A srácot Balázsnak hívták, osztálytársak voltak, és Luca nem akart tőle semmit.
Csak nem tudta, ezt hogyan mondja meg neki.
Hónapokkal ezelőtt kezdődött, és Balázs olyan lassan építkezett, hogy elaltatta Luca éberségét, aki már csak azt vette észre, hogy fojtogatja a fiú közelsége. Eleinte csak a szokásosnál látványosabb köszönések érkeztek, aztán Lucánál érdeklődött a jelentéktelennek tűnő apróságokról, házikról, témazárókról. Utána pedig tanácsot kért egy másik lánnyal kapcsolatban. Feltárta magát Luca előtt, beszélt az érzéseiről, a vágyairól, ő pedig lelkesen segített. Így kerültek közelebbi kapcsolatba.
Viszont később a lányról már nem sok szó esett. Luca mostanában arra gondolt, hogy talán nem is létezett. Csak egy trükk volt, hogy Balázs megmutathassa az érzékeny oldalát. Kockázat nélkül tárulkozhatott ki, ő pedig bedőlt neki. Luca elhessegette a gondolatot. Nem akart arra gondolni, hogy Balázs ennyire számító. Az túlságosan ijesztő lett volna.
De utána mégis több időt kezdtek együtt tölteni. Egyszer még a városi forgatagban is összefutottak, ahol Balázs meghívta egy kürtőskalácsra. Luca visszakozott, de Balázs addig erősködött, hogy végül belement. Aztán azt vette észre, hogy a szünetei jelentős részét is vele tölti. Nem akarta. De valahogy belekeveredett, és nem tudta, hogyan másszon ki belőle.
Balázs most is vele szemben ült, és beszélt. Valami helyről mesélt, ahová érdemes elmenni. Lucát elfogta a rettegés. A fiú érezhetően megváltozott az elmúlt hetekben. Egyre több jelet küldött, egyre többször emlegetett közösen végezhető programokat, de eddig soha nem kérdezett rá konkrétan semmire. Mi lesz, ha megteszi? Luca nem akart tőle semmit, de megbántani sem akarta. Hogyan lehet ebből jól kijönni?
A terembe Áron és Bálint lépett be, két osztálytársuk, akik épp nagy hangon beszéltek valamiről. Luca ösztönösen figyelni kezdett rájuk. De nemcsak ő, hanem mindenki más is, aki már az osztályban ült. A kettőjük alkotta jelenséget nehéz volt kizárni, akárhová léptek be, felhívták magukra a figyelmet. Balázs is abbahagyta a beszédet, és őket nézte. De Áron és Bálint nem törődött másokkal, beültek egy padba, és tovább folytatták a beszélgetésüket, most már csökkentett hangerővel.
– Hol is tartottam? – fordult vissza Balázs Lucához.
Lucának fogalma sem volt. Megvonta a vállát, és mosolygott kissé, hogy enyhítse a figyelmetlensége súlyát. Utálta magát, amiért így tesz, de valahogy ösztönösen jött.
Balázs szórakozottan elnevette magát, aztán folytatta. Valahonnan. Egészen addig beszélt, amíg a tanár be nem lépett a terembe. Luca legbelül minden megkezdett mondatára összerezzent. Attól tartott, hogy feltesz egy olyan kérdést, amire nem akar válaszolni.
A napot a barátnőivel vészelte át, akik szabályosan rejtegették a fiú elől. Habár Luca tudta, otthon sincs biztonságban, Balázs bármikor ráírhat.
Egész este azon gondolkodott, hogyan tarthatna távolságot a fiútól. Hogyan szakíthatna vele, ha nem is járnak? Még azelőtt, hogy Balázs rászánja magát valamire, amire nem kellene, és emiatt meg kell bántania.
Összerezzent, amikor új üzenetről kapott értesítést, de gépiesen rányomott, aztán eltátotta a száját. De nem azért, mert tetszett neki a látvány. Egy dick pic. Már hetek óta nem kapott ilyet. Igaz, kicsit sem hiányzott neki. Most pedig egy idegen fiú megmerevedett farka bámult rá, felülről fotózva, úgy, hogy a hasizmokból is látsszon valami. Luca dühösen hajította az ágyára a telefonját. Undorodott tőle.
