Ahogy ígértem, jön még egy részlet (és akkor most megint
leírom a hosszú címet) Az Olimposz legyőzése I. – A jövő harcosai című regényemből.
Ennél messzebbre már nem megyünk, szóval ezek itt az utolsó blogra kikerülő
fejezetek. Nem is húzom az időt, minden érdekes a tovább mögött.
leírom a hosszú címet) Az Olimposz legyőzése I. – A jövő harcosai című regényemből.
Ennél messzebbre már nem megyünk, szóval ezek itt az utolsó blogra kikerülő
fejezetek. Nem is húzom az időt, minden érdekes a tovább mögött.
5. fejezet
A
Moira suttogott, Marcell mégis úgy érezte, mintha bomba robbant volna mellette,
amitől csilingelni kezd a füle. Nem volt biztos abban, hogy jól hall.
Moira suttogott, Marcell mégis úgy érezte, mintha bomba robbant volna mellette,
amitől csilingelni kezd a füle. Nem volt biztos abban, hogy jól hall.
–
Na persze – gúnyolódott Erik. – Arról vagyunk híresek, hogy megmentjük a
világot.
Na persze – gúnyolódott Erik. – Arról vagyunk híresek, hogy megmentjük a
világot.
–
Vegyél vissza! – szólt rá Marcell.
Vegyél vissza! – szólt rá Marcell.
–
Miért?
Miért?
–
Hogyhogy miért? Te nem ilyen vagy.
Hogyhogy miért? Te nem ilyen vagy.
–
Ez az! – csapott a levegőbe Erik. Látványosan dühös volt. – Most értettem meg.
Ez csak egy álom, és hamarosan felébredünk. Görög istenek… világvége, ugyan
már…
Ez az! – csapott a levegőbe Erik. Látványosan dühös volt. – Most értettem meg.
Ez csak egy álom, és hamarosan felébredünk. Görög istenek… világvége, ugyan
már…
Adria
Erik mellé lépett, és meglapogatta a vállát.
Erik mellé lépett, és meglapogatta a vállát.
–
Tudtam, hogy az öcsikém egyszer meg fog zakkanni – mosolygott.
Tudtam, hogy az öcsikém egyszer meg fog zakkanni – mosolygott.
–
Megzakkanni? Tudod mi a zakkanás? Elhinni, hogy isteni lényekkel beszélünk,
akik a múltból érkeztek hozzánk! Neked lehetett igazad Adria, ez csak kandi
kamera.
Megzakkanni? Tudod mi a zakkanás? Elhinni, hogy isteni lényekkel beszélünk,
akik a múltból érkeztek hozzánk! Neked lehetett igazad Adria, ez csak kandi
kamera.
–
Akkor szerinted mi történik most? – kérdezte Marcell halkan, és körbenézett az
alagsori szobában. A Kéer épp a karmaival játszott, hol behúzta, hol kiengedte
azokat.
Akkor szerinted mi történik most? – kérdezte Marcell halkan, és körbenézett az
alagsori szobában. A Kéer épp a karmaival játszott, hol behúzta, hol kiengedte
azokat.
–
Ez nem lehet valóság… nem lehet vége a világnak… – dünnyögte Erik, és
reményvesztetten nekidőlt a falnak.
Ez nem lehet valóság… nem lehet vége a világnak… – dünnyögte Erik, és
reményvesztetten nekidőlt a falnak.
–
Befejeztétek a civódást? – kérdezte Klóthó. Ahogy beszélt, a csontfehér leple
lágyan megrezdült az arca előtt.
Befejeztétek a civódást? – kérdezte Klóthó. Ahogy beszélt, a csontfehér leple
lágyan megrezdült az arca előtt.
–
Azt hiszem – mondta Marcell. – De azért érthető, hogy Erik ennyire kiakadt. Nem
mindennap történik ilyen… akármi is történik most.
Azt hiszem – mondta Marcell. – De azért érthető, hogy Erik ennyire kiakadt. Nem
mindennap történik ilyen… akármi is történik most.
–
Persze, hogy érthető – felelte Klóthó. – Sőt, ti ketten talán túl jól is
viselitek mindezt. De talán ez a mi szerencsénk, mert jelenleg ti vagytok az
egyetlenek, akik segíthetnek.
Persze, hogy érthető – felelte Klóthó. – Sőt, ti ketten talán túl jól is
viselitek mindezt. De talán ez a mi szerencsénk, mert jelenleg ti vagytok az
egyetlenek, akik segíthetnek.
