Meghoztam a második részletet is a
hosszú című, Az Olimposz legyőzése I. – A jövő harcosai regényemből. Még egy
ilyen alkalom lesz, aztán ezt a műfajt jegeljük egy kicsit. 🙂 De addig is, a
tovább mögött lehet ismerkedni a történettel.
hosszú című, Az Olimposz legyőzése I. – A jövő harcosai regényemből. Még egy
ilyen alkalom lesz, aztán ezt a műfajt jegeljük egy kicsit. 🙂 De addig is, a
tovább mögött lehet ismerkedni a történettel.
3. fejezet
Erik
még percekkel azután is visított, hogy leszálltak az erdőben. Adria ugyan megpróbálta
lepisszegni, de a lány sem tűnt összeszedettnek. Kifehéredett arcán látszott,
hogy az utazás őt is megviselte, és mint egy rongybaba dőlt neki az egyik
fának. Erik, aki a földön fetrengett, nem látott mást a nővéréből, csak a
rózsaszín cipője talpát. Utált minden extrém dolgot, és egy szörnyszerű
idegennel repülni elég extrémnek tűnt ahhoz, hogy pokolba kívánja az egész
napját. Kóválygó fejjel tapogatta meg az arcát, hogy kiderüljön, a leérkezéskor
nem hajlott-e meg a szemüvege. Szerette, hogy szemüveges, még azt is mosolyogva
eltűrte, ha néha akadtak olyanok, akik emiatt gúnyolták. Öt különböző szemüvege
volt, és egymás utáni két nap soha nem vette fel ugyanazt. Miután a keretet és
a lencséket is épen találta, megpróbált felállni, de épphogy megmozdult, újra
erőt vett rajta az utazás miatti émelygés, és máris öklendezve huppant vissza a
fűbe. Marcell talpon maradt, imbolygott ugyan, de követte a sötét, bőrszárnyas
lényt, aki egy füstölgő kráter felé lépdelt.
még percekkel azután is visított, hogy leszálltak az erdőben. Adria ugyan megpróbálta
lepisszegni, de a lány sem tűnt összeszedettnek. Kifehéredett arcán látszott,
hogy az utazás őt is megviselte, és mint egy rongybaba dőlt neki az egyik
fának. Erik, aki a földön fetrengett, nem látott mást a nővéréből, csak a
rózsaszín cipője talpát. Utált minden extrém dolgot, és egy szörnyszerű
idegennel repülni elég extrémnek tűnt ahhoz, hogy pokolba kívánja az egész
napját. Kóválygó fejjel tapogatta meg az arcát, hogy kiderüljön, a leérkezéskor
nem hajlott-e meg a szemüvege. Szerette, hogy szemüveges, még azt is mosolyogva
eltűrte, ha néha akadtak olyanok, akik emiatt gúnyolták. Öt különböző szemüvege
volt, és egymás utáni két nap soha nem vette fel ugyanazt. Miután a keretet és
a lencséket is épen találta, megpróbált felállni, de épphogy megmozdult, újra
erőt vett rajta az utazás miatti émelygés, és máris öklendezve huppant vissza a
fűbe. Marcell talpon maradt, imbolygott ugyan, de követte a sötét, bőrszárnyas
lényt, aki egy füstölgő kráter felé lépdelt.
Erik
tudta, hogy semmi keresnivalójuk itt, el kellene tűnniük, amíg lehet, de nem
akarta egyedül hagyni Marcellt, ezért összeszedte magát, és a barátja után
indult. Körülötte szabálytalan törzsű fák tekeregtek, lombjaik csak megszűrve
engedték át a nap fényét. A városszéli kis erdő sűrűjében jártak, ahová
látogatók csak ritkán tévedtek be. Az emberek általában megelégedtek annyival,
hogy tesznek pár kört az erdőn keresztül vezető futópályán, vagy összeülnek a
családjukkal, a barátaikkal, és a bejáratnál kialakított pihenőhelyen szalonnát
sütögetnek, piknikeznek.
tudta, hogy semmi keresnivalójuk itt, el kellene tűnniük, amíg lehet, de nem
akarta egyedül hagyni Marcellt, ezért összeszedte magát, és a barátja után
indult. Körülötte szabálytalan törzsű fák tekeregtek, lombjaik csak megszűrve
engedték át a nap fényét. A városszéli kis erdő sűrűjében jártak, ahová
látogatók csak ritkán tévedtek be. Az emberek általában megelégedtek annyival,
hogy tesznek pár kört az erdőn keresztül vezető futópályán, vagy összeülnek a
családjukkal, a barátaikkal, és a bejáratnál kialakított pihenőhelyen szalonnát
sütögetnek, piknikeznek.
Erik
mélyet szippantott az erdei levegőből. A város porszaga idáig már nem ért el,
és kipufogógázok helyett frissen tört levelekre, lekaszált fűre emlékeztető
illatot lélegezett be. Azonban ezek az orrcsiklandozó érzések hiába
frissítették fel a fejét, a testén nem segítettek. Percek teltek el, mire a
kínzó gyomrát leküzdve utolérte Marcellt, és ő is lebámulhatott a gödörbe.
mélyet szippantott az erdei levegőből. A város porszaga idáig már nem ért el,
és kipufogógázok helyett frissen tört levelekre, lekaszált fűre emlékeztető
illatot lélegezett be. Azonban ezek az orrcsiklandozó érzések hiába
frissítették fel a fejét, a testén nem segítettek. Percek teltek el, mire a
kínzó gyomrát leküzdve utolérte Marcellt, és ő is lebámulhatott a gödörbe.
A
lezuhanó fénycsóva ugyanolyan lyukat ütött az erdő földjébe, mint a másik az
utca aszfaltjába. A lyuk mélyén egy csontfehér ruhás öregasszony feküdt.
Legalábbis abból, ami látszott belőle, öregnek tűnt. Az arcát, haját lepel
takarta, de a csuklyaszerű köpenyéből kilógó keze fonnyadt almához hasonlított,
ráncútvesztők sokasága futott szét rajta. A kráter füstölt a becsapódástól,
mégis úgy tűnt, a fehérbe burkolt alaknak nincs komolyabb baja. Sérülés nem
látszott a testén. Az öregasszony zavarosan nyögdécselt, de a hangja
kellemesnek hatott.
lezuhanó fénycsóva ugyanolyan lyukat ütött az erdő földjébe, mint a másik az
utca aszfaltjába. A lyuk mélyén egy csontfehér ruhás öregasszony feküdt.
Legalábbis abból, ami látszott belőle, öregnek tűnt. Az arcát, haját lepel
takarta, de a csuklyaszerű köpenyéből kilógó keze fonnyadt almához hasonlított,
ráncútvesztők sokasága futott szét rajta. A kráter füstölt a becsapódástól,
mégis úgy tűnt, a fehérbe burkolt alaknak nincs komolyabb baja. Sérülés nem
látszott a testén. Az öregasszony zavarosan nyögdécselt, de a hangja
kellemesnek hatott.
–
Ő meg ki a frász? – kérdezte Adria, aki csak most érkezett a gödörhöz.
Ő meg ki a frász? – kérdezte Adria, aki csak most érkezett a gödörhöz.
–
Az egyik párka – mondta a bőrszárnyas lény, és a köhögős hangjából valamiféle
tisztelet bújt ki. Vörös szemét egy pillanatra sem vette le az asszonyról.
Az egyik párka – mondta a bőrszárnyas lény, és a köhögős hangjából valamiféle
tisztelet bújt ki. Vörös szemét egy pillanatra sem vette le az asszonyról.
–
És ez mit jelent? – kérdezte Marcell.
És ez mit jelent? – kérdezte Marcell.
–
Az olyasmi, mint egy hajó – felelte Adria.
Az olyasmi, mint egy hajó – felelte Adria.
–
Az a bárka, te! – kapott a fejéhez Marcell. – Ő viszont azt mondta, hogy párka.
Az a bárka, te! – kapott a fejéhez Marcell. – Ő viszont azt mondta, hogy párka.
–
Nem, nem! – ellenkezett Adria. – Biztos vagyok benne, hogy azt mondta: bárka.
Nem, nem! – ellenkezett Adria. – Biztos vagyok benne, hogy azt mondta: bárka.
