A facebookon már említettem, a
regény címe Az Olimposz legyőzése I. – A jövő harcosai, ez egy görög
mitológiára épülő, időutazós urban fantasy. Most jöjjön az első két fejezete.
regény címe Az Olimposz legyőzése I. – A jövő harcosai, ez egy görög
mitológiára épülő, időutazós urban fantasy. Most jöjjön az első két fejezete.
1. fejezet
Az
év utolsó tanítási napja volt, Marcell mégsem érezte úgy, hogy ez a délután más
lenne, mint a többi. A feje mellett egy ököl suhant el. Épp elhajolt előle, a
másik oldalról már érkezett is az újabb csapás. Harmadszorra a gyomrát vették
célba, de ez elől is nyugodtan kitért. Mivel az elmúlt évben a felsőbb évesek
többször is megpróbálták elkapni és kicsit rendbe tenni, kénytelen volt
hozzászokni az ehhez hasonló esetekhez. Ők mondták így, hogy rendbe tenni, azt viszont soha
nem magyarázták meg, hogy milyen rendbe tenni való van Marcellen. Talán csak
bosszantotta őket, hogy akárhányszor belekötöttek a fiúba, sikertelenül jártak.
év utolsó tanítási napja volt, Marcell mégsem érezte úgy, hogy ez a délután más
lenne, mint a többi. A feje mellett egy ököl suhant el. Épp elhajolt előle, a
másik oldalról már érkezett is az újabb csapás. Harmadszorra a gyomrát vették
célba, de ez elől is nyugodtan kitért. Mivel az elmúlt évben a felsőbb évesek
többször is megpróbálták elkapni és kicsit rendbe tenni, kénytelen volt
hozzászokni az ehhez hasonló esetekhez. Ők mondták így, hogy rendbe tenni, azt viszont soha
nem magyarázták meg, hogy milyen rendbe tenni való van Marcellen. Talán csak
bosszantotta őket, hogy akárhányszor belekötöttek a fiúba, sikertelenül jártak.
Marcell
gyors volt.
gyors volt.
Szokatlanul
gyors, és minden támadásnál kicsusszant a felsőbb évesek keze közül. Volt,
amikor csak futásban hagyta le őket, de előfordult, hogy kiállt velük, és
hagyta, hogy suhogtassák körülötte az ökleiket. Egy év alatt egyetlen egyszer
sem találták el. A nyögvenyelős erőlködéseiken néha jót lehetett mosolyogni,
Marcell általában mégis a futás mellett döntött, mert tartott attól, hogy
egyszer elhagyja a szerencséje, és beleszalad egy olyan irgalmatlan nagy
pofonba, ami után majd egy fogorvosnak kell összelegóznia a fogait. Biztosra
vette, csak a szerencse kérdése, hogy soha nem találják el, hogy mindig kitér
az ütések elől, és megússza a balhét. Ha nem a szerencsén múlna, testnevelés
órán is gyors lenne, de ott hiába adott bele mindent, sprintelésben mindig az
utolsók között végzett, hosszútáv futáskor pedig szinte biztos volt, hogy
előbb-utóbb összegabalyodik a lába, elesik, és orrával feltúrja a futópálya
vörös salakját.
gyors, és minden támadásnál kicsusszant a felsőbb évesek keze közül. Volt,
amikor csak futásban hagyta le őket, de előfordult, hogy kiállt velük, és
hagyta, hogy suhogtassák körülötte az ökleiket. Egy év alatt egyetlen egyszer
sem találták el. A nyögvenyelős erőlködéseiken néha jót lehetett mosolyogni,
Marcell általában mégis a futás mellett döntött, mert tartott attól, hogy
egyszer elhagyja a szerencséje, és beleszalad egy olyan irgalmatlan nagy
pofonba, ami után majd egy fogorvosnak kell összelegóznia a fogait. Biztosra
vette, csak a szerencse kérdése, hogy soha nem találják el, hogy mindig kitér
az ütések elől, és megússza a balhét. Ha nem a szerencsén múlna, testnevelés
órán is gyors lenne, de ott hiába adott bele mindent, sprintelésben mindig az
utolsók között végzett, hosszútáv futáskor pedig szinte biztos volt, hogy
előbb-utóbb összegabalyodik a lába, elesik, és orrával feltúrja a futópálya
vörös salakját.
Marcell
időközben elunta a felé fröcsögő nyál- és szitokáradatot, de most nem
választhatta a futást, mint máskor. Szerencsétlenségére aznap akkor kötöttek
bele, amikor Erikkel, a legjobb barátjával együtt sétáltak hazafelé az
iskolából. Marcell, hogy védje őt, úgy döntött, feltartja a támadókat, amíg
Erik nyugodtan hazaér. Ráadásul ez volt az utolsó tanítási nap, illőnek
tartotta, hogy adjon még egy esélyt a felsőbb éves fiúknak, hogy megpróbálják
tisztességesen elkalapálni. Egy éve próbálkoztak sikertelenül, és bármilyen
furcsa is, Marcell néha már sajnálta őket.
időközben elunta a felé fröcsögő nyál- és szitokáradatot, de most nem
választhatta a futást, mint máskor. Szerencsétlenségére aznap akkor kötöttek
bele, amikor Erikkel, a legjobb barátjával együtt sétáltak hazafelé az
iskolából. Marcell, hogy védje őt, úgy döntött, feltartja a támadókat, amíg
Erik nyugodtan hazaér. Ráadásul ez volt az utolsó tanítási nap, illőnek
tartotta, hogy adjon még egy esélyt a felsőbb éves fiúknak, hogy megpróbálják
tisztességesen elkalapálni. Egy éve próbálkoztak sikertelenül, és bármilyen
furcsa is, Marcell néha már sajnálta őket.
Egy
elhanyagolt parkban küzdöttek, amelyiket a családosok és a szerelmespárok
kerültek, már csak a furcsa alakok látogatták esténként. Az egyetlen díszét, az
oszlopszerű emlékművét eldobált csikkek és törött üvegek vették körbe, az
avatáskor ráerősített márványtáblát pedig már évekkel korábban ellopták.
Marcell csak azért járt erre, mert a parkon átvágva juthatott haza a
leghamarabb. Pechjére a felsőbb évesek idáig követték.
elhanyagolt parkban küzdöttek, amelyiket a családosok és a szerelmespárok
kerültek, már csak a furcsa alakok látogatták esténként. Az egyetlen díszét, az
oszlopszerű emlékművét eldobált csikkek és törött üvegek vették körbe, az
avatáskor ráerősített márványtáblát pedig már évekkel korábban ellopták.
Marcell csak azért járt erre, mert a parkon átvágva juthatott haza a
leghamarabb. Pechjére a felsőbb évesek idáig követték.
Hirtelen
támadt tompa fájdalom lüktetett Marcell fejében. Nem találták el, ez valami más
volt. Mintha valaki benyúlt volna a koponyájába, hogy puszta kézzel
megszorongassa az agyát. És a nyomás egyre nőtt. Mint amikor front közeledik,
és a fájdalom berobban az ember fejébe. Csak ez sokkal durvábban jött.
Marcellben egész nap motoszkált egy idegen érzés, olyasmi, amilyet időjárás
változáskor is érez, de ez a lüktetés most letaglózta. Elképzelni sem tudta, mi
érkezik, de hogy a teste nem egy kis lehűlést jelez, azt biztosra vette.
támadt tompa fájdalom lüktetett Marcell fejében. Nem találták el, ez valami más
volt. Mintha valaki benyúlt volna a koponyájába, hogy puszta kézzel
megszorongassa az agyát. És a nyomás egyre nőtt. Mint amikor front közeledik,
és a fájdalom berobban az ember fejébe. Csak ez sokkal durvábban jött.
Marcellben egész nap motoszkált egy idegen érzés, olyasmi, amilyet időjárás
változáskor is érez, de ez a lüktetés most letaglózta. Elképzelni sem tudta, mi
érkezik, de hogy a teste nem egy kis lehűlést jelez, azt biztosra vette.
A
sajgó feje miatt minél hamarabb le akarta zárni a verekedést, és leste az
alkalmat, amikor kitörhet a felé lendülő öklök sűrűjéből, és hazáig futhat.
Erre látott esélyt, mivel az ellenfelei látványosan fáradtak, és a lihegéssel
kísért, széles mozdulataik mostanra inkább tűntek kalimpálózásnak, mint
ütéseknek. De akkor váratlan ordítás rázta meg a teret. Egy női üvöltés. Az
összes fiú leállt, és a hang irányába fordult. Pár másodperc nézelődés után
egyszerre sóhajtottak fel. A legnagyobb sóhaj mégis a Marcellé lett.
sajgó feje miatt minél hamarabb le akarta zárni a verekedést, és leste az
alkalmat, amikor kitörhet a felé lendülő öklök sűrűjéből, és hazáig futhat.
Erre látott esélyt, mivel az ellenfelei látványosan fáradtak, és a lihegéssel
kísért, széles mozdulataik mostanra inkább tűntek kalimpálózásnak, mint
ütéseknek. De akkor váratlan ordítás rázta meg a teret. Egy női üvöltés. Az
összes fiú leállt, és a hang irányába fordult. Pár másodperc nézelődés után
egyszerre sóhajtottak fel. A legnagyobb sóhaj mégis a Marcellé lett.
–
Ó, ne… – nyögte. Be akarta fejezni a küzdelmet, de nem így.
Ó, ne… – nyögte. Be akarta fejezni a küzdelmet, de nem így.