–
De miért mi? Ez annyira hihetetlen! Egyáltalán, mit tehetnénk?
De miért mi? Ez annyira hihetetlen! Egyáltalán, mit tehetnénk?
–
Ahogyan az előbb már mondtam, az áruló isten összekuszálta a múltat és a jövőt,
ezzel sodorva veszélybe az egész mindenséget. Tudod, hogy érte el ezt?
Ahogyan az előbb már mondtam, az áruló isten összekuszálta a múltat és a jövőt,
ezzel sodorva veszélybe az egész mindenséget. Tudod, hogy érte el ezt?
Marcell
megrázta a fejét.
megrázta a fejét.
–
Ebből a korszakból, a ti időtökből lopta el azt a valamit, ami nélkül a terve
nem működhetne, aztán magával vitte a múltba – mondta a Moira.
Ebből a korszakból, a ti időtökből lopta el azt a valamit, ami nélkül a terve
nem működhetne, aztán magával vitte a múltba – mondta a Moira.
–
Mit?
Mit?
–
A látomás ezt nem fedte fel előttem. Annyi bizonyos, hogy ezzel a
meggondolatlan tettel az egész létezést fenyegeti.
A látomás ezt nem fedte fel előttem. Annyi bizonyos, hogy ezzel a
meggondolatlan tettel az egész létezést fenyegeti.
–
Ez azt jelenti, hogy az áruló isten képes utazni az időben?
Ez azt jelenti, hogy az áruló isten képes utazni az időben?
–
Mit gondolsz? – kérdezte Erik dühösen. – Ha járt a jövőben, hogy ellopjon
valamit, akkor képes, vagy nem?
Mit gondolsz? – kérdezte Erik dühösen. – Ha járt a jövőben, hogy ellopjon
valamit, akkor képes, vagy nem?
–
Ez nem annyira egyértelmű – jelentette ki Klóthó. – Az idő bűvöletére még az
istenek sem képesek, vagy csak komoly korlátok között. Annyi bizonyos, hogy az
áruló, ki tudja milyen fortélyok segítségével itt járt, legalább egyszer,
hiszen meglopta a világotok, de valószínűtlennek tartom, hogy akármikor képes
az időutazásra. Az túlságosan megrengetné az ismert világ alapjait, és nem
kerülhetné el az istenek figyelmét.
Ez nem annyira egyértelmű – jelentette ki Klóthó. – Az idő bűvöletére még az
istenek sem képesek, vagy csak komoly korlátok között. Annyi bizonyos, hogy az
áruló, ki tudja milyen fortélyok segítségével itt járt, legalább egyszer,
hiszen meglopta a világotok, de valószínűtlennek tartom, hogy akármikor képes
az időutazásra. Az túlságosan megrengetné az ismert világ alapjait, és nem
kerülhetné el az istenek figyelmét.
–
Ezek mind érdekes dolgok, meg szép gondolatok, meg blablabla… – szólalt meg
Adria –, de még mindig nem értem, miért nekünk kellene megmentenünk a világot?
Nem mintha nekem bármi bajom lenne ezzel… Felőlem csinálhatjuk!
Ezek mind érdekes dolgok, meg szép gondolatok, meg blablabla… – szólalt meg
Adria –, de még mindig nem értem, miért nekünk kellene megmentenünk a világot?
Nem mintha nekem bármi bajom lenne ezzel… Felőlem csinálhatjuk!
A
Moira elmosolyodott. Az arcát takaró lepel miatt ezt csak onnan lehetett tudni,
hogy mosolygósan fújtatott egyet.
Moira elmosolyodott. Az arcát takaró lepel miatt ezt csak onnan lehetett tudni,
hogy mosolygósan fújtatott egyet.
–
Isteni életem során sorsok milliói futottak át az ujjaim között. Ez idő alatt
megtapasztaltam, hogy amit az emberek véletlennek gondolnak, az a világ üzenete.
Üzenni akar nekik, de ők nem értik az üzenetet, és legyintenek a jelekre.
Isteni életem során sorsok milliói futottak át az ujjaim között. Ez idő alatt
megtapasztaltam, hogy amit az emberek véletlennek gondolnak, az a világ üzenete.
Üzenni akar nekik, de ők nem értik az üzenetet, és legyintenek a jelekre.
Marcell
zavartan körbenézett.
zavartan körbenézett.