Egy ismeretlen srác volt. Pár napja írt rá először, nyomta az ismerkedős dumát, de Luca nem válaszolt neki. Kereste a megfelelő szavakat, hogy visszautasíthassa. Megírhatta volna már az elején, hogy bocsi, van barátom, de nem akart hazudni. Valahogy nem állt rá a szája. Nem is értette miért. Annyi helyzetből kihozta volna már egy ilyen apró hazugság. De nem, ő most is úgy akarta lepattintani az idegent, hogy ne essen csorba az önbecsülésén. Dóra, a legjobb barátnője konkrétan hülyének nézte emiatt. Erre tessék, ha újból kézbe veszi a telefont, egy fasz fog visszanézni rá. Ki gondolja, hogy jó ötlet ilyen képeket küldeni egy idegen lánynak?
Mindenesetre a srác ezzel megkönnyítette a dolgát. Mindenféle szívfájdalom nélkül tiltotta le.
Balázs késő este jelentkezett. Általános dolgokról írogatott, Luca pedig ímmel–ámmal válaszolgatott. Nem tetszett neki a beszélgetés iránya, mert a fiú flörtölni próbált. Kétértelmű megjegyzéseket ejtett el, de Luca nem rohant felvenni ezeket. Semmivel sem akarta biztatni.
– Arra gondoltam, hogy hétvégén elmehetnénk valahová – írta Balázs végül.
Luca szava elakadt, az ujjai megálltak a levegőben. Még egy előző felvetésre akart reagálni, de most inkább visszatörölte. Arra gondolt, hogy lehetne rosszabb is. Mondjuk, ha szerelmet vall. Azt nehezebb lenne kezelni. Ezt viszont… Írni kezdte a választ. Aztán ezt is törölte. És még sokat egymás után. Azt nem írhatja meg neki, hogy nem ér rá, mert Balázs más időpontot keresne. Screenelte a beszélgetés fontosabb részeit, és átküldte Dórának.
– Csak írd meg neki, hogy nem, és kész – írt vissza Dóra.
Mintha az olyan könnyű lenne, gondolta Luca. Mintha egy fiú, akivel már hetek óta rengeteg időt tölt, nem várna magyarázatot. De mi a magyarázat? Az, hogy nem vonzódik hozzá. De ha ezt mondja, megbántja. Összezúzza az önbizalmát. De Balázs nem tett vele semmi rosszat, miért akarna így elbánni vele?
Még az idegen srácoknak sem szereti azt hazudni, hogy barátja van, de Balázsnál ez a lehetőség ki van zárva. Nem jöhet azzal, hogy most van túl egy komoly kapcsolaton, idő kell neki, blabla, mert Balázs pontosan tudja, hogy ez nem igaz. De azt mégsem mondhatja, hogy nem vele van a baj, csak egyszerűen nem jelenik meg a fantáziájában, nem ő jut az eszébe este lefekvés előtt, nem tölti el izgalom, ha arra gondol, hogy együtt lehetnének. Ha ilyeneket mondana, ő lenne a hülye picsa, akinek semmi sem jó, aki megkaphatná a rendes srácot, de ő nyilván másra vágyik.
– És ha másra vágyom? – húzta fel magát Luca. Aztán azonnal vissza is szelídült. Tudta, hogy Balázs otthon ül, a telefonját bámulja és várja a választ. De ő most képtelen erre válaszolni. Nem üzenetben utasítja vissza. Akkor sem, ha a meghívást is úgy kapta.
Másnap reggel Luca Balázs előtt ért a suliba, így minden egyes alkalommal, amikor valaki belépett a terembe, a torkába ugrott a szíve.
– Luca, jól vagy? – nézett rá Bálint. – Tök sápadtnak látszol.
– Csak nem sokat aludtam éjszaka.