Egy
göndör, boglyahajú lány rohant feléjük, miközben úgy ordított, mintha ősi
csatába vetné magát. Lábán rózsaszín, vászon tornacipő fehér gumitalppal, az
oldalán szegecsekkel, hosszított pólóján egy masnis zombi panda figyelt.
göndör, boglyahajú lány rohant feléjük, miközben úgy ordított, mintha ősi
csatába vetné magát. Lábán rózsaszín, vászon tornacipő fehér gumitalppal, az
oldalán szegecsekkel, hosszított pólóján egy masnis zombi panda figyelt.
–
Már megint… – motyogta Marcell, és önkéntelenül is elhúzta a száját.
Már megint… – motyogta Marcell, és önkéntelenül is elhúzta a száját.
Legnagyobb
bánatára jól tudta, ki rohan feléjük: Adria, Erik mostohatestvére. Azt is
tudta, mit akar: segíteni rajta. Marcell utálta, ha Adria Erik és az ő dolgaiba
avatkozik, de a lány általában levakarhatatlannak tűnt. Most is azért jött,
hogy szétcsapjon a támadók között, amihez az ereje és a tekintélye is megvolt.
Adriától még az idősebb fiúk is tartottak.
bánatára jól tudta, ki rohan feléjük: Adria, Erik mostohatestvére. Azt is
tudta, mit akar: segíteni rajta. Marcell utálta, ha Adria Erik és az ő dolgaiba
avatkozik, de a lány általában levakarhatatlannak tűnt. Most is azért jött,
hogy szétcsapjon a támadók között, amihez az ereje és a tekintélye is megvolt.
Adriától még az idősebb fiúk is tartottak.
Marcell
csalódottan figyelte, hogy a támadói a lány érkeztére futásnak erednek. Tudta,
hogy az iskola megint megtelik majd pletykákkal. Mindenki arról fog beszélni,
hogy egy lány védelmére szorult. Marcell nem volt vézna kölyök, de verekedésben
nem sok mindenkit tudott legyőzni, igaz, eddig nem is szorult rá a verekedésre,
megoldotta magának a dolgait.
csalódottan figyelte, hogy a támadói a lány érkeztére futásnak erednek. Tudta,
hogy az iskola megint megtelik majd pletykákkal. Mindenki arról fog beszélni,
hogy egy lány védelmére szorult. Marcell nem volt vézna kölyök, de verekedésben
nem sok mindenkit tudott legyőzni, igaz, eddig nem is szorult rá a verekedésre,
megoldotta magának a dolgait.
–
Gyertek vissza! – kiáltozott a lány az elfutó fiúk után. Néhány másodpercig
kergette őket, aztán megtorpant.
Gyertek vissza! – kiáltozott a lány az elfutó fiúk után. Néhány másodpercig
kergette őket, aztán megtorpant.
Marcell
csak a fejét rázta, majd a vállára vette a táskáját, és elindult. Alig tett pár
lépést, amikor megpillantotta Eriket. A fiú felé tartott.
csak a fejét rázta, majd a vállára vette a táskáját, és elindult. Alig tett pár
lépést, amikor megpillantotta Eriket. A fiú felé tartott.
–
Te hívtad ide a nővéredet? – kérdezte, ahogy közel értek egymáshoz.
Te hívtad ide a nővéredet? – kérdezte, ahogy közel értek egymáshoz.
Erik
megigazította a szemüvegét. Tengerzöld szeméhez passzolt a kék ingje, aminek
hónalj részére most pisztolytáskaszerű, sötét foltokat izzadt. Magasabb és
nagyobb darab fiú volt, mint Marcell, általában mégis ő tűnt elveszettebbnek.
megigazította a szemüvegét. Tengerzöld szeméhez passzolt a kék ingje, aminek
hónalj részére most pisztolytáskaszerű, sötét foltokat izzadt. Magasabb és
nagyobb darab fiú volt, mint Marcell, általában mégis ő tűnt elveszettebbnek.
–
Dehogy hívtam – mondta. – Meglátott, de nem kérdezett semmit, hanem rögtön
elindult ide. Mintha kiszagolta volna…
Dehogy hívtam – mondta. – Meglátott, de nem kérdezett semmit, hanem rögtön
elindult ide. Mintha kiszagolta volna…
–
Milyen jó szimata van… mint valami kutya… egy idegesítő kis csivava…
Milyen jó szimata van… mint valami kutya… egy idegesítő kis csivava…
–
Ja. De legalább elkergette a bunkókat.
Ja. De legalább elkergette a bunkókat.
Marcell
megint elhúzta a száját.
megint elhúzta a száját.
–
És én most hallgathatom, hogy milyen gyáva vagyok, és egy lánynak kell
megvédenie… kösz szépen…
És én most hallgathatom, hogy milyen gyáva vagyok, és egy lánynak kell
megvédenie… kösz szépen…
–
Nagy ügy. Máskor meg azt hallgatod, hogy milyen gyáva vagy, mert mindig
elfutsz. Nem kellene ezzel foglalkoznod. Amúgy is, kezdődik a nyári szünet,
senki nem fog erről beszélni. Ha szerencsénk van, őszig egyik kockaagyút sem
látjuk.
Nagy ügy. Máskor meg azt hallgatod, hogy milyen gyáva vagy, mert mindig
elfutsz. Nem kellene ezzel foglalkoznod. Amúgy is, kezdődik a nyári szünet,
senki nem fog erről beszélni. Ha szerencsénk van, őszig egyik kockaagyút sem
látjuk.
Adria
a fiúk mellé lépett. Úgy porolta le a ruháját, mintha verekedésben koszolta
volna össze.
a fiúk mellé lépett. Úgy porolta le a ruháját, mintha verekedésben koszolta
volna össze.
–
Na… mit fogunk most csinálni? – kérdezte.
Na… mit fogunk most csinálni? – kérdezte.
–
Hogy te mit csinálsz, az csak rád tartozik – mondta Marcell.
Hogy te mit csinálsz, az csak rád tartozik – mondta Marcell.
–
De morci vagy Marci. Hehe! – nevetett Adria.
De morci vagy Marci. Hehe! – nevetett Adria.
Marcellt
szinte senki nem hívta Marcinak, Adria szájából pedig különösen rosszul
hangzott. A fiú legyintett egyet, megbökte Eriket és elindult.
szinte senki nem hívta Marcinak, Adria szájából pedig különösen rosszul
hangzott. A fiú legyintett egyet, megbökte Eriket és elindult.
–
De most komolyan, mit fogunk csinálni? – erősködött Adria. – Nem megyünk el
bowlingozni?
De most komolyan, mit fogunk csinálni? – erősködött Adria. – Nem megyünk el
bowlingozni?
Marcell
visszafordult. Szinte érezte, ahogy az erek pattogzanak a homlokán. Attól
tartott, hogy teljesen eldurran az agya. Nem volt különösebb baja Adriával, de
az állandó nyomulását nehezen viselte. Most, hogy a feje is fájt, elfogyott a
türelme.
visszafordult. Szinte érezte, ahogy az erek pattogzanak a homlokán. Attól
tartott, hogy teljesen eldurran az agya. Nem volt különösebb baja Adriával, de
az állandó nyomulását nehezen viselte. Most, hogy a feje is fájt, elfogyott a
türelme.
–
Te azt csinálsz, amit akarsz, és mi is azt csinálunk, amit akarunk. Nem vagyunk
összenőve, nem kell együtt lógnunk. Hogy tudnám ezt végre a fejedbe verni? Most
komolyan, neked nincsenek barátnőid? – fakadt ki Marcell.
Te azt csinálsz, amit akarsz, és mi is azt csinálunk, amit akarunk. Nem vagyunk
összenőve, nem kell együtt lógnunk. Hogy tudnám ezt végre a fejedbe verni? Most
komolyan, neked nincsenek barátnőid? – fakadt ki Marcell.
–
Hát… mit mondjak? Azok után, hogy megint megvédtelek, másra számítottam.
Mondjuk, egy köszönömre.
Hát… mit mondjak? Azok után, hogy megint megvédtelek, másra számítottam.
Mondjuk, egy köszönömre.
Marcell
először csak tátogni tudott.
először csak tátogni tudott.
–
Épp ez az! – kiáltott fel végül. – Senki sem kérte a segítséged, nagyon jól
elvoltam egyedül is.
Épp ez az! – kiáltott fel végül. – Senki sem kérte a segítséged, nagyon jól
elvoltam egyedül is.
–
S-s-srácok… – próbált közbeszólni Erik.
S-s-srácok… – próbált közbeszólni Erik.
–
Jól elvoltál? – háborodott fel Adria. – Nekem úgy tűnt, hogy négyen püfölnek.
Jól elvoltál? – háborodott fel Adria. – Nekem úgy tűnt, hogy négyen püfölnek.
–
S-s-srácok…
S-s-srácok…
–
Püfölnek? Jobb lenne, ha kölcsönkérnéd az öcséd egyik szemüvegét, mert engem
nem püfölt senki. Egyikük sem tudott eltalálni, vakegér.
Püfölnek? Jobb lenne, ha kölcsönkérnéd az öcséd egyik szemüvegét, mert engem
nem püfölt senki. Egyikük sem tudott eltalálni, vakegér.
–
Mit mondtál? – Adria, annak ellenére, hogy póló volt rajta, úgy csinált, mintha
épp az ingujját gyűrné fel.
Mit mondtál? – Adria, annak ellenére, hogy póló volt rajta, úgy csinált, mintha
épp az ingujját gyűrné fel.
