Hónapokkal ezelőtt készítettem egy videót, a Hogyan írjunk legendás első mondatot? címmel. Kíváncsi vagyok, azóta vajon hányan írtak legendás első mondatot a nagyszerű tanácsaimnak köszönhetően. Van egy olyan érzésem, hogy nem sokan. 😀
Na de mindegy is, a lényeg, hogy abból a videóból kimaradt két téma, amivel szerettem volna foglalkozni, de időhiányban nem tettem. És ezt most – mondhatni már szokás szerint –blogbejegyzés formájában pótolom be. Hogy erre miért vártam hónapokat, amikor máskor csak napokat szoktam? Ennek elég prózai az oka: most találtam rá időt. 🙂
De mielőtt nekikezdenék a kimaradt részeknek, beteszem ide a videót, ha esetleg valaki még nem látta volna. 🙂
Melyik a legjobb első mondatom?
A Hogyan írjunk legendás első mondatot? videóban sorba vettem mind a négy regényem első mondatát, és ugyan nem mondtam ki, hogy melyik a kedvencem, de azért elég egyértelművé tettem. Érdekes módon a videóban mégsem hangzott el az eddigi abszolút kedvenc saját első mondatom.
Hogy lehet ez? Hiszen minden regényem első mondatát felolvastam!
Úgy, hogy a saját kedvencem nem valamelyik regényemben szerepel, hanem a Juhász című novellámban szerepel (vigyázat, 16+-os tartalom). Ez az első mondat így szól:
„A kezemben egy sötét nejlonszatyor, a szatyorban pedig egy friss női fej, ami mintha levet eresztett volna, minden nagyobb himbálózásnál toccsan egyet a saját vérében.”
Évekkel ezelőtt írtam, azelőtt, hogy az első regényem megjelent volna, mégis úgy érzem, hogy azóta sem nyitottam erősebben. Morbid, nem mindennapi szituáció, ami rengeteg kérdést felvet, és szeretem azt hinni, hogy továbbolvasásra sarkallja az olvasót. Mert hogy kerül egy női fej egy nejlonszatyorba? Kié lehetett? És ki képes ilyen lazán és könnyeden cipeli? És mi célja van egy fejjel?
Amúgy sok szó esik a jó kezdésről, de érdekes módon, nem mindig érdemes túl erős mondattal nyitni. Főleg novelláknál kell vigyázni, ahol a kezdés közel van a befejezéshez, mert az elbeszélés későbbi részeiben überelni kell a kezdést. Ha viszont te már ott ellőtted a puskaporod, olyan nagyot szóltál, amit már nem tudsz felülmúlni, az olvasó könnyen csalódottá válhat, mert az ütős kezdés még ütősebb folytatást ígér.
Melyik a kedvenc első mondatom?
Úgy terveztem, hogy a videóban bemutatok egy igazán jó első mondatot, hogy Na, tessék, így kell tökéletes kezdést csinálni! Ez egyszerre lett volna poén és komoly. Végül azért nem valósult meg, mert a videó nem érte el a nyolc perc hosszúságot, viszont ha felolvasom ezt a mondatot, már a tízet súrolta volna.
Igen, egyetlen első mondat felolvasása két percbe telt volna. Ezért lett volna vicces. 🙂 És azért lett volna komoly, mert maga a mondat is az, és tényleg nagyon jó.
Mi volt ez az első mondat?
Bohumil Hrabaltól a Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül című kötetének, a Varázsfuvola című írása. Maga a kötet is ezzel kezdődik, úgyhogy abszolút első mondatról van szó.
Emlékszem, több, mint tíz éve találkoztam vele először. Akkoriban a közeli Tescoban valamiért Hrabal kötetek sorakoztak a polcokon, akit én akkor még csak névről ismertem, és amikor nézegettem könyveket, valahogy mindig a Macska-maszkabálnál kötöttem ki. Nem egyszer, sokszor. De egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Mindig belelapoztam, de se kiköpni, se lenyelni nem tudtam. Mégis valahogy ez indított el Hrabal felé, és talán ez volt az első oldalhosszúsága mondata, ami igazán lenyűgözött.
Olyannyira megszerettem Hrabalt és a hosszú mondatait, hogy volt olyan időszakom, amikor én is ilyeneket írtam. Mások rövidebb novellákat írnak annyi karakterből, mint amiket én egy-egy hosszabb mondatomra elhasználtam. 🙂
Most kicsit kedvem is támadt előkeresni a régi írásaimat, hogy megnézzem, milyenek is lehettek ezek.
De vissza a Macska-maszkabál első mondatához, ami annyira meghatározó mondattá vált számomra, hogy időnként még most is bevillan belőle egy-egy részlet, gondolat, és ilyenkor előveszem, és újraolvasom. Néha az is előfordul, hogy elolvasok utána még néhány mondatot, ami szintén több oldalt jelent, de a történetet soha nem fejezem be. Szerintem már legalább tíz éve, hogy utoljára végigolvastam.
Soha nem gondolkodtam azon, hogy van-e kedvenc első mondatom. De amikor a videóra készültem, rögtön ez jutott eszembe. Nem tudom, hogy tényleg ez a kedvenc első mondatom, de ha kérdeznék, most tuti ezt mondanám. 🙂
És hogy ti se maradjatok le róla, íme az emlegetett első mondat:
„Néha, amikor felkelek, amikor kezdek magamhoz térni aléltságomból, fáj az egész helyiség, az egész szobám, fáj az ablakból elém táruló látvány, a gyerekek iskolába mennek, az emberek bevásárolni indulnak, mindenki tudja, hová menjen, csak én nem tudom, hová mehetnék, kábán öltözködöm, támolygok, fél lábon ugrálok, a nadrágomra taposok, amikor húzom felfelé, megyek és megborotválkozom, hány éve már, hogy amikor borotválkozom, nem nézek a tükörbe, sötétben borotválkozom vagy a túlsó sarokban, ülök egy széken az előszobában, és a konnektor a fürdőben van, már nem szívesen nézek szembe magammal, magam is elborzadok a fürdőszobabeli látványomtól, már a saját látványom is fáj, tekintetemben felfedezem a tegnapi részegséget, már nem is reggelizem, és ha mégis, csak egy kávét és cigarettát, ülök az asztalnál, néha lebicsaklik a karom, és néhányszor elismétlem magamban, Hrabal, Hrabal, Bohumil Hrabal, hát győzedelmeskedtél, elérted az üresség legfelső fokát, ahogy az én mesterem, Lao-ce tanította, elértem az ürességet, és minden de minden fáj, fáj az út is a buszmegállóba, az autóbusz is fáj, bűntudatosan lesütöm a fejem, félek az emberek szemébe nézni, néha keresztbe rakom a kezem, és odanyújtom, felkínálom a csuklómat, hogy tartóztassanak le és kísérjenek be a rendőrségre, mert attól az én már cseppet sem zajos magányomtól is bűntudatom van, mert nemcsak a mozgólépcső fáj nekem, amin alászállok a lenti pokolba, a fölfelé igyekvők tekintete is fáj, mindenkinek van hová mennie, míg én elértem az üresség legfelső fokát, és nem tudom, hová mehetnék.”
Megjegyzés: Átfutottam néhány régi írásomat, és az eddigi leghosszabb mondatom, amit találtam, 6100 karakter. Csak az összehasonlítás kedvéért a fentebb idézett Hrabal mondat 1566 karakter.
Megjegyzés 2: Aki nem ismeri Hrabalt, de szeretné, annak azt ajánlom, ne a Macska-maszkabállal kezdje ismerkedést. Ezt inkább „haladóknak” javaslom. 😀