–
Ez már nem igaz! – fakadt ki hirtelen Erik. – Itt mindenkinek elment az esze?
Csak én vagyok elég értelmes ahhoz, hogy felfogjam, hogy nekünk most félnünk
kellene? Menekülni? Emberek, vagy szörnyek, vagy mit tudom én mik ütnek lyukat
a földbe, és ti egy betűn vitatkoztok? Szerintetek ez normális?
Ez már nem igaz! – fakadt ki hirtelen Erik. – Itt mindenkinek elment az esze?
Csak én vagyok elég értelmes ahhoz, hogy felfogjam, hogy nekünk most félnünk
kellene? Menekülni? Emberek, vagy szörnyek, vagy mit tudom én mik ütnek lyukat
a földbe, és ti egy betűn vitatkoztok? Szerintetek ez normális?
Adria
és Marcell Erikre nézett. Jó pár másodpercig nézték, végül Adria újból Marcell
felé fordult.
és Marcell Erikre nézett. Jó pár másodpercig nézték, végül Adria újból Marcell
felé fordult.
–
Biztos vagyok benne, hogy bárkát mondott.
Biztos vagyok benne, hogy bárkát mondott.
–
Párkát mondtam – sziszegte a lény. – De talán helyénvalóbb, ha a Moirák
egyikeként emlegetem. Ő egy Moira. És elképzelni sem tudom, hogyan kerülhetett
ide a szentélyéből.
Párkát mondtam – sziszegte a lény. – De talán helyénvalóbb, ha a Moirák
egyikeként emlegetem. Ő egy Moira. És elképzelni sem tudom, hogyan kerülhetett
ide a szentélyéből.
–
Moirák? – kapta fel a fejét Erik. – A sors istennői? Akik az emberi sorsok
fonalát fonják, és elvágják?
Moirák? – kapta fel a fejét Erik. – A sors istennői? Akik az emberi sorsok
fonalát fonják, és elvágják?
–
Ahogy mondod, kisember – felelte a lény.
Ahogy mondod, kisember – felelte a lény.
–
Miket tudsz… – ámult el Adria.
Miket tudsz… – ámult el Adria.
–
Tudod, nálam az olvasás nem csak annyi, hogy naphosszat az üzenőfalam bámulom.
Tudod, nálam az olvasás nem csak annyi, hogy naphosszat az üzenőfalam bámulom.
–
Pff!
Pff!
–
Sorsistennőhöz képest elég rossz bőrben van – szólalt meg Marcell. – Nem
kellene segíteni neki ahelyett, hogy csak bámuljuk?
Sorsistennőhöz képest elég rossz bőrben van – szólalt meg Marcell. – Nem
kellene segíteni neki ahelyett, hogy csak bámuljuk?
–
Várjatok, mintha mondani akarna valamit – szólalt meg Adria.
Várjatok, mintha mondani akarna valamit – szólalt meg Adria.
Erik
is hallotta: nyögéssorozat futott végig az erdőn, ami lassan értelmes szavakká
formálódott. Úgy tűnt, senki nem mer moccanni, de végül a lény lemászott a
lyukba a Moira mellé. Megemelte az asszony fejét.
is hallotta: nyögéssorozat futott végig az erdőn, ami lassan értelmes szavakká
formálódott. Úgy tűnt, senki nem mer moccanni, de végül a lény lemászott a
lyukba a Moira mellé. Megemelte az asszony fejét.
–
Láttam a pusztulást – súgta a Moira.
Láttam a pusztulást – súgta a Moira.
–
Miféle pusztulást, istenasszony?
Miféle pusztulást, istenasszony?
De
a sorsistennő válasz helyett megragadta a lény nyakát, és köhögve kérdezte meg
tőle:
a sorsistennő válasz helyett megragadta a lény nyakát, és köhögve kérdezte meg
tőle:
–
Halálnak úrnője, értem jöttél?
Halálnak úrnője, értem jöttél?
–
Nem – rázta meg a fejét az idegen.
Nem – rázta meg a fejét az idegen.
–
Akkor talán a világvége ért utol minket máris? Ily hamar? Ó, Zeusz! Legyen
kegyelmes hozzánk az ég!
Akkor talán a világvége ért utol minket máris? Ily hamar? Ó, Zeusz! Legyen
kegyelmes hozzánk az ég!
–
Miféle világvége? – hörögte a lény. – Nem tudok semmilyen világvégéről.
Miféle világvége? – hörögte a lény. – Nem tudok semmilyen világvégéről.
–
Nem? Akkor talán még van időnk – suttogta a Moira, majd eszméletét vesztette.
Nem? Akkor talán még van időnk – suttogta a Moira, majd eszméletét vesztette.
–
El kell vinnünk innen – mondta a bőrszárnyas idegen, kiemelkedve a lyukból. –
Itt nincs biztonságban.
El kell vinnünk innen – mondta a bőrszárnyas idegen, kiemelkedve a lyukból. –
Itt nincs biztonságban.
Adria
számonkérően nézett rá.
számonkérően nézett rá.
–
Halálnak úrnője? – kérdezte. – Ez komoly? Nem felejtettél el pár dolgot
elmesélni arról, miféle angyal is vagy?
Halálnak úrnője? – kérdezte. – Ez komoly? Nem felejtettél el pár dolgot
elmesélni arról, miféle angyal is vagy?
A
lény széttárta a karját, és úgy tűnt, most egyáltalán nem bánja a számonkérést,
sőt, mintha élvezné. Bárgyú mosolyt erőltetett magára, amitől a húsos ajka
kifordult, húscafatos fogai pedig kivillantak, és még a kígyószerű, sötét
nyelve is előkerült. Ez a mosoly félelmetesebbé tette, mint eddig bármi.
lény széttárta a karját, és úgy tűnt, most egyáltalán nem bánja a számonkérést,
sőt, mintha élvezné. Bárgyú mosolyt erőltetett magára, amitől a húsos ajka
kifordult, húscafatos fogai pedig kivillantak, és még a kígyószerű, sötét
nyelve is előkerült. Ez a mosoly félelmetesebbé tette, mint eddig bármi.
–
Kit érdekel, mit mondott magáról – dohogott Erik. – A Moira a világvégéről
beszélt. Szerintem menjünk haza, és hagyjuk, hadd csinálják ketten a dolgaikat.
Az ő világvégéjük nem tartozik ránk.
Kit érdekel, mit mondott magáról – dohogott Erik. – A Moira a világvégéről
beszélt. Szerintem menjünk haza, és hagyjuk, hadd csinálják ketten a dolgaikat.
Az ő világvégéjük nem tartozik ránk.
–
Nem hiszem, hogy csak az ő világvégéjükről van szó… – mondta Marcell.
Nem hiszem, hogy csak az ő világvégéjükről van szó… – mondta Marcell.
–
Nem kellene segítenünk nekik? – kérdezte Adria.
Nem kellene segítenünk nekik? – kérdezte Adria.
–
Bolondok vagytok mindketten – Erik a kezét a szája elé téve, lemondóan rázta a
fejét.
Bolondok vagytok mindketten – Erik a kezét a szája elé téve, lemondóan rázta a
fejét.
Nem
bírta felfogni, a többiek miért nem értik meg, hogy milyen hatalmas bajba
kerültek. Menekülő emberek, összeütköző autósok, egy szörny, Árész,
sorsistennő, világvége… nem akarta, hogy köze legyen hozzájuk. Csak azt akarta,
hogy végre hazaérjen, olvashasson és videojátékozhasson. Úgy, mint máskor. Egy
pillanatra annyira beleélte magát a vágyaiba, hogy már azon gondolkodott,
lesz-e áram otthon, hogy játszhasson. Mostanában gyakori volt náluk az
áramkimaradás, ami többször is megzavarta a szórakozását. Megrázta a fejét. El
sem hitte, hogy egy ilyen zűrzavaros helyzetben ennyire elkalandozott. Hamar
visszatért a valósághoz, és kereste a szavakat, hogy megértesse Marcellel meg
Adriával, hogy az ókori görög istenek ügyei miért nem tartoznak rájuk. Ekkor az
erdő csendjét hirtelen zilált beszélgetések zaja töltötte meg.
bírta felfogni, a többiek miért nem értik meg, hogy milyen hatalmas bajba
kerültek. Menekülő emberek, összeütköző autósok, egy szörny, Árész,
sorsistennő, világvége… nem akarta, hogy köze legyen hozzájuk. Csak azt akarta,
hogy végre hazaérjen, olvashasson és videojátékozhasson. Úgy, mint máskor. Egy
pillanatra annyira beleélte magát a vágyaiba, hogy már azon gondolkodott,
lesz-e áram otthon, hogy játszhasson. Mostanában gyakori volt náluk az
áramkimaradás, ami többször is megzavarta a szórakozását. Megrázta a fejét. El
sem hitte, hogy egy ilyen zűrzavaros helyzetben ennyire elkalandozott. Hamar
visszatért a valósághoz, és kereste a szavakat, hogy megértesse Marcellel meg
Adriával, hogy az ókori görög istenek ügyei miért nem tartoznak rájuk. Ekkor az
erdő csendjét hirtelen zilált beszélgetések zaja töltötte meg.