–
Szemüveget a bírónak! – nevetett fel Marcell.
Szemüveget a bírónak! – nevetett fel Marcell.
–
Srácok! – kiáltotta el magát Erik. – Nézzetek már előre!
Srácok! – kiáltotta el magát Erik. – Nézzetek már előre!
Marcell
felkapta a fejét, és azonnal megértette, miért hangoskodik Erik.
felkapta a fejét, és azonnal megértette, miért hangoskodik Erik.
Harminc-negyven
ember, mint egy veszett sakálhorda rohant feléjük. Átugráltak a parkot
szegélyező alacsony kerítésen, és megállíthatatlanul hömpölyögtek előre. Az
arcukra a rémület gyurmázott grimaszt. Látványukra Marcell mozdulatlanná
dermedt, csak szívverése lett szaporább, annyira, hogy majdnem kilüktette magát
a mellkasából. Elképzelni sem tudta mi lesz, ha ezek elkapják.
ember, mint egy veszett sakálhorda rohant feléjük. Átugráltak a parkot
szegélyező alacsony kerítésen, és megállíthatatlanul hömpölyögtek előre. Az
arcukra a rémület gyurmázott grimaszt. Látványukra Marcell mozdulatlanná
dermedt, csak szívverése lett szaporább, annyira, hogy majdnem kilüktette magát
a mellkasából. Elképzelni sem tudta mi lesz, ha ezek elkapják.
–
Ezek… ezek minket akarnak – makogta.
Ezek… ezek minket akarnak – makogta.
Erik,
szokásától eltérően nyugodt maradt.
szokásától eltérően nyugodt maradt.
–
Szerintem nem – mondta. – Menekülnek.
Szerintem nem – mondta. – Menekülnek.
Marcell
a tömegbe nézett. Elsőre azt hitte, beteljesedik a rémálma, és a felsőbb évesek
ráuszítják az évfolyamuk összes fiúját, hogy végre elkapják őt. Most látta,
hogy a rohanó csapat nem csak fiatalokból állt. Egyesek sportos öltözetben
futottak, egyszerű utcai ruhában, mások öltönyben, aktatáskával, feszesre
húzott, vagy éppen kilazított nyakkendőben. Csak egyvalamiben hasonlítottak:
mind úgy néztek ki, mint akik az életükért futnak, és a tekintetük üres, mint
egy kifosztott kirakat.
a tömegbe nézett. Elsőre azt hitte, beteljesedik a rémálma, és a felsőbb évesek
ráuszítják az évfolyamuk összes fiúját, hogy végre elkapják őt. Most látta,
hogy a rohanó csapat nem csak fiatalokból állt. Egyesek sportos öltözetben
futottak, egyszerű utcai ruhában, mások öltönyben, aktatáskával, feszesre
húzott, vagy éppen kilazított nyakkendőben. Csak egyvalamiben hasonlítottak:
mind úgy néztek ki, mint akik az életükért futnak, és a tekintetük üres, mint
egy kifosztott kirakat.
–
Jobb lenne, ha félreállnánk – javasolta Adria. De már későn szólt, a tömeg
elérte őket, és zavartalanul nyomult tovább.
Jobb lenne, ha félreállnánk – javasolta Adria. De már későn szólt, a tömeg
elérte őket, és zavartalanul nyomult tovább.
Erik
a földön végezte. Marcellt addig sodorták, hogy méterekre került a többiektől.
a földön végezte. Marcellt addig sodorták, hogy méterekre került a többiektől.
–
Ez nagyon furcsa volt – mondta Adria, és az elrohanók után bámult. – Mint
valami zombi futóverseny.
Ez nagyon furcsa volt – mondta Adria, és az elrohanók után bámult. – Mint
valami zombi futóverseny.
Marcell
idegesen igazgatta a ruháját. Úgy érezte, hogy egy-egy elfutó nemcsak meglökte,
hanem meg is ráncigálta, sőt, mintha egy harapást is érzett volna. A válla
biztosan nyálas lett, látszott a fehér pólóján, aminek a gallérja szénfekete
volt, mellkas részére pedig a kedvenc focicsapatának, a Juventusnak a címerét
varrták.
idegesen igazgatta a ruháját. Úgy érezte, hogy egy-egy elfutó nemcsak meglökte,
hanem meg is ráncigálta, sőt, mintha egy harapást is érzett volna. A válla
biztosan nyálas lett, látszott a fehér pólóján, aminek a gallérja szénfekete
volt, mellkas részére pedig a kedvenc focicsapatának, a Juventusnak a címerét
varrták.
–
Még nincs vége – kiáltott fel Erik, és karjával előre bökött.
Még nincs vége – kiáltott fel Erik, és karjával előre bökött.
Újabb
kábának tűnő futók érkeztek, ezúttal jóval kevesebben, mint az előbb. Adria
előlépett, és az útjukba állt.
kábának tűnő futók érkeztek, ezúttal jóval kevesebben, mint az előbb. Adria
előlépett, és az útjukba állt.
–
Mit művelsz? – sipítozott Erik, aki még csak most bírt felállni.
Mit művelsz? – sipítozott Erik, aki még csak most bírt felállni.
–
Megkérdezem, hogy miért futnak.
Megkérdezem, hogy miért futnak.
–
Ne legyél bolond!
Ne legyél bolond!
Adria
megragadta a legfiatalabb futót. Tar kopasz gyerek volt, fekete atlétában és
citromsárga strandpapucsban. Nem úgy nézett ki, mint aki futóversenyre készült.
megragadta a legfiatalabb futót. Tar kopasz gyerek volt, fekete atlétában és
citromsárga strandpapucsban. Nem úgy nézett ki, mint aki futóversenyre készült.
–
Miért szaladtok? – kérdezte Adria. Hiába fogta, a fiú lába nem állt le, és még
másodpercekig helyben futott. A lány megrázta őt, amitől tisztult a tekintete,
és értetlenül nézett körbe, mint aki nem tudja, hol van.
Miért szaladtok? – kérdezte Adria. Hiába fogta, a fiú lába nem állt le, és még
másodpercekig helyben futott. A lány megrázta őt, amitől tisztult a tekintete,
és értetlenül nézett körbe, mint aki nem tudja, hol van.
–
Miért szaladtatok? – ismételte meg Adria.
Miért szaladtatok? – ismételte meg Adria.
–
Én… én… nem tudom – hebegett a gyerek.
Én… én… nem tudom – hebegett a gyerek.
–
Na, mégis, erőltesd meg magad!
Na, mégis, erőltesd meg magad!
A
kölyök kifordult Adria fogásából, de nem szaladt el, hanem fejét a kezének
támasztva, gondolkodást erőltetett magára. A mozdulatai komikusnak hatottak, de
a fiú végig komoly maradt. Papucsos lábával ingerülten rugdosta a földet, a
lábujjaira gyűjtve a park porát.
kölyök kifordult Adria fogásából, de nem szaladt el, hanem fejét a kezének
támasztva, gondolkodást erőltetett magára. A mozdulatai komikusnak hatottak, de
a fiú végig komoly maradt. Papucsos lábával ingerülten rugdosta a földet, a
lábujjaira gyűjtve a park porát.
–
Csak arra emlékszem, hogy valaki elkiáltotta magát: „Meneküljetek!” – szólalt
meg nagy nehezen. – Erre nagyon sokan futni kezdtek. Nem tudom miért, de
megijedtem, és úgy éreztem, hogy nekem is futnom kell. És futottam is.
Csak arra emlékszem, hogy valaki elkiáltotta magát: „Meneküljetek!” – szólalt
meg nagy nehezen. – Erre nagyon sokan futni kezdtek. Nem tudom miért, de
megijedtem, és úgy éreztem, hogy nekem is futnom kell. És futottam is.
–
Ennyi? – csodálkozott Marcell. Nem látott értelmet a dologban.
Ennyi? – csodálkozott Marcell. Nem látott értelmet a dologban.
–
Ennyi.
Ennyi.
Adria
megveregette az atlétás fiú vállát.
megveregette az atlétás fiú vállát.
–
Hát… kösz – mondta.
Hát… kösz – mondta.
A
fiú összehúzta magát és zavartan elsomfordált. A többi futóval ellentétes
irányba indult.
fiú összehúzta magát és zavartan elsomfordált. A többi futóval ellentétes
irányba indult.
–
Jobb lenne, ha hazamennénk – mondta Erik.
Jobb lenne, ha hazamennénk – mondta Erik.
Marcell
és Adria egyszerre bólintott.
és Adria egyszerre bólintott.
Útközben
mindhárman legalább egyszer beszélni próbáltak, de a próbálkozásuk hamar
megakadt, mintha nem találták volna a szavakat. Mégis mit lehet arra mondani,
ha harminc ember rémülten rohan ki a világból? Mitől ijedhettek meg ennyire?
mindhárman legalább egyszer beszélni próbáltak, de a próbálkozásuk hamar
megakadt, mintha nem találták volna a szavakat. Mégis mit lehet arra mondani,
ha harminc ember rémülten rohan ki a világból? Mitől ijedhettek meg ennyire?
–
Nem voltak maguknál… – szólalt meg Adria, utalva a menekülőkre.
Nem voltak maguknál… – szólalt meg Adria, utalva a menekülőkre.
Marcell
és Erik egyetértően hümmögött, de nem kezdték találgatni, mi kergethet valakit
öntudatlan futásba.
és Erik egyetértően hümmögött, de nem kezdték találgatni, mi kergethet valakit
öntudatlan futásba.
