– Ez teljesen tele van – kurjant fel Kolos, amikor belépünk a kerthelyiségbe.
– Mire számítottál? – kérdem. – Nyár van, péntek este.
– Csinálj már valamit, Bálint! – szól rám.
– Mégis mit? – nevetek fel.
– Megérdemeljük, hogy leüljünk, nekünk YouTube-csatornánk van.
– Amit senki sem néz – szól közbe Máté.
– Még – mondja súlyosan Kolos.
– Annál az asztalnál mozgolódnak – szúrom ki, ahogy néhány lány szedelőzködik.
– Azt a piát még tuti megisszák, de azért menjünk közelebb, érezzék a nyomást.
– Most írt Áron, hogy kicsit késnek, de neki, meg Lucának is rendeljünk – nézi a telefonját Máté.
– Jó – fordulok a fiúkhoz –, ti ketten menjetek a pulthoz, én lecsapok a helyre.
A lányok tényleg komótosan készülődnek, ezért arrébb húzódom, és rágyújtok. Ahogy a füstöt szívom, a szemem sarkából meglátok valami furcsát. Valamit, ami zavaróan kilóg a bulis tömeg hangulatából. Tudom, hogy nem kellene odanéznem, de nem bírom megállni.
Egy vékony, szőke hajú lány álldogál ott, rövid, fehér, virágmintás ruhában. Körülötte három fiú, és ahogy a lány markolássza a kis táskája fülét, ahogy húzódozik tőlük, egyértelmű, hogy kéretlen társaság.
Elfordulok. Nem az én dolgom. Szívnám tovább nyugodtan a cigim, de a francba is, a világ elmosódik körülöttem, és csak ez a kis zavaros társaság élesedik ki belőle. Már nem tudok másra figyelni.
– Elviszünk mi bulizni – mondja az egyik fiú, és átkarolja a lányt. Csak egy másodpercig tart, a lány azonnal kibújik belőle.
– Na, most miért? Mert még nem hívtunk meg semmire? Hát akkor meghívunk.
A legmagasabb fiú nyomul durván, a többiek inkább csak asszisztálnak. Mondjuk az, hogy atlétában jöttek bulizni, róluk sem sok jót árul el. Az viszont tökéletesen látszik, ha nem is testépítő alkatok, keményen szálkásak.
Oda kellene mennem. De miért én?
Körbenézek. Több kisebb társaság áll körülöttük, miért nem segítenek ők? Én egyedül vagyok. Most kössek bele három félrészeg állatba? Inkább szívom a cigim.
– Nem kérek semmit – mondja a lány.
– Jaj, de kéreti magát – szól a fiú olyan hangosan, hogy messzire hallatszik. Mégsem hallja meg senki. Hihetném, hogy a hangját elnyomja a zene, de igazából nem akarják meghallani. Tönkretenné a péntek estét. Látom, hogy a mellettük álldogáló társaságok szép lassan elszivárognak. Nem segítenek. Nem az ő ügyük. De nem is az enyém. Hárman vannak, én meg egyedül. Megvárom Kolost és Mátét. Majd velük. Vagy Áront. Igen, ő még jobb is lenne.
– Hagyjatok már! – kéri a lány. Kiürült mellettük a tér, senki nem akar belekeveredni.
Elfordulok.
Pedig nem olyan kemény gyerekek, jó, szálkásak, de ha ketten lennének, gond nélkül odalépnék. De azért mégis csak hárman vannak. Meg különben sem az én dolgom. Persze, ha jönne még valaki, biztosan mennék.
– Mi van már? Csak beszélgetünk! – akad ki a magas srác. – Ja, hogy te úgy elszálltál magadtól, hogy veled azt sem lehet? Mire vagy elszállva, mutasd! – lép agresszíven közel a lányhoz.
A picsába is! Eltaposom a csikket, kifújom az utolsó füstöt, és a lány elé lépek.
– Végre! Már mindenhol kerestelek – mondom neki. – A többiek már várnak az asztalnál, gyere, üljünk le!
A lány értetlenül néz rám, de lassan kapcsol, és megpróbál eloldalogni.
– Hé! – szól rám durván a magas fiú. A lehelete alkoholos. – Beszélgettünk!
A lány megtorpan. De miért? Miért nem megy tovább?
– Szerintem, ő már mindent elmondott, amit akart.
– Azt nem te döntöd el.
A fiúk közelebb lépnek, és szinte körbevesznek. Nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatos, mert sokat nem nézek ki belőlük, de akkor is fojtogató. Kolos, Máté, hol vagytok már?
– Kértek egy cigit? – nyújtom körbe hirtelen a dobozom. A fiúk gyanakodva mérnek végig, de azért mindenki vesz, miközben az egyikük mögém óvakodik. Ez nem jó. Miért jöttem ide egyedül?
– Meghívtuk egy piára – mondja a magas srác. – Elfogadta.
Ezt nem fogom megúszni. Ütöttek már meg, ütöttem már meg mást, nem félek a verekedéstől, de az, hogy hárman vannak, erősen rontja az esélyeim. Ők is érzik, hogy fölénybe kerültek. Áron, legalább Áron ideérne. Persze, ő azt sem tudja, merre keressen minket.
– Szerintem már elment tőle a kedve – mondom.
– Miért nem tőle kérdezzük? – ragadja meg a lány karját az egyikük. Ellököm a kezét.
A fiúk magukat felszívva néznek rám.