–
Láttam, idezuhant valahová – kiáltotta egy ismeretlen férfi.
Láttam, idezuhant valahová – kiáltotta egy ismeretlen férfi.
–
Mi lehetett az? – kérdezte egy másik hang.
Mi lehetett az? – kérdezte egy másik hang.
–
Mindjárt kiderül.
Mindjárt kiderül.
–
Valakik jönnek! – súgta Marcell. – Ezt a zuhanást sem csak mi láttuk, más is
keresi a becsapódás helyét.
Valakik jönnek! – súgta Marcell. – Ezt a zuhanást sem csak mi láttuk, más is
keresi a becsapódás helyét.
–
Nagyszerű – mosolygott Erik, és megigazította a szemüvegét. – Végre rábízhatjuk
valakire őket, és mi szépen hazamehetünk.
Nagyszerű – mosolygott Erik, és megigazította a szemüvegét. – Végre rábízhatjuk
valakire őket, és mi szépen hazamehetünk.
–
Megőrültél? – kérdezte Marcell. – Nem hagyhatjuk itt őket másnak.
Megőrültél? – kérdezte Marcell. – Nem hagyhatjuk itt őket másnak.
–
És miért nem?
És miért nem?
–
Hát… nem is tudom.
Hát… nem is tudom.
–
A felnőttek majd elintézik, hiszen ez a dolguk – nevetett fel erőltetetten
Erik. Nem volt biztos abban, hogy jó ötlet másokra hagyni a két idegent, de már
nagyon szabadulni akart tőlük.
A felnőttek majd elintézik, hiszen ez a dolguk – nevetett fel erőltetetten
Erik. Nem volt biztos abban, hogy jó ötlet másokra hagyni a két idegent, de már
nagyon szabadulni akart tőlük.
–
Felnőttek? Hah! – legyintett Adria. – Mi is elég felnőttek vagyunk.
Felnőttek? Hah! – legyintett Adria. – Mi is elég felnőttek vagyunk.
–
Innen jön a füst! – szólalt meg egy női hang. Távolabbról érkezett, mint az
előző beszélgetés zaja, és a másik irányból.
Innen jön a füst! – szólalt meg egy női hang. Távolabbról érkezett, mint az
előző beszélgetés zaja, és a másik irányból.
Erik
megértette, hogy többen is feléjük tartanak. Furcsállta volna is, ha a két
zuhanó fénycsóva csak nekik tűnik fel. Elmélázott azon, hogy milyen apróságokon
múlik a sors. Ha az a bőrszárnyú szörny egy kicsit, mondjuk, egy
kilométernyivel arrébb zuhan le, nem a város egyik elhagyatott részén, hanem a
zsúfolt főtéren, vagy ők épp nincsenek a közelben, akkor minden másképp alakul,
akkor ez az egész hülyeség nem az ő dolguk lenne.
megértette, hogy többen is feléjük tartanak. Furcsállta volna is, ha a két
zuhanó fénycsóva csak nekik tűnik fel. Elmélázott azon, hogy milyen apróságokon
múlik a sors. Ha az a bőrszárnyú szörny egy kicsit, mondjuk, egy
kilométernyivel arrébb zuhan le, nem a város egyik elhagyatott részén, hanem a
zsúfolt főtéren, vagy ők épp nincsenek a közelben, akkor minden másképp alakul,
akkor ez az egész hülyeség nem az ő dolguk lenne.
– A
Moirát biztonságos helyre kell vinnem – jelentette ki a lény. Köhögős hangja
ijesztően tisztán hangzott, mélyről jövő, ellentmondást nem tűrő kegyetlenség
pattogott benne. – Ne akarjátok, hogy meg kelljen védenem a kíváncsiskodóktól.
Moirát biztonságos helyre kell vinnem – jelentette ki a lény. Köhögős hangja
ijesztően tisztán hangzott, mélyről jövő, ellentmondást nem tűrő kegyetlenség
pattogott benne. – Ne akarjátok, hogy meg kelljen védenem a kíváncsiskodóktól.
Erik
a lény késszerű karmaira nézett, majd fejét abba az irányba fordította, amerről
a közelebbi hangok jöttek. Csalódottan sóhajtott. Tudta, hogy muszáj tenniük
valamit, ha nem akarják bajba keverni a feléjük tartó embereket.
a lény késszerű karmaira nézett, majd fejét abba az irányba fordította, amerről
a közelebbi hangok jöttek. Csalódottan sóhajtott. Tudta, hogy muszáj tenniük
valamit, ha nem akarják bajba keverni a feléjük tartó embereket.
–
Hozzánk vihetjük – mondta Adria.
Hozzánk vihetjük – mondta Adria.
–
Micsoda? – horkant fel Erik. Már hajlott arra, hogy segítsen, de ez azért sok
volt neki. – És még nekem mondjátok, hogy megőrültem?
Micsoda? – horkant fel Erik. Már hajlott arra, hogy segítsen, de ez azért sok
volt neki. – És még nekem mondjátok, hogy megőrültem?
–
Az alagsorban nyugodtan elfér – folytatta a lány. – Én néhány cuccomat ott
tartom, de anya szinte soha nem megy le. Induljunk!
Az alagsorban nyugodtan elfér – folytatta a lány. – Én néhány cuccomat ott
tartom, de anya szinte soha nem megy le. Induljunk!
Erik
ellenkezésképpen széttárta a karját, de mielőtt bármit is szólhatott volna, a
lény megragadta, és kényszerítette, hogy markolja meg a bőrszárnyát.
Felrepültek. Marcell és Adria ugyanúgy a szárnydarabokba kapaszkodott, míg a
Moira, a lény karjában utazott.
ellenkezésképpen széttárta a karját, de mielőtt bármit is szólhatott volna, a
lény megragadta, és kényszerítette, hogy markolja meg a bőrszárnyát.
Felrepültek. Marcell és Adria ugyanúgy a szárnydarabokba kapaszkodott, míg a
Moira, a lény karjában utazott.
*
Repülés
közben Adria egyfolytában utasítgatta a lényt, hogy merre tartson, hol térjen
le, miközben Erik egész idő alatt azon imádkozott, nehogy meglássa őket valaki,
mert tudta, hogy ezt a furcsa helyzetet soha nem magyarázná ki. Amikor
megérkeztek, az idegen értetlen tekintettel bámulta a kertes, családi házat,
ami előtt álltak, de nem kérdezett róla semmit.
közben Adria egyfolytában utasítgatta a lényt, hogy merre tartson, hol térjen
le, miközben Erik egész idő alatt azon imádkozott, nehogy meglássa őket valaki,
mert tudta, hogy ezt a furcsa helyzetet soha nem magyarázná ki. Amikor
megérkeztek, az idegen értetlen tekintettel bámulta a kertes, családi házat,
ami előtt álltak, de nem kérdezett róla semmit.
–
Most nincs itthon senki, nyugodtan bevihetjük – mondta Adria.
Most nincs itthon senki, nyugodtan bevihetjük – mondta Adria.
–
Ha lebukunk, én nem vállalok magamra semmit, minden a te hibád – akadékoskodott
Erik.
Ha lebukunk, én nem vállalok magamra semmit, minden a te hibád – akadékoskodott
Erik.