Három
utcával arrébb távoli dudálásra lettek figyelmesek, és ahogy előre siettek, a
hang egyre fülszaggatóbbá vált, mintha tucatnyi elefánt trombitálását kihangosítanák.
Egy közeli kereszteződésben tizenhárom autó koccant össze, és a sofőrök
magukból kikelve, egymással üvöltöztek. A mögöttük feltorlódó kocsikból
folyamatos dudaszó érkezett, amihez hamarosan közeledő szirénák hangja
csatlakozott.
utcával arrébb távoli dudálásra lettek figyelmesek, és ahogy előre siettek, a
hang egyre fülszaggatóbbá vált, mintha tucatnyi elefánt trombitálását kihangosítanák.
Egy közeli kereszteződésben tizenhárom autó koccant össze, és a sofőrök
magukból kikelve, egymással üvöltöztek. A mögöttük feltorlódó kocsikból
folyamatos dudaszó érkezett, amihez hamarosan közeledő szirénák hangja
csatlakozott.
Marcell
megállt, és felnézett a jelzőlámpákra. Szinte megbabonázva figyelte, ahogy a
színek villódznak az összetört autók felett, a piros sárgára, majd zöldre vált,
és az egész kezdődik elölről. Ötször nézte végig a folyamatot. A lámpák
tökéletesen működtek. Hihetetlennek tűnt, hogy ezek a kocsik összeütközhettek,
mert nemcsak az egyik sorban tolták meg a másikat hátulról, hanem a
kereszteződés mind a négy irányából koccantak. Marcell tekintete az egyik
vitatkozó páros felé fordult. Vékony, szúnyogalkatú, fejbúbon kopaszodó, de
hátul hosszúra növesztett hajú férfi vitatkozott egy testes, színes bőrű nővel,
akinek a karja, akár egy felfújt strandlabda. Úgy tűnt, könnyedén
összecsomagolhatná a férfit. A nő idegen nyelven kiabált, nem is értették
egymást, mégis hosszú perceken át nyálfröcsögősen üvöltöztek. A kopaszodó alak
kiszúrta a bámészkodó Marcellt.
megállt, és felnézett a jelzőlámpákra. Szinte megbabonázva figyelte, ahogy a
színek villódznak az összetört autók felett, a piros sárgára, majd zöldre vált,
és az egész kezdődik elölről. Ötször nézte végig a folyamatot. A lámpák
tökéletesen működtek. Hihetetlennek tűnt, hogy ezek a kocsik összeütközhettek,
mert nemcsak az egyik sorban tolták meg a másikat hátulról, hanem a
kereszteződés mind a négy irányából koccantak. Marcell tekintete az egyik
vitatkozó páros felé fordult. Vékony, szúnyogalkatú, fejbúbon kopaszodó, de
hátul hosszúra növesztett hajú férfi vitatkozott egy testes, színes bőrű nővel,
akinek a karja, akár egy felfújt strandlabda. Úgy tűnt, könnyedén
összecsomagolhatná a férfit. A nő idegen nyelven kiabált, nem is értették
egymást, mégis hosszú perceken át nyálfröcsögősen üvöltöztek. A kopaszodó alak
kiszúrta a bámészkodó Marcellt.
–
Mit bámulsz? – rivallt rá, és otthagyva a nőt, elindult a fiú felé.
Mit bámulsz? – rivallt rá, és otthagyva a nőt, elindult a fiú felé.
Marcell
nem mozdult.
nem mozdult.
–
Azt kérdeztem, mit bámulsz? – A férfi egész arca remegett a dühtől. Még messze
járt, de a kezét már ütésre emelte.
Azt kérdeztem, mit bámulsz? – A férfi egész arca remegett a dühtől. Még messze
járt, de a kezét már ütésre emelte.
–
Gyere már! – mondta Adria, és elrángatta onnan Marcellt.
Gyere már! – mondta Adria, és elrángatta onnan Marcellt.
Gyors
léptekkel távolodtak a baleset helyszínétől. Erik még egyszer visszanézett.
léptekkel távolodtak a baleset helyszínétől. Erik még egyszer visszanézett.
–
Mintha az egész város megőrült volna – mondta.
Mintha az egész város megőrült volna – mondta.
–
Mintha lenne valami a levegőben – kapott a gondolaton Marcell. – Egész nap
éreztem, pont, mint amikor front jön.
Mintha lenne valami a levegőben – kapott a gondolaton Marcell. – Egész nap
éreztem, pont, mint amikor front jön.
–
El is felejtettem, hogy te egy két lábon járó időjárás-jelentés vagy – nevetett
Adria.
El is felejtettem, hogy te egy két lábon járó időjárás-jelentés vagy – nevetett
Adria.
–
Miért? Vannak frontérzékenyek, ez tény – dohogott Marcell. – Reggeltől fáj a
fejem, és az előbb csak még jobban erősödött.
Miért? Vannak frontérzékenyek, ez tény – dohogott Marcell. – Reggeltől fáj a
fejem, és az előbb csak még jobban erősödött.
–
És ez azt jelenti, hogy jön egy kis eső? – gúnyolódott Adria.
És ez azt jelenti, hogy jön egy kis eső? – gúnyolódott Adria.
–
Nevess csak! De egész nap rossz érzésem volt. A suliban is a legtöbben
nyomottak voltak, pedig ez az utolsó tanítási nap…
Nevess csak! De egész nap rossz érzésem volt. A suliban is a legtöbben
nyomottak voltak, pedig ez az utolsó tanítási nap…
–
A hőség miatt – vágott Marcell szavába Adria.
A hőség miatt – vágott Marcell szavába Adria.
A
fiú úgy érezte, Adria csak azért ellenkezik, mert vitatkozni akar.
fiú úgy érezte, Adria csak azért ellenkezik, mert vitatkozni akar.
–
Aztán belém kötöttek a felsőbb évesek… – folytatta.
Aztán belém kötöttek a felsőbb évesek… – folytatta.
–
Ezt nagyjából minden második nap megteszik – riposztozott a lány.
Ezt nagyjából minden második nap megteszik – riposztozott a lány.
–
Igen… de… ma különösen agresszíveknek tűntek. Komolyan azt éreztem, ha most
elkapnak, bármire képesek lennének.
Igen… de… ma különösen agresszíveknek tűntek. Komolyan azt éreztem, ha most
elkapnak, bármire képesek lennének.
–
Ezt nem csak utólag magyarázod bele? – kérdezte Erik, aki eddig csendesen
ballagott mellettük.
Ezt nem csak utólag magyarázod bele? – kérdezte Erik, aki eddig csendesen
ballagott mellettük.
Marcell
elhúzta a száját, és visszanyelte a szavait. Nem akarta kimondani, de arra
gondolt, hogy összefüggés lehet az erőszakoskodó felsőbb évesek, a rohanó
tömeg, és az összeütközött autók között, mintha mindezek ugyanannak a valaminek
a tünetei lennének. Adria ráérzett a gondolataira.
elhúzta a száját, és visszanyelte a szavait. Nem akarta kimondani, de arra
gondolt, hogy összefüggés lehet az erőszakoskodó felsőbb évesek, a rohanó
tömeg, és az összeütközött autók között, mintha mindezek ugyanannak a valaminek
a tünetei lennének. Adria ráérzett a gondolataira.
–
Nincs véletlenül telehold? – kérdezte. – Egyszer azt hallottam, hogy
teleholdkor az emberek furcsábban viselkednek, mint máskor. Képesek megőrülni.
Nincs véletlenül telehold? – kérdezte. – Egyszer azt hallottam, hogy
teleholdkor az emberek furcsábban viselkednek, mint máskor. Képesek megőrülni.
–
Ez nem csak babona? – hitetlenkedett Marcell, majd Erikre nézett, mintegy tőle
várva választ.
Ez nem csak babona? – hitetlenkedett Marcell, majd Erikre nézett, mintegy tőle
várva választ.
Erik
azonban nem törődött vele, rezzenéstelen tekintettel az eget kémlelte. És ahogy
egyre tovább figyelte, az ajkát csüggedően lebiggyesztette. Riadtan kérdezte:
azonban nem törődött vele, rezzenéstelen tekintettel az eget kémlelte. És ahogy
egyre tovább figyelte, az ajkát csüggedően lebiggyesztette. Riadtan kérdezte:
–
Ti is látjátok? Te jó ég!
Ti is látjátok? Te jó ég!
Marcell
követte Erik tekintetét, és fejét hátra döntve a magasba bámult.
követte Erik tekintetét, és fejét hátra döntve a magasba bámult.
Különös
és homályos fénypont pulzált felettük, és ahogy előre haladt, a nyomában tompa
fénycsóvát húzott, amitől úgy tűnt, mintha kettéhasadna az ég. A sáv széléből
apró, repedésszerű felhőszálak indultak meg, amik körül elsötétült az ég.
Marcell még sohasem látott ehhez hasonlót. Kirázta a hideg.
és homályos fénypont pulzált felettük, és ahogy előre haladt, a nyomában tompa
fénycsóvát húzott, amitől úgy tűnt, mintha kettéhasadna az ég. A sáv széléből
apró, repedésszerű felhőszálak indultak meg, amik körül elsötétült az ég.
Marcell még sohasem látott ehhez hasonlót. Kirázta a hideg.
–
Mi ez… repülő? – kérdezte Adria.
Mi ez… repülő? – kérdezte Adria.