– Hú, ne csigázz! – vigyorgott Bálint. – Halljuk a részleteket!
– Haha! – csúszott mosoly Luca arcára is.
Ekkor lépett be a terembe Balázs. Zavart mosollyal sietett Lucához.
– Ööö… szia… Nem tudom, láttad-e a tegnap esti üzenetem…?
– Igen, csak… bealudtam.
– Gondoltam. És mit mondasz?
– Menjünk ki, jó?
Balázs gyanakvó tekintettel nézett Lucára, de azért követte. Megálltak a folyosókorlátnál, Luca pedig nagy levegőt vett.
– Figyelj! Az a helyzet, hogy nagyon kedves a meghívásod, de mostanában sok dolog köt le, és nem szeretnék komolyabban ismerkedni senkivel.
– De már hetek óta ismerkedünk…
– Nem… hinném…
Balázs értetlenül nézett rá.
– Ja, hogy te is csak ezt csinálod? – került rögtön él a hangjába. – Hogy használsz?
– Használlak? Ezt nem értem.
– Mert a kürtőskalács az ugye jó volt?
– Tessék?
– Amikor meghívattad magad egy kürtőskalácsra.
– Hogy… mi? Meghívattam magam egy kürtőskalácsra? Azt hiszem, ez a mondat most hangzik el először a világmindenség létezése óta.
– Gúnyolódj csak, de ezt csináljátok! Lehúzzátok a fiúkat, meghívatjátok magatokat mindenre, kacérkodtok, de amikor viszonozni kellene a sok szívességet, akkor bezzeg basztok rájuk!
Luca elnevette magát, de ezzel csak a dühét leplezte.
– Komolyan azt hiszed, hogy azért, mert vettél nekem egy kürtőskalácsot, de akármit vehettél volna, cipőt, kocsit, mindegy, te rendelkezel a testem felett? Hogy összejövünk, amikor akarod, mert leköteleztél? Hol a francba élsz te? De tudod, mit? Kifizetem. Mennyi volt? Mennyi volt a kürtőskalács?
– Hagyjál már!
– Te hagyj! De komolyan mondom, hogy hagyj! Még egyszer hozzám se szólj!
Balázs és Luca ellenszenvtől szikrázva méregette egymást, míg végül a fiú tört meg előbb, lehajtotta a fejét, és elkullogott.
Luca dühösen fújtatott még egy darabig, majd a korlát felé fordult. Hát ez… igazán rosszul ment… – gondolta. Nem is értette, hogy jutottak el egy pillanat alatt idáig. Úgy tűnik, több frusztráltság és elkeseredett próbálkozás volt Balázsban, mint észrevette. Ez nagy hiba volt. Mégsem bánta. Mert most jött rá, hogy mennyire unja, hogy más egóját pátyolgassa, ahelyett, hogy magára figyeljen.
Elfordította a fejét, és azt vette észre, hogy a közelben, tátott szájjal és elkerekedett szemmel Áron bámul rá. Ezek szerint végignézte az egész jelenetet.
– Mi van? – szólt rá Luca. Meglepődött, hogy a hangja nem haragos.
– Huh, csak velem ne kelljen soha szakítanod – mosolygott rá Áron.
– Mikről nem álmodozol – mart oda Luca kedélyesen.
– Ki ne álmodozna arról, hogy te nem szakítasz vele? – kérdezte Áron vállat vonva, majd lazán besétált a terembe.
Luca döbbenten nézett utána. Nem akarta, de megérzett valamiféle bizsergést. Valami olyat, amire sohasem gondolt, és amit Balázsnál egyszer sem érzett.
A regény első fejezeteit ide kattintva éritek el. Ugyanitt olvashatjátok el a fülszövegét és rendelhetitek meg (dedikált példányokra is kereshettek).
Ha pedig kívánság- és/vagy várólistára tennétek a molyon, ahhoz ide kattintsatok.
Az első előzménytörténetet itt olvashatjátok el, a másodikat itt, a harmadikat pedig itt.