–
Jaj, fejezd már be!
Jaj, fejezd már be!
A
Moirát az alagsorba vitték, és egy használaton kívüli kanapéra fektették.
Mellette felhalmozott kacatok hevertek, oszloppá magasodó könyvek, vastag
magazinok, régi ruhák, szakadt dobozú társasjátékok és egy tucat működésképtelen
karóra. A kanapéval szemközti fal előtt egy mosógép állt, a jobb oldalán egy
széthajtható, rozsdáslábú ruhaszárítóval és egy mosókáddal. A csempézett
padlóra narancssárga mosóporfoltok száradtak.
Moirát az alagsorba vitték, és egy használaton kívüli kanapéra fektették.
Mellette felhalmozott kacatok hevertek, oszloppá magasodó könyvek, vastag
magazinok, régi ruhák, szakadt dobozú társasjátékok és egy tucat működésképtelen
karóra. A kanapéval szemközti fal előtt egy mosógép állt, a jobb oldalán egy
széthajtható, rozsdáslábú ruhaszárítóval és egy mosókáddal. A csempézett
padlóra narancssárga mosóporfoltok száradtak.
–
Hozok egy kis vizet – mondta Adria.
Hozok egy kis vizet – mondta Adria.
–
Azt meg miért? – kérdezte a lény.
Azt meg miért? – kérdezte a lény.
–
Hogy inni tudjon… és megmosom az arcát… mást nem igen tehetek érte.
Hogy inni tudjon… és megmosom az arcát… mást nem igen tehetek érte.
–
Hagyd az arcát, és ne érj a lepléhez. Soha ne nyúlj hozzá! Emberek, meg a ti
vizetek. Az isteneknek nincs szüksége vízre, úgyhogy ne is fáraszd magad ilyen
felesleges dolgokkal.
Hagyd az arcát, és ne érj a lepléhez. Soha ne nyúlj hozzá! Emberek, meg a ti
vizetek. Az isteneknek nincs szüksége vízre, úgyhogy ne is fáraszd magad ilyen
felesleges dolgokkal.
Adria
megvonta a vállát, és leült a Moira ágya mellé. Marcell is így tett, Erik
viszont nem ült le, hanem idegesen fel-alá járkált mellettük.
megvonta a vállát, és leült a Moira ágya mellé. Marcell is így tett, Erik
viszont nem ült le, hanem idegesen fel-alá járkált mellettük.
–
Te már korábban is találkoztál a Moirával? – kérdezte Marcell a lényt.
Te már korábban is találkoztál a Moirával? – kérdezte Marcell a lényt.
–
Egyetlen egyszer.
Egyetlen egyszer.
–
Akkor végül is, ismered.
Akkor végül is, ismered.
–
Mondhatni. Ő a nővérem.
Mondhatni. Ő a nővérem.
–
A nővéred? – csodálkozott el Adria. – De Erik az mondta, hogy ő egy istennő,
akkor nem kellene neked is istennőnek lenned?
A nővéred? – csodálkozott el Adria. – De Erik az mondta, hogy ő egy istennő,
akkor nem kellene neked is istennőnek lenned?
A
lény elmosolyodott. Élezett fogai túllógtak az ajkán.
lény elmosolyodott. Élezett fogai túllógtak az ajkán.
–
De én is istennő vagyok – mondta.
De én is istennő vagyok – mondta.
4. fejezet
Az
alagsori terembe szuszogós csend költözött, a fiúk nyugodtan summázták az
idegen szavait, de Adria nem bírt magával.
alagsori terembe szuszogós csend költözött, a fiúk nyugodtan summázták az
idegen szavait, de Adria nem bírt magával.
–
Te istennő? – kérdezte. – Ne haragudj, de nőnek is alig tűnsz, nemhogy bármi
isteni lenne benned.
Te istennő? – kérdezte. – Ne haragudj, de nőnek is alig tűnsz, nemhogy bármi
isteni lenne benned.
A
lény a fogait csattogtatva sziszegett Adriára, de csak ijesztgette, nem támadta
meg. Inkább ő is leült a padlóra. Hátát nekivetette a falnak.
lény a fogait csattogtatva sziszegett Adriára, de csak ijesztgette, nem támadta
meg. Inkább ő is leült a padlóra. Hátát nekivetette a falnak.
–
Szerintem meg, igenis nőies vagy – próbált Marcell tompítani Adria szavain. –
Nem is tudom, láttam-e már lányt ilyen… ilyen… szép éles fogakkal…
Szerintem meg, igenis nőies vagy – próbált Marcell tompítani Adria szavain. –
Nem is tudom, láttam-e már lányt ilyen… ilyen… szép éles fogakkal…
–
Ó, észrevetted? Sok időt fordítok az élesítésükre.
Ó, észrevetted? Sok időt fordítok az élesítésükre.
–
Meg is látszik…
Meg is látszik…
–
Hogy mik ki nem derülnek – gúnyolódott Adria, mire a lény felé fordította a
kiguvadó szemét. Látni lehetett, hogy a szeme a vérerektől vörös.
Hogy mik ki nem derülnek – gúnyolódott Adria, mire a lény felé fordította a
kiguvadó szemét. Látni lehetett, hogy a szeme a vérerektől vörös.
–
Tudod, mi nem derült még ki? – kérdezte kapkodva Marcell. – A neved. Ők Adria
és Erik, én pedig Marcell vagyok. Téged, hogyan szólítsunk?
Tudod, mi nem derült még ki? – kérdezte kapkodva Marcell. – A neved. Ők Adria
és Erik, én pedig Marcell vagyok. Téged, hogyan szólítsunk?
–
Hmm… Név? Mire az?
Hmm… Név? Mire az?
–
Viccelsz? Mindenkinek kell egy név.
Viccelsz? Mindenkinek kell egy név.
–
És ha mégsem?
És ha mégsem?
–
Várj! Azt mondod, hogy neked nincs neved? Hogy lehet ez?
Várj! Azt mondod, hogy neked nincs neved? Hogy lehet ez?
–
A Kéerek egyike vagyok. Egy Kéer. Ha nagyon szólítani akartok, így
megtehetitek. Önálló nevet nem kaptam. Felesleges. Elég, ha a feladataimat
elvégzem.
A Kéerek egyike vagyok. Egy Kéer. Ha nagyon szólítani akartok, így
megtehetitek. Önálló nevet nem kaptam. Felesleges. Elég, ha a feladataimat
elvégzem.
–
Kéerek? – kérdezte Marcell, és Erikre nézett.
Kéerek? – kérdezte Marcell, és Erikre nézett.
Erik
széttárta a karját.
széttárta a karját.
–
Ne nézz rám! – mondta. – Most én sem tudom, miről van szó. Nem emlékszem olyan
történetre, ami Kéerekről szólna.
Ne nézz rám! – mondta. – Most én sem tudom, miről van szó. Nem emlékszem olyan
történetre, ami Kéerekről szólna.
–
Valóban, a krónikák ritkán említenek minket – mondta a Kéer. A szemét
önkéntelenül lesütötte, de hamar magára eszmélt, és azonnal felszegte a fejét.
Valóban, a krónikák ritkán említenek minket – mondta a Kéer. A szemét
önkéntelenül lesütötte, de hamar magára eszmélt, és azonnal felszegte a fejét.
–
De ha istennő vagy, nem kellene minden történetnek tele lennie veled?
De ha istennő vagy, nem kellene minden történetnek tele lennie veled?
–
Többféle isten létezik, van, ki magasabbra tör, van, ki alacsonyabbra – felelte
a Kéer. – Hogy mondjam? Mi Kéerek kellően alacsonyan helyezkedünk el az istenek
sorában. A halál istennői vagyunk, Árésszel járunk csatáról csatára, és az
elesett katonák vérén élünk.
Többféle isten létezik, van, ki magasabbra tör, van, ki alacsonyabbra – felelte
a Kéer. – Hogy mondjam? Mi Kéerek kellően alacsonyan helyezkedünk el az istenek
sorában. A halál istennői vagyunk, Árésszel járunk csatáról csatára, és az
elesett katonák vérén élünk.
–
Fúj! – nyögte Adria.
Fúj! – nyögte Adria.