–
A repülőgép nem ilyen nyomot hagy – mondta Marcell. Hozzá akart tenni még
valami okosat, de nem futotta többre tőle.
A repülőgép nem ilyen nyomot hagy – mondta Marcell. Hozzá akart tenni még
valami okosat, de nem futotta többre tőle.
–
Ez közel van – szólalt meg Adria az eget figyelve.
Ez közel van – szólalt meg Adria az eget figyelve.
Ahogy
közeledett, a fény elvesztette pontszerű formáját, és alaktalanná vált. Marcell
futni kezdett, le sem vette róla a szemét, úgy próbálta követni. A többiek a
nyomába eredtek.
közeledett, a fény elvesztette pontszerű formáját, és alaktalanná vált. Marcell
futni kezdett, le sem vette róla a szemét, úgy próbálta követni. A többiek a
nyomába eredtek.
–
Kettéválik! – mutatott Erik az égre.
Kettéválik! – mutatott Erik az égre.
Mindhárman
megtorpantak, és várták, mi történik.
megtorpantak, és várták, mi történik.
Az
eget áthasító sávban halvány szakadás indult meg, kettéválasztva az alaktalanul
pulzáló fényforrást. A csóva most egymáshoz közel eső, két eltérő pályán
folytatta az útját. Mindkét rész lefelé tartott, a földhöz közeledtek. Az egyik
már túl közel is került hozzá… és akkor…
eget áthasító sávban halvány szakadás indult meg, kettéválasztva az alaktalanul
pulzáló fényforrást. A csóva most egymáshoz közel eső, két eltérő pályán
folytatta az útját. Mindkét rész lefelé tartott, a földhöz közeledtek. Az egyik
már túl közel is került hozzá… és akkor…
Becsapódott.
Várva
a robbanást, Erik és Adria is a füléhez kapta a kezét. De a robbanás nem jött.
A repülő fényesség elhalkult bombaként ért földet. Aztán a másik is lezuhant.
Hangtalanul. Csak egy gyors szellő suhant végig a tájon, és egy pillanatra
megrezegtette a világot.
a robbanást, Erik és Adria is a füléhez kapta a kezét. De a robbanás nem jött.
A repülő fényesség elhalkult bombaként ért földet. Aztán a másik is lezuhant.
Hangtalanul. Csak egy gyors szellő suhant végig a tájon, és egy pillanatra
megrezegtette a világot.
Marcell
koponyájába mintha léket ütöttek volna, amin kiszökhet a bennragadt nyomás, a
fejfájása azonnal megenyhült. Nem értette. Nem akarta elhinni, hogy ez a
fényjelenség szaggatta a fejét már reggel óta. És ha mégis, hogyan lehetséges,
hogy a fájdalma rögtön elmúlt, amint a jelenség földet ért? Ez normális esetben
a frontoknál nem így működik.
koponyájába mintha léket ütöttek volna, amin kiszökhet a bennragadt nyomás, a
fejfájása azonnal megenyhült. Nem értette. Nem akarta elhinni, hogy ez a
fényjelenség szaggatta a fejét már reggel óta. És ha mégis, hogyan lehetséges,
hogy a fájdalma rögtön elmúlt, amint a jelenség földet ért? Ez normális esetben
a frontoknál nem így működik.
–
Mi volt ez? Hullócsillag? – kérdezte Adria.
Mi volt ez? Hullócsillag? – kérdezte Adria.
–
Hullócsillag, amit nappal is látsz? Elég valószínűtlen – mondta Erik.
Hullócsillag, amit nappal is látsz? Elég valószínűtlen – mondta Erik.
–
Akkor üstökös, vagy mit tudom én.
Akkor üstökös, vagy mit tudom én.
–
Ha egy üstökös csapódott volna be mellettünk, akkor már olyan alulról
szagolnánk az ibolyát, mint a dinoszauruszok – okoskodott tovább Erik.
Ha egy üstökös csapódott volna be mellettünk, akkor már olyan alulról
szagolnánk az ibolyát, mint a dinoszauruszok – okoskodott tovább Erik.
–
Akkor mégis mi lehetett ez? – kérdezte Marcell is. Tekintetével azt a helyet
fürkészte, ahová a közelebb eső fényalak becsapódhatott.
Akkor mégis mi lehetett ez? – kérdezte Marcell is. Tekintetével azt a helyet
fürkészte, ahová a közelebb eső fényalak becsapódhatott.
–
Talán egy tűzgömb – vélte Erik. – És még mielőtt megkérdeznétek, a tűzgömb
hasonlít a hullócsillaghoz, de sokkal erősebb a fénye, ezért néha még nappal is
lehet látni.
Talán egy tűzgömb – vélte Erik. – És még mielőtt megkérdeznétek, a tűzgömb
hasonlít a hullócsillaghoz, de sokkal erősebb a fénye, ezért néha még nappal is
lehet látni.
–
Ahelyett, hogy találgatunk, miért nem nézzük meg? – kérdezte Marcell.
Ahelyett, hogy találgatunk, miért nem nézzük meg? – kérdezte Marcell.
–
Jaja! Ez jó ötlet – lelkesedett Adria. – Az egyik a közelbe zuhant.
Jaja! Ez jó ötlet – lelkesedett Adria. – Az egyik a közelbe zuhant.
–
A másik pedig, ha jól láttam, az erdőben érhetett földet.
A másik pedig, ha jól láttam, az erdőben érhetett földet.
–
Srácok, nem hiszem, hogy ez jó ötlet – akadékoskodott Erik.
Srácok, nem hiszem, hogy ez jó ötlet – akadékoskodott Erik.
–
És miért nem?
És miért nem?
–
Ki tudja mi ez? Én csak tippeltem, hogy tűzgömb.
Ki tudja mi ez? Én csak tippeltem, hogy tűzgömb.
–
Mitől félsz, hogy egy földönkívüli? – nevetett fel Adria.
Mitől félsz, hogy egy földönkívüli? – nevetett fel Adria.
–
Persze, hogy nem… mert földönkívüliek nem léteznek, de…
Persze, hogy nem… mert földönkívüliek nem léteznek, de…
–
Akkor te maradj itt – mondta Adria, és futásnak eredt.
Akkor te maradj itt – mondta Adria, és futásnak eredt.
Marcell
Erikre nézett, széttárta a karját, majd Adria után szaladt. Nem sokkal később
hallotta, hogy Erik is ott liheg mögöttük.
Erikre nézett, széttárta a karját, majd Adria után szaladt. Nem sokkal később
hallotta, hogy Erik is ott liheg mögöttük.
Marcell
fejben többször is visszaidézte a fénycsík útját, és megpróbálta kiszámítani,
hogy a város melyik pontján érhetett földet. A találgatást leszámítva, csak egy
vékony füstfelhőből tájékozódhatott. A füst a város egyik elhagyatott utcájába
vezette őket, ahol olyan félkész házak sorakoztak, amiket pár évvel korábban nagy
reményekkel kezdtek építeni, de valószínűleg már soha senki nem fejezi be
egyiket sem. A házakat állítólag hajléktalanok foglalták el, és a városiak azt
beszélték, hogy sötétedés után veszélyes a környéken kóborolni.
fejben többször is visszaidézte a fénycsík útját, és megpróbálta kiszámítani,
hogy a város melyik pontján érhetett földet. A találgatást leszámítva, csak egy
vékony füstfelhőből tájékozódhatott. A füst a város egyik elhagyatott utcájába
vezette őket, ahol olyan félkész házak sorakoztak, amiket pár évvel korábban nagy
reményekkel kezdtek építeni, de valószínűleg már soha senki nem fejezi be
egyiket sem. A házakat állítólag hajléktalanok foglalták el, és a városiak azt
beszélték, hogy sötétedés után veszélyes a környéken kóborolni.
Marcell
nappal sem szívesen járt arra, de most, nyomában a többiekkel, lazán beszaladt
az utcába, igaz, pár méter után le kellett fékeznie. Egy hatalmas, füstölgő
gödör előtt állt meg. Fejében ezernyi gondolat és mondanivaló kavargott, mégsem
bírt megszólalni. Merev, hitetlen tekintettel bámult a lyukba.
nappal sem szívesen járt arra, de most, nyomában a többiekkel, lazán beszaladt
az utcába, igaz, pár méter után le kellett fékeznie. Egy hatalmas, füstölgő
gödör előtt állt meg. Fejében ezernyi gondolat és mondanivaló kavargott, mégsem
bírt megszólalni. Merev, hitetlen tekintettel bámult a lyukba.
–
Ez meg… – nyögte Erik.
Ez meg… – nyögte Erik.
A
gödörben egy élőlény hevert. Ő érkezett a fénycsóvával, hangtalanul, mégis több
méteres lyukat ütve az utca aszfaltjába. Emberszerű lénynek tűnt. Az arcbőre
betegesen hófehér, amit zavaros, fekete foltok csúfítottak, mintha sötét
tintával tetoválták volna. Orra tompa és nyomott, haja zsíros tincsek
összetapadása. Karja a testével együtt ütemesen rángatózott, sebes ujjai
karmokban végződtek. Ajka fekete, szájából hegyes fogak meredtek ki, és nemcsak
a szemfoga, hanem a teljes fogsora élezett volt.
gödörben egy élőlény hevert. Ő érkezett a fénycsóvával, hangtalanul, mégis több
méteres lyukat ütve az utca aszfaltjába. Emberszerű lénynek tűnt. Az arcbőre
betegesen hófehér, amit zavaros, fekete foltok csúfítottak, mintha sötét
tintával tetoválták volna. Orra tompa és nyomott, haja zsíros tincsek
összetapadása. Karja a testével együtt ütemesen rángatózott, sebes ujjai
karmokban végződtek. Ajka fekete, szájából hegyes fogak meredtek ki, és nemcsak
a szemfoga, hanem a teljes fogsora élezett volt.
