleg észreveszek hiányosságokat, magas labdákat, amiket nem csaptak le, és én megtehetem helyettük, szeretem látni, hogyan fordultak az adott korosztályhoz, milyen stílusban írtak, és ami a legfontosabb: az ilyen regények segítenek hangulatba kerülni.
Úgyhogy, érdekességként most jöjjenek azok a regények, amiket Az első csók és egyéb démonok megírása közben olvastam, és amiket azért olvastam, mert épp Az első csók és egyéb démonokat írtam. 🙂
 |
Köszi mindent srácok, szép volt, jó volt együtt, |
Az Olimposz legyőzése kalandregény trilógiám után az új történet, Az első csók és egyéb démonok nagyon másra helyezi a hangsúlyt. Eszem ágában sem volt újra megmenteni a világot (azt most csinálja más), sokkal inkább fiatalkori érzelmekkel, gimis élményekkel akartam foglalkozni. Konkrétan láthatjátok, milyen egy átlag fiú számára megpróbálkozni az ismerkedéssel. Mélyen a fejébe nézhettek, kifigyelhetitek, milyen gondolatok vannak a kimondott szavak, mennyi tervezés és számítás a spontánnak tűnő helyzetek, és mennyi félelem a lazaság mögött.
Szeretem azt hinni, hogy ezzel merőben eltérek a többi romantikus regénytől. A férfi írók általában kerülik is az ilyen témákat, és a regénypiac szűkében van az olyan történeteknek, amikor férfi író mutatja meg, hogyan élik meg a párkapcsolati próbálkozások nehézségeit a fiúk. Hiteles lett a regény, na, csak ennyit akarok mondani. 🙂
Nem is igazán találtam hasonló regényeket, úgyhogy, ha olvasni akartam, kicsit más irányba kellett elindulnom. Amit még mindenképp hitelesnek gondolok a történetemben, az a gimnáziumi élet bemutatása. Ezért is voltam kíváncsi, hogy más magyar írók, hogyan látják és láttatják a magyar középiskolákat. Fontos volt, hogy nem habos-babos iskolai életre vágytam, hanem olyanra, ami valós képet fest. Így került a kezembe Papp Dórától a Tükörlelkek.
Tudtam, hogy a Tükörlelkek népszerű regény, és azt hallottam róla, hogy reálisan közelíti meg az iskolai valóságot, a párkapcsolatokat, és bevallom, kíváncsi lettem, hogyan is ír Papp Dóra, mert akkor futólag már ismertem. Aztán, amikor később említettem neki, hogy olvastam a Tükörlelkeket, szerintem kicsit kínosan érezte magát, hogy ugyanezt nem tudja visszamondani, és mondhatni lényegében belekényszerítettem, hogy elolvassa A jövő harcosait. Hehe!
A másik regény, amit – többek között – azért olvastam, mert érdekelt, a magyar írók hogyan elevenítik meg a gimnáziumi életet, az Róbert Katalin A kis herceg parafrázisa volt, vagyis A szelídíts meg! Ez a regény azután jelent meg, hogy befejeztem Az első csók és egyéb démonok első változatát, és igazából a leadás előtt, a végső javítás közben olvastam.
És miért pont ezt? Vonzó volt, hogy egy frissen megjelent, gyorsan népszerűvé vált Vörös pöttyös regényről van szó, és bevallottan érdekelt, hogy a kiadóm egyik szerzője hogyan szól ahhoz a korosztályhoz, akinek én is írtam, és hogyan mutatja be a gimnáziumi életet.
Nem tagadom, valami sokkal rózsaszínűbb dologra számítottam, és pozitívan lepett meg, hogy a főszereplő lány bizony kellően trágár módon tudja elengedni a dühét, amit lehet, nem minden esetben tartunk szépnek egy lánytól, de legalább hitelessé teszi a karaktert. Ezt el is mondtam Róbert Katalinnak, amikor együtt bujkáltunk az egyik könyvbemutatóm előtt, amit ő vezetett, hogy ne a teremben várjuk a közönség érkezését, hanem elegánsan késhessünk. De ez már egy másik történet… 🙂
Az első csók és egyéb démonok meghatározó eleme a misztikum, nagyon erős történetszál épül rá. Sőt, mi tagadás, először azt hittem, egy ifjúsági horrort fogok írni, amivel csak az volt a gond, hogy nem tudtam, létezik-e egyáltalán ez a zsáner, és ha igen, eladható-e Magyarországon (de mielőtt bárki megijedne, így utólag már nem hiszem azt, hogy ifjúsági horrort írtam, a történet szépen visszaszelídült, és megtalálta a maga misztikumát :)).