–
Szerintem is kellemetlen – folytatta a Kéer. – De ilyen a természetünk, és a
testvéreim csak a harcmezőn érzik jól magukat. Évszázadokon át én is így voltam
ezzel, de belefáradtam a folytonos harcba, a vérontásba, és persze, az
igazságtalanságba. Mert az istenséggel nem csupán hatalom jár, hanem kötelesség
is, és mi hiába csak a nekünk kirendelt feladatokat végezzük, az alantas
munkánk miatt az istenek többsége, Árész, Erisz és Hádész kivételével, megvet
minket.
Szerintem is kellemetlen – folytatta a Kéer. – De ilyen a természetünk, és a
testvéreim csak a harcmezőn érzik jól magukat. Évszázadokon át én is így voltam
ezzel, de belefáradtam a folytonos harcba, a vérontásba, és persze, az
igazságtalanságba. Mert az istenséggel nem csupán hatalom jár, hanem kötelesség
is, és mi hiába csak a nekünk kirendelt feladatokat végezzük, az alantas
munkánk miatt az istenek többsége, Árész, Erisz és Hádész kivételével, megvet
minket.
–
Árész a háború istene – gondolkodott hangosan Marcell –, Erisz a…
Árész a háború istene – gondolkodott hangosan Marcell –, Erisz a…
–
Erisz a viszály istennője, Hádész pedig az alvilág ura – mondta a Kéer.
Erisz a viszály istennője, Hádész pedig az alvilág ura – mondta a Kéer.
–
Nem hangzik kellemes társaságnak…
Nem hangzik kellemes társaságnak…
–
Nem is az. Tele van halállal. Ezt elégeltem meg, és döntöttem úgy, hogy Árészt
elhagyva új utakra térek. Erre most itt vagyok, az állítólagos jövőben, ahol az
istenek dicsősége megkopni látszik. Kellett ez nekem?
Nem is az. Tele van halállal. Ezt elégeltem meg, és döntöttem úgy, hogy Árészt
elhagyva új utakra térek. Erre most itt vagyok, az állítólagos jövőben, ahol az
istenek dicsősége megkopni látszik. Kellett ez nekem?
–
Álljunk csak meg! – szólalt meg Adria. – Azt mondtad, hogy az elesett katonák
vérén éltek. Akkor te mégis olyan vámpírféle vagy, nem?
Álljunk csak meg! – szólalt meg Adria. – Azt mondtad, hogy az elesett katonák
vérén éltek. Akkor te mégis olyan vámpírféle vagy, nem?
–
Fogalmam sincs. Nem tudom, mi az a vámpír. Mi a testvéreimmel csillapíthatatlan
vérszomjjal járjuk a harcmezőket, és rettegéssel töltjük meg a haldoklók
szívét. De éppen ezen akarok változtatni. Ez a szökésem legfőbb oka. Egyik
legfőbb…
Fogalmam sincs. Nem tudom, mi az a vámpír. Mi a testvéreimmel csillapíthatatlan
vérszomjjal járjuk a harcmezőket, és rettegéssel töltjük meg a haldoklók
szívét. De éppen ezen akarok változtatni. Ez a szökésem legfőbb oka. Egyik
legfőbb…
–
És az megtörténhet – kérdezte Adria –, hogy mi jól összehaverkodunk veled,
aztán te egyszer nekünk támadsz, mert már nem bírod vér nélkül?
És az megtörténhet – kérdezte Adria –, hogy mi jól összehaverkodunk veled,
aztán te egyszer nekünk támadsz, mert már nem bírod vér nélkül?
–
Megtörténhet – mondta a Kéer, majd Adriára nézett, és mosolyogva megnyalta a
száját.
Megtörténhet – mondta a Kéer, majd Adriára nézett, és mosolyogva megnyalta a
száját.
A
lány szeme elkerekedett.
lány szeme elkerekedett.
–
Ez nem túl biztató – mondta. – Csak úgy lehetsz haver, ha betartasz két
szabályt: soha ne egyél meg, és ne használd a rúzsomat!
Ez nem túl biztató – mondta. – Csak úgy lehetsz haver, ha betartasz két
szabályt: soha ne egyél meg, és ne használd a rúzsomat!
–
Azt sem tudom, mi az a rúzs.
Azt sem tudom, mi az a rúzs.
–
Addig jó, mindenkinek… – Adria nevetett.
Addig jó, mindenkinek… – Adria nevetett.
–
Elég az ökörködésből – szólalt meg Erik. – Sokkal fontosabb dolgokról kellene
beszélnünk. Azt mondd meg nekünk… Kéer… ha a Moira a testvéred, hogyan
lehetséges, hogy csak egyszer találkoztatok?
Elég az ökörködésből – szólalt meg Erik. – Sokkal fontosabb dolgokról kellene
beszélnünk. Azt mondd meg nekünk… Kéer… ha a Moira a testvéred, hogyan
lehetséges, hogy csak egyszer találkoztatok?
A
Kéer sóhajtott. A szájából áradó bűz átjárta a szűkös alagsort.
Kéer sóhajtott. A szájából áradó bűz átjárta a szűkös alagsort.
–
A Moirák a sors istennői. A mindenség leghatalmasabb lényei közé tartoznak,
időnként még az istenek sorsába is képesek beavatkozni. Szinte soha nem
mutatkoznak, szentélyükbe csak engedéllyel lehet bejutni. Mennyi esélyem van
nekem erre? Világok választanak el minket egymástól.
A Moirák a sors istennői. A mindenség leghatalmasabb lényei közé tartoznak,
időnként még az istenek sorsába is képesek beavatkozni. Szinte soha nem
mutatkoznak, szentélyükbe csak engedéllyel lehet bejutni. Mennyi esélyem van
nekem erre? Világok választanak el minket egymástól.
–
Ezt nem értem – mondta Marcell. – Ha testvérek vagytok, a Moiráknak miért lett
ilyen nagy hatalmuk, neked meg csak kicsi?
Ezt nem értem – mondta Marcell. – Ha testvérek vagytok, a Moiráknak miért lett
ilyen nagy hatalmuk, neked meg csak kicsi?
–
Édesanyánk, Nüx, az éjszaka istennője, számtalan istengyermeknek adott életet.
Közülük néhányan nagy istenek lettek, mások kisebbek. Ez jutott nekem – vonta
meg a vállát a Kéer.
Édesanyánk, Nüx, az éjszaka istennője, számtalan istengyermeknek adott életet.
Közülük néhányan nagy istenek lettek, mások kisebbek. Ez jutott nekem – vonta
meg a vállát a Kéer.
–
Még mindig hihetetlen, hogy testvérek vagytok – szólalt meg Adria. – Még a
bőrötök sem hasonlít, és ő olyan öregnek tűnik. Hány év van köztetek?
Még mindig hihetetlen, hogy testvérek vagytok – szólalt meg Adria. – Még a
bőrötök sem hasonlít, és ő olyan öregnek tűnik. Hány év van köztetek?
A
Kéer szeme egy pillanatra fennakadt.
Kéer szeme egy pillanatra fennakadt.
–
A helyedben soha nem firtatnám egy isten korát. A legtöbbjüknek a halandó évek
semmit sem jelentenek, mégsem állhatják, ha emlékeztetik őket arra, milyen
régóta részt vesznek az idő múlásában. Ez hiúsági kérdés.
A helyedben soha nem firtatnám egy isten korát. A legtöbbjüknek a halandó évek
semmit sem jelentenek, mégsem állhatják, ha emlékeztetik őket arra, milyen
régóta részt vesznek az idő múlásában. Ez hiúsági kérdés.
–
Mit kellene tennünk? Tegezni ezt a… – Adria erősen kereste a szót: – Nénit?
Mit kellene tennünk? Tegezni ezt a… – Adria erősen kereste a szót: – Nénit?
–
Igen, ahogy a többi istent is, hadd érezzék a kortalanságuk.
Igen, ahogy a többi istent is, hadd érezzék a kortalanságuk.
–
Mégis mennyi az esélye, hogy még több istennel találkozunk?
Mégis mennyi az esélye, hogy még több istennel találkozunk?
–
Mennyi volt az esélye, hogy kettővel találkozni fogtok?
Mennyi volt az esélye, hogy kettővel találkozni fogtok?