A
háta mögül kibuggyant valami. Fekete, tépett bőr. Talán szárnyak. Vagy csak egy
szakadt köpeny? A hatalmas, kiguvadó szeme vöröslött, a szemhéja pedig olyan
zavartan tikkelt, mintha a becsapódástól nem térne magához. A lény nyögdécselt,
miközben teste füstölgött.
háta mögül kibuggyant valami. Fekete, tépett bőr. Talán szárnyak. Vagy csak egy
szakadt köpeny? A hatalmas, kiguvadó szeme vöröslött, a szemhéja pedig olyan
zavartan tikkelt, mintha a becsapódástól nem térne magához. A lény nyögdécselt,
miközben teste füstölgött.
–
M-m-mennünk kellene… – dadogta Erik.
M-m-mennünk kellene… – dadogta Erik.
De
hármuk közül senki nem mert mozdulni.
hármuk közül senki nem mert mozdulni.
2. fejezet
–
Te jó ég! Milyen ocsmány! – öklendezett Adria.
Te jó ég! Milyen ocsmány! – öklendezett Adria.
–
Mint egy szörny – mondta Marcell.
Mint egy szörny – mondta Marcell.
–
Szerintetek megégett, azért néz ki így?
Szerintetek megégett, azért néz ki így?
–
Mennünk kellene – ismételte magát Erik.
Mennünk kellene – ismételte magát Erik.
–
Mégis hová? – kérdezte Adria.
Mégis hová? – kérdezte Adria.
–
Segítséget hívni… vagy akárhová… Nézzetek már rá! Akármi is történt vele, az
nem a mi dolgunk, mi nem tudunk segíteni rajta. Most komolyan… menjünk már!
Segítséget hívni… vagy akárhová… Nézzetek már rá! Akármi is történt vele, az
nem a mi dolgunk, mi nem tudunk segíteni rajta. Most komolyan… menjünk már!
–
Csak nem félsz? – nevetett fel Adria.
Csak nem félsz? – nevetett fel Adria.
Erik
elkerekedett szemmel bámult.
elkerekedett szemmel bámult.
–
De, félek. És szerintem most ez a normális. Marcell, mondj már valamit te is!
De, félek. És szerintem most ez a normális. Marcell, mondj már valamit te is!
–
Ez mozog – motyogta Marcell, és a szemét végig a kráteren tartotta.
Ez mozog – motyogta Marcell, és a szemét végig a kráteren tartotta.
–
Miii?
Miii?
A
lyukban heverő lény feje megrázkódott, és tüdőkaparós nyögdécselés szakadt ki
belőle. Megpróbált feltápászkodni, de azonnal összecsuklott.
lyukban heverő lény feje megrázkódott, és tüdőkaparós nyögdécselés szakadt ki
belőle. Megpróbált feltápászkodni, de azonnal összecsuklott.
–
A nagyúr… elbánt velem… – hörögte. Hangja olyan volt, mint a köhögés.
A nagyúr… elbánt velem… – hörögte. Hangja olyan volt, mint a köhögés.
–
Engem nem érdekel – nyöszörögte Erik. – Én mentem.
Engem nem érdekel – nyöszörögte Erik. – Én mentem.
A
fiú körbenézett. A város egyik lepukkant, elhagyott részén álltak, ahol nem sok
segítségre számíthattak.
fiú körbenézett. A város egyik lepukkant, elhagyott részén álltak, ahol nem sok
segítségre számíthattak.
–
Nyugi – mondta Adria. – Ez biztos filmforgatás.
Nyugi – mondta Adria. – Ez biztos filmforgatás.
–
Akkor hol vannak a kamerák? És miért engedtek ide minket? Nekem ez sok. Én
tényleg lépek, kérlek, gyertek ti is.
Akkor hol vannak a kamerák? És miért engedtek ide minket? Nekem ez sok. Én
tényleg lépek, kérlek, gyertek ti is.
–
Talán igaza van… – adta meg magát Marcell.
Talán igaza van… – adta meg magát Marcell.
–
Gyávák – mosolygott Adria, és közelebb lépett a gödörhöz.
Gyávák – mosolygott Adria, és közelebb lépett a gödörhöz.
Undorította
az odalent heverő lény, mégsem tudta levenni a szemét róla. Azokkal a karmokkal
a kezén olyan volt, mint egy vadállat. Nem, a szörnyeknek van ilyen karmuk.
Adria tudta, hogy az öccsének igaza lehet, és menniük kellene, mert valami
félelmetes dolog történik velük, de ő nem félt. Nem csak most, máskor sem.
Szinte képtelen volt félni, és emiatt nagyon gyakran bajba keveredett. Persze,
ő is megijedt dolgoktól, de az ijedtséget mindig legyőzte a kíváncsisága. Ha
valamitől tényleg félt, az csak olyan dolog lehetett, mint a biológia dolgozat.
Vagy a fizika dolgozat. Vagy a kémia. Vagy a matek. Vagy bármilyen dolgozat és
feleltetés. De most semmi ilyesmivel nem kellett szembenéznie, „csak” egy
szörny várt rá. Érdeklődve hajolt a lyuk fölé.
az odalent heverő lény, mégsem tudta levenni a szemét róla. Azokkal a karmokkal
a kezén olyan volt, mint egy vadállat. Nem, a szörnyeknek van ilyen karmuk.
Adria tudta, hogy az öccsének igaza lehet, és menniük kellene, mert valami
félelmetes dolog történik velük, de ő nem félt. Nem csak most, máskor sem.
Szinte képtelen volt félni, és emiatt nagyon gyakran bajba keveredett. Persze,
ő is megijedt dolgoktól, de az ijedtséget mindig legyőzte a kíváncsisága. Ha
valamitől tényleg félt, az csak olyan dolog lehetett, mint a biológia dolgozat.
Vagy a fizika dolgozat. Vagy a kémia. Vagy a matek. Vagy bármilyen dolgozat és
feleltetés. De most semmi ilyesmivel nem kellett szembenéznie, „csak” egy
szörny várt rá. Érdeklődve hajolt a lyuk fölé.
–
A nagyúr küldött titeket? – visított fel hirtelen a lény, és most egyetlen
mozdulattal kiugrott a gödörből, pont Erik elé.
A nagyúr küldött titeket? – visított fel hirtelen a lény, és most egyetlen
mozdulattal kiugrott a gödörből, pont Erik elé.
Erik
ordítva terült el a földön.
ordítva terült el a földön.
–
M-minket nem küldött senki – dadogta. – Magunktól jöttünk… de bár ne jöttünk
volna…
M-minket nem küldött senki – dadogta. – Magunktól jöttünk… de bár ne jöttünk
volna…
–
Nyeszlettek is vagytok ahhoz, hogy a nagyúr veletek dolgoztasson. De mégis… ki
másnak lenne ereje és oka ahhoz, hogy így elbánjon velem?
Nyeszlettek is vagytok ahhoz, hogy a nagyúr veletek dolgoztasson. De mégis… ki
másnak lenne ereje és oka ahhoz, hogy így elbánjon velem?
–
Ki… ki vagy te egyáltalán? – kérdezte Marcell, és hátrálni kezdett.
Ki… ki vagy te egyáltalán? – kérdezte Marcell, és hátrálni kezdett.
–
Miért, kinek látszom?
Miért, kinek látszom?
–
Egy vámpírnak… – mondta Adria, és alaposan végigmérte a szörnyszerű idegent. A
filmekben a vámpírok sokkal helyesebben néznek ki, és most bosszantotta, hogy
neki csak egy ilyen ocsmányság jut.
Egy vámpírnak… – mondta Adria, és alaposan végigmérte a szörnyszerű idegent. A
filmekben a vámpírok sokkal helyesebben néznek ki, és most bosszantotta, hogy
neki csak egy ilyen ocsmányság jut.
–
Vámpír? Az meg mi?
Vámpír? Az meg mi?
–
Hát… öö… neki is ilyen éles fogai vannak… meg minden… – vetette oda Adria.
Hát… öö… neki is ilyen éles fogai vannak… meg minden… – vetette oda Adria.
A
lény megnyalta a fogsorát, ahonnan húscafatok lógtak ki. Hosszúkás, vágott,
fekete nyelve volt. Elsétált a fiatalok előtt, jól megfigyelve mindegyiket.
Most lehetett látni, hogy a hátán lógó bőrdarabok tényleg szárnyak voltak,
hasított szárnydarabok.
lény megnyalta a fogsorát, ahonnan húscafatok lógtak ki. Hosszúkás, vágott,
fekete nyelve volt. Elsétált a fiatalok előtt, jól megfigyelve mindegyiket.
Most lehetett látni, hogy a hátán lógó bőrdarabok tényleg szárnyak voltak,
hasított szárnydarabok.
–
Te egy angyal vagy? – kérdezte Marcell.
Te egy angyal vagy? – kérdezte Marcell.
–
Angyal? – kérdezett vissza a lény. Kicsit még mindig kóválygott. – Mit csinál
egy angyal?
Angyal? – kérdezett vissza a lény. Kicsit még mindig kóválygott. – Mit csinál
egy angyal?