De akkor már megvolt a történet a fejemben, és ilyenkor egyáltalán nem azzal foglalkozik az ember, hogy befér-e a kiadója valamelyik kategóriájába, egyszerűen csak meg akarja írni. A dolog ott vált érdekessé, amikor elém került a szerkesztőm írástechnikai blogjának új bejegyzése, amiben az ifjúsági zsánerek jellemzőiről írt, és külön kategóriát szentelt e a Young Adult horrornak, amiről kiderült, hogy külföldön elég népszerű mostanában, és ajánlott is néhány könyvet a témában.
Két gondolatom volt ekkor:
1. Hát létezik… 🙂
2. Lesz mit olvasnom. 🙂
Leginkább az érdekelt, hogy az ifjúsági regényeknél meddig lehet elmenni, mások meddig mennek el a feszültségkeltésben, mert szerettem volna, ha a történetem misztikuma kellően félelmetes, de senkit sem akartam kiijeszteni a nadrágjából.
A listából végül két regényt olvastam el. Azért csak kettőt, mert egyrészt időhiánnyal küzdöttem, másrészt nem jutottam hozzá mindegyikhez, vagy nem éreztem, hogy bármilyen kapcsolat is lenne az ajánlott olvasmány és az én regényem között (ilyen volt pl.: a Kezek és fogak erdeje).
Az első olvasmányom Cat Winters Fekete madarak árnyékában című regénye volt. (Ha valaki figyelte a blogomat, tavaly láthatta, hogy amikor az olvasás éjszakáján jártam Debrecenben, pont ezt olvastam, csak akkor nem kötöttem senki orrára, hogy miért :)). Amikor kiválasztottam ezt a regényt, úgy hittem, mindent megkapok tőle, amit akarok, mert nem elég, hogy egy szellemhistóriáról van szó, de nagyon komoly, és egyáltalán nem tipikus romantikus szál fut végig benne. És azt kell mondjam, tényleg mindent megkaptam. Nagyon szerettem a történetet, igazi meglepetés volt.
Nem volt ilyen szerencsém a másik választottammal, Kenneth Oppel, Az élet vize című regényével, ami a későbbi doktor Frankenstein fiatalkori éveit dolgozta fel. Egyszerűen nem azt a fajta misztikumot kaptam tőle, amire vártam, és úgy összességében nem volt elég érdekes, sokszor unalomba fulladt. De tagadhatatlan, hogy mindenképp Az első csók és egyéb démonok miatt olvastam el, úgyhogy itt a helye.
Ugyanúgy, ahogy Josh Malerman, Madarak a dobozban című regényének is. Már fogalmam sincs, hogy került elém ez a könyv, de leginkább az fogott meg benne, ahogy feszültségkezelését dicsérték, úgyhogy gondoltam, miért ne nézzük meg ezt is, annak ellenére, hogy nem ifjúsági regény.
Hogy kaptam-e tőle valamit a saját regényem megírásához? Nem tudom. Azt biztos, hogy hiába van számtalan ellentmondás és logikai bukfenc a történetben, nekem valamiért mégis bejött
Így a lista végére érve felmerülhet a kérdés, hogy akkor a Tükörlelkek + Szelídíts meg! + Fekete madarak árnyékában + Az élet vize + Madarak a dobozban = Az első csók és egyéb démonok?
De nem! Egyáltalán nem.
Próbálok felfedezni hasonlóságot, hasonló problémákat, jeleneteket a felsorolt regények és az én regényem között, de nem igazán találok. Mert azt tudni kell, hogy amikor az aktuális írásomhoz keresek olvasmányokat, akkor a saját történetem fejben lényegében már megszületett, és a kiválasztott regények ezen a szinten csak nagyon csekély mértékben lehetnek hatással rá. Nem is ezért olvasom őket, sokkal inkább azért, hogy egy pillanatra se essek ki a hangulatból, és hogy elgondolkodhassak, egy-egy hasonló regény miért lett sikeres, más, ugyanolyan minőségű regények pedig, miért nem. És, hogy vajon az én regényem melyik csoportban fog tartozni… 🙂
Ez utóbbi hamarosan kiderül, hiszen már csak hetek választanak el, és megjelenik Az első csók és egyéb démonok. Rendeljétek elő ti is! 😉