–
Jogos.
Jogos.
–
Na, várjunk csak! – akasztotta meg a beszélgetést Erik, és a Kéer felé fordult.
– Akkor te nem a Moirával együtt jöttél?
Na, várjunk csak! – akasztotta meg a beszélgetést Erik, és a Kéer felé fordult.
– Akkor te nem a Moirával együtt jöttél?
–
Dehogy! Évszázadokkal ezelőtt láttam először és utoljára. Miért jöttem volna
vele?
Dehogy! Évszázadokkal ezelőtt láttam először és utoljára. Miért jöttem volna
vele?
–
Nem tudom. Meglepő, hogy egyszerre két ókori görög isteni lény jelenik meg a mi
időnkben. Vagy ez csak szerintem furcsa?
Nem tudom. Meglepő, hogy egyszerre két ókori görög isteni lény jelenik meg a mi
időnkben. Vagy ez csak szerintem furcsa?
A
Kéer morgott egyet.
Kéer morgott egyet.
–
Évtizedek óta foglalkoztatott a szökés gondolata, a döntést eddig mégsem mertem
meghozni. Azonban néhány nappal ezelőtt Árész újfent vitába keveredett
Athénével, a kis perpatvaruk pedig felemésztette minden figyelmét. És ami neki
bosszúság volt, nekem kihagyhatatlan alkalom a szökésre. Kockázatos kísérlet
volt, hiszen a nagyúr keze messzire elér, különösen, ha bosszúról van szó, de
akkor már megvolt a tervem. Először is gyorsnak kellett lennem, és minél
távolabb jutni Árésztől. Elindultam hát… Innentől homályos az események sora.
Amit még biztosan tudok, hogy az égen szárnyalva menekültem, a titokban
kialakított menedékem felé, amikor hirtelen csapást éreztem az oldalamban.
Mintha óriásra nőtt húsrágó férgek nyomultak volna át a bőrömön, a szívem felé
hatolva. Nem tudtam, mi történt, honnan ér a támadás, de egyértelműnek tűnt,
hogy a nagyúr bosszúja talált rám. Zuhanni kezdtem, és hiába verdestem a
szárnyammal, az csak bénán fityegett a hátamon. Végül itt tértem magamhoz.
Ennyit tudok.
Évtizedek óta foglalkoztatott a szökés gondolata, a döntést eddig mégsem mertem
meghozni. Azonban néhány nappal ezelőtt Árész újfent vitába keveredett
Athénével, a kis perpatvaruk pedig felemésztette minden figyelmét. És ami neki
bosszúság volt, nekem kihagyhatatlan alkalom a szökésre. Kockázatos kísérlet
volt, hiszen a nagyúr keze messzire elér, különösen, ha bosszúról van szó, de
akkor már megvolt a tervem. Először is gyorsnak kellett lennem, és minél
távolabb jutni Árésztől. Elindultam hát… Innentől homályos az események sora.
Amit még biztosan tudok, hogy az égen szárnyalva menekültem, a titokban
kialakított menedékem felé, amikor hirtelen csapást éreztem az oldalamban.
Mintha óriásra nőtt húsrágó férgek nyomultak volna át a bőrömön, a szívem felé
hatolva. Nem tudtam, mi történt, honnan ér a támadás, de egyértelműnek tűnt,
hogy a nagyúr bosszúja talált rám. Zuhanni kezdtem, és hiába verdestem a
szárnyammal, az csak bénán fityegett a hátamon. Végül itt tértem magamhoz.
Ennyit tudok.
–
Hogy tisztább képet kapjatok, érdemes meghallgatnotok az én történetem is –
szólalt meg a Moira. A hangja mélyről jött, és megtöltötte a teret, mint a
visszhang. – Figyelmezzetek!
Hogy tisztább képet kapjatok, érdemes meghallgatnotok az én történetem is –
szólalt meg a Moira. A hangja mélyről jött, és megtöltötte a teret, mint a
visszhang. – Figyelmezzetek!
Mindenki
odakapta a fejét. A Moira anélkül ült fel az ágyon, hogy tápászkodnia kellett
volna. A kezét nem használta, szellemszerűen lebegett fel. A mozgása is olyan
könnyed volt, mintha a teste csak szellőből állna.
odakapta a fejét. A Moira anélkül ült fel az ágyon, hogy tápászkodnia kellett
volna. A kezét nem használta, szellemszerűen lebegett fel. A mozgása is olyan
könnyed volt, mintha a teste csak szellőből állna.
–
A nevem Klóthó, a Fonó, a sors istennője, a három Moira egyike. Létezésem
lényege, hogy sorsokat figyeljek és egyengessek. A feladatban a nővéreimmel
osztozok. Milliónyi sorsfonalat figyelek és engedek meg nap mint nap, ez mégsem
okoz nehézséget. Nem okoz nehézséget, mert a kezdetektől ez a feladatom. És
értek hozzá. – A Moira megállt és egy árnyalatnyit mélyített a hangján. – Nem
titok, mégis kevesen tudják, hogy nemcsak az embereknek és az isteneknek van
sorsfonala, hanem magának a világnak is. A világ sorsfonalát is én figyelem.
Figyelem a kezdetektől egészen a végéig. És ahogy a fonal fut előre, én nem
csak a jelent, de a múltat és a jövőt is egyszerre látom. Látom a világ jövőjét
már évezredek óta. És a világ évezredek óta ugyanazon jövő felé halad. Semmi
változás. Eddig. Azonban a világ sorsának fonalán felfutott egy szál. Egy hiba
a fonalon. Hiba, ami tovább szalad, és ami a véget jelenti. Elhozza az istenek
alkonyát és vele együtt a világ pusztulását.
A nevem Klóthó, a Fonó, a sors istennője, a három Moira egyike. Létezésem
lényege, hogy sorsokat figyeljek és egyengessek. A feladatban a nővéreimmel
osztozok. Milliónyi sorsfonalat figyelek és engedek meg nap mint nap, ez mégsem
okoz nehézséget. Nem okoz nehézséget, mert a kezdetektől ez a feladatom. És
értek hozzá. – A Moira megállt és egy árnyalatnyit mélyített a hangján. – Nem
titok, mégis kevesen tudják, hogy nemcsak az embereknek és az isteneknek van
sorsfonala, hanem magának a világnak is. A világ sorsfonalát is én figyelem.
Figyelem a kezdetektől egészen a végéig. És ahogy a fonal fut előre, én nem
csak a jelent, de a múltat és a jövőt is egyszerre látom. Látom a világ jövőjét
már évezredek óta. És a világ évezredek óta ugyanazon jövő felé halad. Semmi
változás. Eddig. Azonban a világ sorsának fonalán felfutott egy szál. Egy hiba
a fonalon. Hiba, ami tovább szalad, és ami a véget jelenti. Elhozza az istenek
alkonyát és vele együtt a világ pusztulását.
A
Moira szünetet tartott.
Moira szünetet tartott.
–
Ööö… nem vagyok biztos abban, hogy értjük, miről van szó… – szólalt meg Marcell
nagyon halkan. Tekintetét nem merte a fátylas Klóthóra emelni.
Ööö… nem vagyok biztos abban, hogy értjük, miről van szó… – szólalt meg Marcell
nagyon halkan. Tekintetét nem merte a fátylas Klóthóra emelni.
–
Megpróbálom egyszerűbb szavakkal kifejezni magam, halandó. Az én korszakomban a
létezés sorsfonala foszlásnak indult. Ha a fonal tovább foszlik, akkor idővel
elszakad. Ha pedig elszakad… a világ elpusztul. És nem csak az én időm, ami
nektek a múlt, hanem a jelen is. Az idők egymásra omlanak, és eljön a
világvége.
Megpróbálom egyszerűbb szavakkal kifejezni magam, halandó. Az én korszakomban a
létezés sorsfonala foszlásnak indult. Ha a fonal tovább foszlik, akkor idővel
elszakad. Ha pedig elszakad… a világ elpusztul. És nem csak az én időm, ami
nektek a múlt, hanem a jelen is. Az idők egymásra omlanak, és eljön a
világvége.
Marcell
óvatosan pislogott körbe a szobában. Adria és Erik arckifejezését figyelte.