–
Hát… izé… repül, meg embereken segít… meg ilyesmi…
Hát… izé… repül, meg embereken segít… meg ilyesmi…
Az
idegen gonoszul elmosolyodott.
idegen gonoszul elmosolyodott.
–
Igen, angyal vagyok – jelentette ki végül.
Igen, angyal vagyok – jelentette ki végül.
–
Angyalnak elég ronda – súgta Adria. – Mondjuk vámpírnak is…
Angyalnak elég ronda – súgta Adria. – Mondjuk vámpírnak is…
–
Vigyázz, mit beszélsz! – sziszegte a lény, és egy pillanattal később már Adria
előtt csattogtatta éles fogait. Körbesétálta, végig a haját bámulva. Adria
odakapott, és elkezdte lesimítgatni. Kifejezetten utálta, hogy ilyen boglyas,
mindenfelé álló haja van. Próbálta már hajvasalóval kiegyenesíteni, de az csak
ideig-óráig segített, és neki nem volt türelme minden alkalommal ezzel
foglalkozni.
Vigyázz, mit beszélsz! – sziszegte a lény, és egy pillanattal később már Adria
előtt csattogtatta éles fogait. Körbesétálta, végig a haját bámulva. Adria
odakapott, és elkezdte lesimítgatni. Kifejezetten utálta, hogy ilyen boglyas,
mindenfelé álló haja van. Próbálta már hajvasalóval kiegyenesíteni, de az csak
ideig-óráig segített, és neki nem volt türelme minden alkalommal ezzel
foglalkozni.
–
Különösen ne szájaljon velem egy olyan lány, akinek a haja olyan, mint a
gubancos lószőr – állapította meg a lény.
Különösen ne szájaljon velem egy olyan lány, akinek a haja olyan, mint a
gubancos lószőr – állapította meg a lény.
Adria
arca elkerekedett, és nem csak a rothadó bűztől, ami az idegen szájából áradt.
arca elkerekedett, és nem csak a rothadó bűztől, ami az idegen szájából áradt.
–
Hé! – háborodott fel. – Nekem te ne szólj be!
Hé! – háborodott fel. – Nekem te ne szólj be!
–
Kérlek, kérlek, ne bosszantsátok fel! – könyörgött Erik. – Mindketten nagyon
szép lányok vagytok, csak menjünk végre haza, és akkor senkinek nem lesz baja.
Kérlek, kérlek, ne bosszantsátok fel! – könyörgött Erik. – Mindketten nagyon
szép lányok vagytok, csak menjünk végre haza, és akkor senkinek nem lesz baja.
–
Lányok?! – Marcellból és Adriából egyszerre szakadt fel a kérdés. Olyan
merevedett arccal bámultak Erikre, mintha betonmaszkot öntöttek volna rájuk.
Lányok?! – Marcellból és Adriából egyszerre szakadt fel a kérdés. Olyan
merevedett arccal bámultak Erikre, mintha betonmaszkot öntöttek volna rájuk.
–
Mégis mit gondoltatok? – húzta össze a szemét a lény.
Mégis mit gondoltatok? – húzta össze a szemét a lény.
–
Izé… még nem volt alkalmunk jobban megfigyelni – magyarázta Marcell, majd a
biztonság kedvéért hátrált még egy lépést. Könyökével már érintette a mögötte
lévő félkész épület falát.
Izé… még nem volt alkalmunk jobban megfigyelni – magyarázta Marcell, majd a
biztonság kedvéért hátrált még egy lépést. Könyökével már érintette a mögötte
lévő félkész épület falát.
–
Te, lány? – kuncogott Adria, pedig ahogy jobban megnézte a lényt, a sötét
lepelruhák sejtették a nőies alakját.
Te, lány? – kuncogott Adria, pedig ahogy jobban megnézte a lényt, a sötét
lepelruhák sejtették a nőies alakját.
–
Benned aztán van bátorság – hörgött gúnyosan az idegen. – Jelentéktelen életed
legnagyobb szerencséje, hogy nem egy héttel korábban találkoztunk, mert akkor
hevesebben bántam volna veled. Inkább azt mondd meg nekem, te vihogó pávián,
hová kerültem?
Benned aztán van bátorság – hörgött gúnyosan az idegen. – Jelentéktelen életed
legnagyobb szerencséje, hogy nem egy héttel korábban találkoztunk, mert akkor
hevesebben bántam volna veled. Inkább azt mondd meg nekem, te vihogó pávián,
hová kerültem?
Adria
arca vörösre váltott, fejében végigpörgette az összes sértést, amit ismert,
hogy kiválaszthassa közülük a legmegfelelőbb visszavágást, de mielőtt bármi
kirobbanhatott volna belőle, Erik odaugrott, és befogta a száját.
arca vörösre váltott, fejében végigpörgette az összes sértést, amit ismert,
hogy kiválaszthassa közülük a legmegfelelőbb visszavágást, de mielőtt bármi
kirobbanhatott volna belőle, Erik odaugrott, és befogta a száját.
–
Miért, merre tartottál? – kérdezte Marcell.
Miért, merre tartottál? – kérdezte Marcell.
A
bőrszárnyas lény elgondolkodott.
bőrszárnyas lény elgondolkodott.
–
Otthagytam a nagyurat – felelte, de úgy tűnt, inkább magához beszél, mintsem a
fiatalokhoz. – Mondhatni, menekültem. Aztán egy villanás… valami eltalált, és
már itt tértem magamhoz.
Otthagytam a nagyurat – felelte, de úgy tűnt, inkább magához beszél, mintsem a
fiatalokhoz. – Mondhatni, menekültem. Aztán egy villanás… valami eltalált, és
már itt tértem magamhoz.
–
És ki ez a nagyúr, aki elől menekülsz?
És ki ez a nagyúr, aki elől menekülsz?
A
lény végigmérte a kérdezgető Marcellt.
lény végigmérte a kérdezgető Marcellt.
–
Természetesen, Árész, a hadak ura, a háború istene, a dühödt csaták királya.
Természetesen, Árész, a hadak ura, a háború istene, a dühödt csaták királya.
–
Természetesen… – nyögte Marcell.
Természetesen… – nyögte Marcell.
–
Ez nekem már tényleg sok – mondta Erik, és elengedte Adria száját. Lerogyott az
aszfaltra. – Árész, a háború istene?
Ez nekem már tényleg sok – mondta Erik, és elengedte Adria száját. Lerogyott az
aszfaltra. – Árész, a háború istene?
– Ne
ijedj meg, csak szórakozik velünk – felelte Adria, majd megdörgölte a száját,
hogy eltüntesse onnan Erik izzadt tenyerének az ízét.
ijedj meg, csak szórakozik velünk – felelte Adria, majd megdörgölte a száját,
hogy eltüntesse onnan Erik izzadt tenyerének az ízét.
–
Nézz már rá, hogy néz ki! – sóhajtott Erik. – Kötve hiszem, hogy szórakozik.
Tényleg ismerheti Árészt.
Nézz már rá, hogy néz ki! – sóhajtott Erik. – Kötve hiszem, hogy szórakozik.
Tényleg ismerheti Árészt.
–
Megvan! Kandi kamera! – kiáltott fel Adria. – Valaki bolondot akar csinálni
belőlünk. És azért nem látjuk a kamerát, mert rejtett. Nehogy bedőljetek, mert
az összes ismerősünk betegre fogja röhögni magát rajtunk.
Megvan! Kandi kamera! – kiáltott fel Adria. – Valaki bolondot akar csinálni
belőlünk. És azért nem látjuk a kamerát, mert rejtett. Nehogy bedőljetek, mert
az összes ismerősünk betegre fogja röhögni magát rajtunk.
Adria
először Erikre, majd Marcellre nézett. Egyiküket sem lelkesítette a felvetése,
elveszetten néztek maguk elé, mintha nem akarnák elhinni, ami velük történik.
először Erikre, majd Marcellre nézett. Egyiküket sem lelkesítette a felvetése,
elveszetten néztek maguk elé, mintha nem akarnák elhinni, ami velük történik.
–
Mert ez csak mitológia… nem? – erősködött tovább a lány. – Görög istenek nem
léteznek… ugye?
Mert ez csak mitológia… nem? – erősködött tovább a lány. – Görög istenek nem
léteznek… ugye?
–
Mi ez a hitetlenség? – hördült fel a lény. – Kétségbe vonjátok Árész hatalmát?
Ti ostobák, most retteghetitek a bosszúját!
Mi ez a hitetlenség? – hördült fel a lény. – Kétségbe vonjátok Árész hatalmát?
Ti ostobák, most retteghetitek a bosszúját!
–
Nem vonunk kétségbe semmit – sietett a válasszal Erik. – Csak…
Nem vonunk kétségbe semmit – sietett a válasszal Erik. – Csak…
–
Csak nem értjük, mi történik… egy csomó kérdésünk van – fejezte be Marcell
motyogva.
Csak nem értjük, mi történik… egy csomó kérdésünk van – fejezte be Marcell
motyogva.
–
Ó, kérdéseim nekem is vannak – húzta el a száját az idegen. Húsos, elnyűtt ajka
repedezett volt. – De ti nem válaszoltok rá. Megkérdem hát még egyszer, mi ez a
hely? Hová kerültem?
Ó, kérdéseim nekem is vannak – húzta el a száját az idegen. Húsos, elnyűtt ajka
repedezett volt. – De ti nem válaszoltok rá. Megkérdem hát még egyszer, mi ez a
hely? Hová kerültem?
–
A Földre – motyogta Marcell.