– Tüzet? – kérdem ártatlanul, mert a cigi azóta a kezükben van, hogy megkínáltam őket. Először értetlenkednek, majd sorban a szájukba teszik a szálakat. Kicsit lassúak. Talán az alkoholtól. Talán. Miközben tüzet adok, biccentek a lánynak, hogy menjen.
Eltelik néhány másodperc, mire a fiúk felfogják, hogy eltűnt.
– Hol van? – ripakodik rám az egyikük.
– Ki? – adom a hülyét.
– Ne szórakozz! – nyújtja felém a karját. Meg akar ragadni. Ellépek. Akkor ezt tényleg nem úszom meg. Ennyit a péntek estémről. Bevert pofával aligha fog bármi is összejönni. Járatom a fejem, mert nem tudom, honnan ér majd az első ütés. Az ilyen dolgok mindig villámgyorsan történnek, és akármennyire készülsz, valahogy mégis váratlanul érnek. Megemelem a kezem.
És akkor valami hirtelen berobban. Nem belém, hanem közém és a fiúk közé.
Áron az. A vállával nekimegy az egyik baromnak, mintha csak véletlen lenne, amikor nekem akar köszönni. Megragadja a kezem, és úgy rázogatja, hogy közben a hármast nézi.
– Minden rendben, Bálint? – kérdi.
Én is a fiúkra nézek. Meglepte őket az erősítés.
– Minden – mosolyodok el. Hiába vannak hárman, mi pedig csak ketten, Áronnal az oldalamon már kicsit sem tartok tőlük. Tudom, hogy most már akármi történik, végig mellettem marad. Áronra mindig lehet számítani.
Kihúzom magam és karba fonom a kezem. Áron ugyanígy tesz. Kérlelhetetlenül meredünk előre.
– Akartok még valamit? – bök a fiúk felé Áron.
Nem akarnak. Az egyikük legyint, aztán elfordulnak és eltántorognak.
– Kösz – mondom Áronnak. Megrázza a fejét, nála ez még egy köszönömöt sem érdemel. Ez természetes.
– Ezt nem hiszem el! – hallom meg Kolos visítását. – Azért hagytunk itt, hogy foglald a helyet.
Odanézek, és látom, hogy az asztalt, ahonnan a lányok szedelőzködtek, elfoglalták.
– Segítenem kellett egy lánynak, mert hárman zaklatták.
– Na, persze! Ha utánamentél valami csajnak, aki szélsebesen lepattintott, ezt mondd, nem kell a nagy duma.
– De tényleg! Megvédtem egy lányt három faszkalaptól.
– Jó, hol van ez a lány? Üljünk oda hozzá!
Tanácstalanul nézek szét.
– Sejtettem! – nyög fel fájdalmasan Kolos. – Most hová tegyem ezt a rengeteg korsót?
– Hé, fiúk! – kiált fel a távolból Luca, Áron barátnője. – Foglaltam helyet.
– Végre valami hasznát is vesszük a csajodnak, nem pedig csak azt nézzük, ahogy egész este smároltok – mondja Kolos, mire Áron egy taslit nyom a tarkójára. – Hé, vigyázz a sörre!
Pedig Kolosnak igaza volt. Tizenöt percig sem húzzák, összeborulnak, és legfeljebb lélegzetvételnyi szünetek miatt szállnak ki a másik szájából.
– Ha ezt tudom, inkább otthon maradok, és benyomok valami pornót – morogja Kolos.
– Undorító vagy – szól rá Luca.
– Jé, neked van arcod? – szól vissza Kolos.
Mosolyogva rázom a fejem az évődésükön, amikor valaki hirtelen letesz elém egy korsó sört.
– Úgy láttam, elfogyott – szólal meg mögöttem egy lágy női hang.
Odafordulok, a szőke lány mosolyog rám.
– Láttam, ahogy a srácok elmennek – mondja. – Köszönöm.
– Igazán nincs mit – babrálom zavartan a hajam. – Bárki megtette volna.
– Senki sem tette meg – jelenti ki a lány.
– Ez igaz – bólintok. – Figyelj, nem ülsz le hozzánk?
A lány az ajkába harapva néz szét.
– Szívesen leülnék, de… bocsi, van barátom – mondja ki hadarva és kissé kelletlenül.
Kolos visítva röhög fel.
– Mindig van barátjuk – csapkodja röhögve az asztalt –, mindig.
Mind nevetni kezdünk, még a szőke lány is.
– Semmi gond – mondom neki. – Köszönöm a sört.
– Akkor ezt is kihúzhatjuk a listáról – összegzi Kolos, miután a lány elment –, hősködéssel nem lehet csajozni.
– Bálint nem hősködött, hanem azt tette, ami helyes – szólal meg Luca. – És biztos vagyok benne, hogy nem azért segített, mert fel akarta szedni a lányt.
– Tényleg nem – felelem őszintén.
Az, hogy Luca így gondolkodik rólam, jobban megdobogtatja a szívem, mint bármi ma este. Kellemetlen érzés.
– De azért kihúzom a listáról – nevetek fel végül, és mutatom a fiúknak, hogy jöjjenek, vessük bele magunkat a buli sűrűjébe. Mert kinek van kedve nézni, ahogy Luca és Áron egész este smárol?
A regény első fejezeteit ide kattintva éritek el. Ugyanitt olvashatjátok el a fülszövegét és rendelhetitek elő.
Ha pedig kívánság- és/vagy várólistára tennétek a molyon, ahhoz ide kattintsatok.
Az első előzménytörténetet itt olvashatjátok el, a harmadikat pedig itt.