Egyszerre látott rajtuk rettegést és hitetlenségét. Valahogy ő is így érzett.
óvatosan pislogott körbe a szobában. Adria és Erik arckifejezését figyelte.
Egyszerre látott rajtuk rettegést és hitetlenségét. Valahogy ő is így érzett.
–
De mit kell azon érteni, hogy világvége? – kérdezte Adria. – Nem lesz…
De mit kell azon érteni, hogy világvége? – kérdezte Adria. – Nem lesz…
–
Semmi sem lesz – előzte meg a kérdést Klóthó. – Ez a ház, ez a város, benne
minden ember, minden munka, minden álom, az egész világ… semmivé lesz.
Semmi sem lesz – előzte meg a kérdést Klóthó. – Ez a ház, ez a város, benne
minden ember, minden munka, minden álom, az egész világ… semmivé lesz.
–
Akkor iskola sem lesz – Adria mosolyt erőltetett magára, és szétnézett. Mintha
azt várta volna, hogy valaki rászól az illetlen tréfa miatt. Senki sem szólt
rá.
Akkor iskola sem lesz – Adria mosolyt erőltetett magára, és szétnézett. Mintha
azt várta volna, hogy valaki rászól az illetlen tréfa miatt. Senki sem szólt
rá.
A
Kéer hátán megrebbentek a bőrszárnyak, amikor felegyenesedve a Moira felé
fordult.
Kéer hátán megrebbentek a bőrszárnyak, amikor felegyenesedve a Moira felé
fordult.
–
Ha a világ sorsfonala foszlani kezdett, akkor nem lehet, hogy ez a létezés
sorsa? A pusztulás? – kérdezte.
Ha a világ sorsfonala foszlani kezdett, akkor nem lehet, hogy ez a létezés
sorsa? A pusztulás? – kérdezte.
–
Nem értitek – rázta meg a fejét Klóthó. – Én korábban már láttam a világ
jövőjét, és más volt. Nem a pusztulás a világ jövője. Nem most. Valaki
beavatkozott. Valaki a jövőből belepiszkált a múltba, összekeverve a sorsokat,
és megbolygatva az időt. Ezért szaladt meg a fonál, ezért rohanunk a vég felé.
Nem értitek – rázta meg a fejét Klóthó. – Én korábban már láttam a világ
jövőjét, és más volt. Nem a pusztulás a világ jövője. Nem most. Valaki
beavatkozott. Valaki a jövőből belepiszkált a múltba, összekeverve a sorsokat,
és megbolygatva az időt. Ezért szaladt meg a fonál, ezért rohanunk a vég felé.
–
De ki? – kérdezte Erik halkan, szemlesütve.
De ki? – kérdezte Erik halkan, szemlesütve.
–
Ezt sajnos nem tudom megmondani.
Ezt sajnos nem tudom megmondani.
–
Jól értem, hogy akkor lényegében fogalmunk sincs semmiről? – kérdezte Adria.
Jól értem, hogy akkor lényegében fogalmunk sincs semmiről? – kérdezte Adria.
A
Moira fújtatott egyet. Mosolygós fújtatás volt.
Moira fújtatott egyet. Mosolygós fújtatás volt.
–
Valóban nem bíztathatlak sok mindennel, de azt mégsem állítanám, hogy teljes
homályban tapogatózunk – mondta. – Amikor feltűnt a hiba, megérintettem a
fonalat, és azonnal képek villantak be a szemem előtt. Egy látomás. A világ
sorsfonala üzenni akart nekem. És én láttam, hogy egy elfedett arcú isten
ármánykodik, nem féltve a világ békéjét, hogy saját hatalmat bitorolhasson. Egy
isten, aki elárulja a többit. Tervet kovácsolt, hogy a többi halhatatlan fölé
kerekedhessen. Hogy ki volt az? Nem láttam. Az isten óvatos és ügyes.
Számíthatott a figyelő szememre, mert még számomra is ismeretlen praktikákkal
képes elfedni magát. Őt nem láttam, azt viszont igen, mivé lesz a világ, ha a
terve beteljesül.
Valóban nem bíztathatlak sok mindennel, de azt mégsem állítanám, hogy teljes
homályban tapogatózunk – mondta. – Amikor feltűnt a hiba, megérintettem a
fonalat, és azonnal képek villantak be a szemem előtt. Egy látomás. A világ
sorsfonala üzenni akart nekem. És én láttam, hogy egy elfedett arcú isten
ármánykodik, nem féltve a világ békéjét, hogy saját hatalmat bitorolhasson. Egy
isten, aki elárulja a többit. Tervet kovácsolt, hogy a többi halhatatlan fölé
kerekedhessen. Hogy ki volt az? Nem láttam. Az isten óvatos és ügyes.
Számíthatott a figyelő szememre, mert még számomra is ismeretlen praktikákkal
képes elfedni magát. Őt nem láttam, azt viszont igen, mivé lesz a világ, ha a
terve beteljesül.
–
Mi-mi-mit láttál? – dadogott Erik.
Mi-mi-mit láttál? – dadogott Erik.
Klóthó
lehalkította a hangját, és ahogy beszélt, mintha visszhangot suttogott volna az
alagsori falak közé.
lehalkította a hangját, és ahogy beszélt, mintha visszhangot suttogott volna az
alagsori falak közé.
–
A halottak közül többen visszatértek, majd újra elbuktak. A nap fényét
elfojtották, a világ pedig kihűlt. Az égen sötét repedések futottak végig, és
végeláthatatlan eső zúdult a földre, elszabadult villámok és mennydörgés
közepette. Örökké tartó vihar pusztított. A földön nem termett meg semmi, a
talaj elszürkült, süppedős sárrá vált. Az élőlények sorban elhulltak. Kit az
éhség, kit az időjárás vitt magával. Ember már alig élt, akik mégis,
barlangokban húzták meg magukat, és mindennap küzdöttek az egyre fogyó
élelemért. Az istenek rabságban senyvedtek az összeomlott idő terhe alatt. Az a
néhány ember, aki túlélte a katasztrófát, az istenek alkonyaként emlegette ezt
a korszakot, és várták, hogy az áruló isten megkönyörül rajtuk, és újból
felemeli az emberiséget.
A halottak közül többen visszatértek, majd újra elbuktak. A nap fényét
elfojtották, a világ pedig kihűlt. Az égen sötét repedések futottak végig, és
végeláthatatlan eső zúdult a földre, elszabadult villámok és mennydörgés
közepette. Örökké tartó vihar pusztított. A földön nem termett meg semmi, a
talaj elszürkült, süppedős sárrá vált. Az élőlények sorban elhulltak. Kit az
éhség, kit az időjárás vitt magával. Ember már alig élt, akik mégis,
barlangokban húzták meg magukat, és mindennap küzdöttek az egyre fogyó
élelemért. Az istenek rabságban senyvedtek az összeomlott idő terhe alatt. Az a
néhány ember, aki túlélte a katasztrófát, az istenek alkonyaként emlegette ezt
a korszakot, és várták, hogy az áruló isten megkönyörül rajtuk, és újból
felemeli az emberiséget.
–
Ez… ez nem semmi vég… – mondta Marcell.
Ez… ez nem semmi vég… – mondta Marcell.
–
Ettől kell megóvni a világot – felelte a Moira. Az eddigi álló-lebegős alakját
megtörte, és most emberszerűen leült a kanapéra.
Ettől kell megóvni a világot – felelte a Moira. Az eddigi álló-lebegős alakját
megtörte, és most emberszerűen leült a kanapéra.
–
A halottak kikelnek a sírból? – Adria megborzongott.
A halottak kikelnek a sírból? – Adria megborzongott.
–
Nem ezt mondtam – felelte Klóthó –, hanem hogy visszatérnek.
Nem ezt mondtam – felelte Klóthó –, hanem hogy visszatérnek.
–
Mi a különbség? – kérdezte a lány, de a választ nem várta meg, csak megrázta a
fejét, mintha vissza akarna zökkenni a valóságba. – Ennek az egésznek nincs
semmi értelme. Miért akarná bárki is elpusztítani a világot? Mi haszna lenne
belőle?