A Földre – motyogta Marcell.
Erik
értetlenül nézett a barátjára.
értetlenül nézett a barátjára.
Marcell
meghúzta a vállát, látszott rajta, hogy zavart.
meghúzta a vállát, látszott rajta, hogy zavart.
–
Azt mondja, hogy angyal… akkor biztos az égben lakik… most pedig a Földön van…
Azt mondja, hogy angyal… akkor biztos az égben lakik… most pedig a Földön van…
Adria
felröhögött.
felröhögött.
–
Mulatni próbáltok rajtam? – szisszent fel az idegen.
Mulatni próbáltok rajtam? – szisszent fel az idegen.
–
Dehogy! Soha! – kiáltozott Erik. – Én azt hiszem, tudom hová kerültél: a
jövőbe. Legalábbis neked ez a jövő, nekünk viszont a jelen.
Dehogy! Soha! – kiáltozott Erik. – Én azt hiszem, tudom hová kerültél: a
jövőbe. Legalábbis neked ez a jövő, nekünk viszont a jelen.
–
Kezdem elveszteni a türelmem – mondta a sötét alak, és előcsapta a bal kezén
lévő karmokat, mintha tíz centiméternyi acélfekete késpengék bújtak volna ki az
ujjvégeiből.
Kezdem elveszteni a türelmem – mondta a sötét alak, és előcsapta a bal kezén
lévő karmokat, mintha tíz centiméternyi acélfekete késpengék bújtak volna ki az
ujjvégeiből.
–
Várj, megmagyarázom! Árészről, akiről beszélsz, több ezer évvel ezelőtt
születtek történetek, azóta senki nem hallott róla. Ezért gondolom, hogy a
múltból érkeztél ide.
Várj, megmagyarázom! Árészről, akiről beszélsz, több ezer évvel ezelőtt
születtek történetek, azóta senki nem hallott róla. Ezért gondolom, hogy a
múltból érkeztél ide.
–
Hazudsz! – lihegte a lény. Az arcára torz mosoly húzódott.
Hazudsz! – lihegte a lény. Az arcára torz mosoly húzódott.
–
Nem. Eszembe sem jutna – tiltakozott Erik. Kezét könyörgőn összekulcsolta.
Nem. Eszembe sem jutna – tiltakozott Erik. Kezét könyörgőn összekulcsolta.
Adria
fejcsóválva figyelte a meghunyászkodást.
fejcsóválva figyelte a meghunyászkodást.
–
Árész nem ad életjelet magáról? – Az idegen elgondolkodott, és teljesen
visszahúzta a karmait.
Árész nem ad életjelet magáról? – Az idegen elgondolkodott, és teljesen
visszahúzta a karmait.
–
De a többi isten sem – hadarta Erik. – Biztos meghaltak.
De a többi isten sem – hadarta Erik. – Biztos meghaltak.
–
Egy isten nem hal meg egykönnyen… Mégis… hinni akarok neked. Azt mondod, ez egy
Árész nélküli világ?
Egy isten nem hal meg egykönnyen… Mégis… hinni akarok neked. Azt mondod, ez egy
Árész nélküli világ?
–
Eleget kérdeztél, hogy most már mi is kérdezhessünk – vágott közbe Adria. –
Arról beszélj, mi dolgod van neked ezzel az Árésszel? Mit tettél, hogy
menekülnöd kell előle?
Eleget kérdeztél, hogy most már mi is kérdezhessünk – vágott közbe Adria. –
Arról beszélj, mi dolgod van neked ezzel az Árésszel? Mit tettél, hogy
menekülnöd kell előle?
–
Kérlek, ne is figyelj rá! – mondta Erik. – A nővérem nagyon ostoba,
természetesen semmi közünk ahhoz, hogy te meg Árész mit csináltok.
Kérlek, ne is figyelj rá! – mondta Erik. – A nővérem nagyon ostoba,
természetesen semmi közünk ahhoz, hogy te meg Árész mit csináltok.
–
Látszik rajta, hogy ostoba – bólintott a lény.
Látszik rajta, hogy ostoba – bólintott a lény.
–
Mi? – hördült fel Adria, és fejét az idegen arcába dugta, majd rávicsorgott.
Reakcióként csak egy leereszkedő pillantást sikerült kicsalnia.
Mi? – hördült fel Adria, és fejét az idegen arcába dugta, majd rávicsorgott.
Reakcióként csak egy leereszkedő pillantást sikerült kicsalnia.
–
Van itt még valami… – akasztotta meg a civakodást Erik, és elrángatta onnan
Adriát.
Van itt még valami… – akasztotta meg a civakodást Erik, és elrángatta onnan
Adriát.
Hirtelen
mintha ezernyi összekötözött macska vonyított volna fel, metsző vijjogás járta
át a környéket.
mintha ezernyi összekötözött macska vonyított volna fel, metsző vijjogás járta
át a környéket.
–
Szirénák – jelentette ki Marcell, majd tenyerével előretolta a fülét, hogy
jobban halljon. – Csak azt nem tudom, hogy rendőrök, tűzoltók, vagy mentők.
Talán mindhárom. Szerintem idetartanak. Ez azt jelentené, hogy nemcsak mi
láttuk a zuhanást.
Szirénák – jelentette ki Marcell, majd tenyerével előretolta a fülét, hogy
jobban halljon. – Csak azt nem tudom, hogy rendőrök, tűzoltók, vagy mentők.
Talán mindhárom. Szerintem idetartanak. Ez azt jelentené, hogy nemcsak mi
láttuk a zuhanást.
Erik
szeme felcsillant. – Gondolod? – kérdezte reménykedve.
szeme felcsillant. – Gondolod? – kérdezte reménykedve.
Mielőtt
Marcell válaszolhatott volna, az idegen egyetlen kézmozdulattal csendre
intette, és a még mindig Adriával dulakodó Erikhez fordult.
Marcell válaszolhatott volna, az idegen egyetlen kézmozdulattal csendre
intette, és a még mindig Adriával dulakodó Erikhez fordult.
–
Félbehagytad, amit elkezdtél! Mi az, amiről még tudnom kell?
Félbehagytad, amit elkezdtél! Mi az, amiről még tudnom kell?
–
Ja, igen… amikor először észrevettünk, fénycsóvaként szálltál az égen, aztán
lezuhantál ide. De nem egyedül voltál. Láttunk egy másik alakot is, ami
leszakadt rólad, és máshová csapódott be…
Ja, igen… amikor először észrevettünk, fénycsóvaként szálltál az égen, aztán
lezuhantál ide. De nem egyedül voltál. Láttunk egy másik alakot is, ami
leszakadt rólad, és máshová csapódott be…
–
Érkezett még valaki? – gondolkodott el a lény. Véreres szeme élettelen
üveggolyóként bámult a közeledő szirénahangok irányába. – Ha megtalálom, az sok
mindenre választ adhat.
Érkezett még valaki? – gondolkodott el a lény. Véreres szeme élettelen
üveggolyóként bámult a közeledő szirénahangok irányába. – Ha megtalálom, az sok
mindenre választ adhat.
–
Amennyire meg tudtam állapítani, az erdőbe zuhant, ami nincs is messze – mondta
Marcell, és jobbra mutatott.
Amennyire meg tudtam állapítani, az erdőbe zuhant, ami nincs is messze – mondta
Marcell, és jobbra mutatott.
–
Igen, igen – erősítette meg Erik. – Nézd meg az erdőben!
Igen, igen – erősítette meg Erik. – Nézd meg az erdőben!
–
Vezessetek!
Vezessetek!
–
De mi… – kezdett bele Erik. – Épp hazaindultunk.
De mi… – kezdett bele Erik. – Épp hazaindultunk.
–
Azt hiszed, pont mi fogunk odavezetni? – legyintett rá Adria. Kíváncsi volt,
mit találnának az erdőben, de ahhoz egyáltalán nem volt kedve, hogy ez az
akármicsoda ugráltassa. Majd ha ő magától mehet, akkor talán segít neki.
Azt hiszed, pont mi fogunk odavezetni? – legyintett rá Adria. Kíváncsi volt,
mit találnának az erdőben, de ahhoz egyáltalán nem volt kedve, hogy ez az
akármicsoda ugráltassa. Majd ha ő magától mehet, akkor talán segít neki.
–
Vezessetek! – ismételte meg a lény, most már dühösen, és nem is várta meg a
választ. Megragadta Eriket, majd ugyanígy tett Adriával és Marcellel is.
Egyszerűen felnyalábolta őket.
Vezessetek! – ismételte meg a lény, most már dühösen, és nem is várta meg a
választ. Megragadta Eriket, majd ugyanígy tett Adriával és Marcellel is.
Egyszerűen felnyalábolta őket.
Erik
ordított, Marcell szitkozódott, Adria rugdosta a lényt. De semmi sem hatott rá.
A hátán lévő szárny ugyan tépett bőrdarabnak tűnt, mégis képes volt a levegőbe
emelni az egész társaságot.
ordított, Marcell szitkozódott, Adria rugdosta a lényt. De semmi sem hatott rá.
A hátán lévő szárny ugyan tépett bőrdarabnak tűnt, mégis képes volt a levegőbe
emelni az egész társaságot.
Mint egy megtépázott
denevér, karmai közt a zsákmányával, úgy szálltak az erdő felé.
denevér, karmai közt a zsákmányával, úgy szálltak az erdő felé.
Nekem tetszik és az nagyon jó, hogy el tudom így olvasni ahelyett, hogy megvenném a könyvet.