Mi a különbség? – kérdezte a lány, de a választ nem várta meg, csak megrázta a
fejét, mintha vissza akarna zökkenni a valóságba. – Ennek az egésznek nincs
semmi értelme. Miért akarná bárki is elpusztítani a világot? Mi haszna lenne
belőle?
A
Moira megemelte a fejét. A szemét ugyan nem lehetett látni, de egyértelmű volt,
hogy a leplén keresztül Adriát figyeli. Lágy hangon szólalt meg:
Moira megemelte a fejét. A szemét ugyan nem lehetett látni, de egyértelmű volt,
hogy a leplén keresztül Adriát figyeli. Lágy hangon szólalt meg:
–
A romokból új világot építhet magának, ahol csak ő uralkodik majd. Istenekről
van szó, évezredeket is várhatnak, mire az új élet kisarjad. Nekik megéri a
várakozás.
A romokból új világot építhet magának, ahol csak ő uralkodik majd. Istenekről
van szó, évezredeket is várhatnak, mire az új élet kisarjad. Nekik megéri a
várakozás.
–
És akkor most mi lesz? – kérdezte Marcell. Nem akart hinni a világvégében, de
érezte, hogy a lábából kiszalad az erő.
És akkor most mi lesz? – kérdezte Marcell. Nem akart hinni a világvégében, de
érezte, hogy a lábából kiszalad az erő.
–
A nővéreimmel megvitattuk a látomást, és megegyeztünk abban, hogy azonnal
értesítenünk kell a főistent. Zeusznak muszáj tudnia arról, hogy az istenek
között egy csaló ármánykodik, aki képes mélybe rántani az egész világot. Önként
vállaltam a hírnök szerepét, hiszen a látomás előttem jelent meg, és nálam
részletesebben senki sem számolhatott be róla. Hosszú idő után először hagytam
el a szentélyünket. Az utam azonban minden elővigyázatosság ellenére hamar és
könnyen elbukott. Megtámadtak. A levegőben utaztam az Olümposz felé, amikor
mintha villám sújtott volna le rám, a tagjaimat szurkálós zsibbadás járta át.
Azelőtt még soha nem éreztem ilyet, hiszen ez a halandó testek érzése. A
végtagjaim nem engedelmeskedtek, magatehetetlenné váltam. Épphogy fenn bírtam
maradni a levegőben.
A nővéreimmel megvitattuk a látomást, és megegyeztünk abban, hogy azonnal
értesítenünk kell a főistent. Zeusznak muszáj tudnia arról, hogy az istenek
között egy csaló ármánykodik, aki képes mélybe rántani az egész világot. Önként
vállaltam a hírnök szerepét, hiszen a látomás előttem jelent meg, és nálam
részletesebben senki sem számolhatott be róla. Hosszú idő után először hagytam
el a szentélyünket. Az utam azonban minden elővigyázatosság ellenére hamar és
könnyen elbukott. Megtámadtak. A levegőben utaztam az Olümposz felé, amikor
mintha villám sújtott volna le rám, a tagjaimat szurkálós zsibbadás járta át.
Azelőtt még soha nem éreztem ilyet, hiszen ez a halandó testek érzése. A
végtagjaim nem engedelmeskedtek, magatehetetlenné váltam. Épphogy fenn bírtam
maradni a levegőben.
A
támadómról fogalmam sem lehetett, de az egyértelművé vált, hogy ilyen
állapotban képtelen vagyok elmenekülni, és szembeszállni vele vakmerő őrültség
lenne. Legalábbis akkor és ott. Lehetőségek híján úgy döntöttem, hogy egy
távoli sorsba kapaszkodva kaput nyitok térben és időben, és előremenekülök a
jövőbe. Ekkor újabb kínzó égi csapás ért, teljesen megfosztva a testem feletti
uralomtól. Zuhanni kezdtem. Így ütköztem neki a szintén menekülő Kéer
testvéremnek. A kapu megnyílt, és a szerencsétlen ütközésnek köszönhetően
mindketten átkeveredtünk ebbe a korszakba.
támadómról fogalmam sem lehetett, de az egyértelművé vált, hogy ilyen
állapotban képtelen vagyok elmenekülni, és szembeszállni vele vakmerő őrültség
lenne. Legalábbis akkor és ott. Lehetőségek híján úgy döntöttem, hogy egy
távoli sorsba kapaszkodva kaput nyitok térben és időben, és előremenekülök a
jövőbe. Ekkor újabb kínzó égi csapás ért, teljesen megfosztva a testem feletti
uralomtól. Zuhanni kezdtem. Így ütköztem neki a szintén menekülő Kéer
testvéremnek. A kapu megnyílt, és a szerencsétlen ütközésnek köszönhetően
mindketten átkeveredtünk ebbe a korszakba.
–
Akkor nem a nagyúr bosszúja ért utol – sóhajtott fel megkönnyebbülten a Kéer.
Egyedül örült, míg a többiek arcára rettegős döbbenet ült ki.
Akkor nem a nagyúr bosszúja ért utol – sóhajtott fel megkönnyebbülten a Kéer.
Egyedül örült, míg a többiek arcára rettegős döbbenet ült ki.
Marcell
a Moira elé lépett.
a Moira elé lépett.
–
És… mit fogsz tenni, hogy megmentsd a világot?
És… mit fogsz tenni, hogy megmentsd a világot?
A
sorsistennő megrázta a fejét.
sorsistennő megrázta a fejét.
–
Semmit!
Semmit!
–
Hogyhogy semmit? – hőkölt meg a fiú.
Hogyhogy semmit? – hőkölt meg a fiú.
–
Én magam nem sokat tehetek. Az árulás a múltban történik meg, én viszont itt
vagyok.
Én magam nem sokat tehetek. Az árulás a múltban történik meg, én viszont itt
vagyok.
–
Akkor miért nem térsz vissza? – kérdezte Adria. – Egy kis időkapu-nyitás
megint, és már szevasz is mindenkinek. Láttam is mostanában valami időutazós
filmet, abban is volt ilyen.
Akkor miért nem térsz vissza? – kérdezte Adria. – Egy kis időkapu-nyitás
megint, és már szevasz is mindenkinek. Láttam is mostanában valami időutazós
filmet, abban is volt ilyen.
A
Moira megint nemet intett a fejével.
Moira megint nemet intett a fejével.
–
A múltban ért támadás leszívott az erőmből. Legyengített. Mégsem ez a
legnagyobb baj. Az istenek ereje valójában attól függ, hogy az emberek mennyire
hisznek bennük. A hitből táplálkozunk. És sajnos, ebben a világban már nem
hisznek az ókori istenekben, így a képességeim megkoptak. A múltba nyíló
átjárót még képes lennék megnyitni, de összességében akkora hatalom
összpontosul bennem, amennyit így, erőtlenül nem tudnék visszahelyezni a saját
korszakomba. Idő kell, mire össze tudok gyűjteni annyi hitet, apró gondolatot,
eltévedt fohászt, hogy visszanyerjem minden hatalmam. Csak a világnak pont
időből van kevés…
A múltban ért támadás leszívott az erőmből. Legyengített. Mégsem ez a
legnagyobb baj. Az istenek ereje valójában attól függ, hogy az emberek mennyire
hisznek bennük. A hitből táplálkozunk. És sajnos, ebben a világban már nem
hisznek az ókori istenekben, így a képességeim megkoptak. A múltba nyíló
átjárót még képes lennék megnyitni, de összességében akkora hatalom
összpontosul bennem, amennyit így, erőtlenül nem tudnék visszahelyezni a saját
korszakomba. Idő kell, mire össze tudok gyűjteni annyi hitet, apró gondolatot,
eltévedt fohászt, hogy visszanyerjem minden hatalmam. Csak a világnak pont
időből van kevés…
–
Akkor ennyi volt? – tárta szét a karját Marcell. – Elpusztul a világ?
Akkor ennyi volt? – tárta szét a karját Marcell. – Elpusztul a világ?
–
Nem! – jelentette ki a Moira. – Azt nem szabad hagyni!
Nem! – jelentette ki a Moira. – Azt nem szabad hagyni!
–
És mégis mi lesz? – kérdezte Adria.
És mégis mi lesz? – kérdezte Adria.
–
Ti fogjátok megmenteni – súgta Klóthó.
Ti fogjátok megmenteni – súgta Klóthó.