–
Én nem igazán értem, hogy miről van szó…
Én nem igazán értem, hogy miről van szó…
A
Moira folytatta:
Moira folytatta:
–
Amikor menekülés közben átjárót nyitottam, a kényszer cselekedett helyettem.
Nem volt lehetőségem tervezni, sem mérlegelni, és időhiányában nem választottam
úti célt, csak rábíztam magam a véletlenre, a világ üzenetére, és
belekapaszkodtam egy számomra ismeretlen, időn átívelő sorsfonalba. Úgy
zuhantam át az időfolyamon, hogy fogalmam sem lehetett arról, hol bukkanok elő.
És melyik korszakba jutottam így?
Amikor menekülés közben átjárót nyitottam, a kényszer cselekedett helyettem.
Nem volt lehetőségem tervezni, sem mérlegelni, és időhiányában nem választottam
úti célt, csak rábíztam magam a véletlenre, a világ üzenetére, és
belekapaszkodtam egy számomra ismeretlen, időn átívelő sorsfonalba. Úgy
zuhantam át az időfolyamon, hogy fogalmam sem lehetett arról, hol bukkanok elő.
És melyik korszakba jutottam így?
Az
alagsori társaság félszegen húzogatta a vállát. Nem tűnt úgy, hogy a Moira
tényleg választ vár a kérdésre.
alagsori társaság félszegen húzogatta a vállát. Nem tűnt úgy, hogy a Moira
tényleg választ vár a kérdésre.
–
Pont abba, amelyiket az áruló isten meglopott – folytatta Klóthó. – Mondjátok
meg, lehet ez véletlen? És az lehet véletlen, hogy menekülés közben magammal
rántottam Kéer testvérem? De ami a legfontosabb: lehet-e véletlen, hogy amikor
a jövőben segítségre szorulok, milliárdnyi ember közül pont ilyen gyerekekkel
találkozok? Nem, ezek egyike sem lehet véletlen. Ez a sors. A világ üzenete.
Pont abba, amelyiket az áruló isten meglopott – folytatta Klóthó. – Mondjátok
meg, lehet ez véletlen? És az lehet véletlen, hogy menekülés közben magammal
rántottam Kéer testvérem? De ami a legfontosabb: lehet-e véletlen, hogy amikor
a jövőben segítségre szorulok, milliárdnyi ember közül pont ilyen gyerekekkel
találkozok? Nem, ezek egyike sem lehet véletlen. Ez a sors. A világ üzenete.
–
Milyen gyerekekkel? – kérdezte várakozón Adria. Máskor kiakadt volna, ha
legyerekezik, most fel sem vette. – Milyenek vagyunk?
Milyen gyerekekkel? – kérdezte várakozón Adria. Máskor kiakadt volna, ha
legyerekezik, most fel sem vette. – Milyenek vagyunk?
–
Fogékonyak a múltra – súgta Klóthó.
Fogékonyak a múltra – súgta Klóthó.
–
A múltra? Nem értem.
A múltra? Nem értem.
–
Olyan segítőkre van szükségem, akik ismerik a jövőt, mégsem áll távol tőlük az
én világom. Ti ősi, legendás népek szellemi leszármazottai vagytok. Örökítők.
Olyan segítőkre van szükségem, akik ismerik a jövőt, mégsem áll távol tőlük az
én világom. Ti ősi, legendás népek szellemi leszármazottai vagytok. Örökítők.
–
Miicsoodaaa? – Adria adta az ostobát, de a szeme egyre jobban csillogott.
Miicsoodaaa? – Adria adta az ostobát, de a szeme egyre jobban csillogott.
–
A népek jönnek-mennek. Civilizációk emelkednek fel, majd buknak el. De az
igazán jelentős korszakok soha nem múlnak el nyomtalanul. Ez ellenkezne a
természet törvényeivel. Ezért néhányan megkapták a képességet, hogy
továbbörökítsék a kultúrájukat, a hagyományaikat, a szellemiségüket, az
erejüket. Így olyan világot formáló népek maradhattak meg az emberiség közös
emlékezetében, mint az amazonok, spártaiak, atlantisziak, hüperboreusok, de nem
is csak az emlékezetében, nem… annál sokkal többen. Az emlék bárkié lehet, de
ti egy évezredeken átívelő szellemi örökség birtokában vagytok, és ahhoz, hogy
a szellem kiteljesedjen, kell a megtestesülés is. Ezek vagytok ti.
A népek jönnek-mennek. Civilizációk emelkednek fel, majd buknak el. De az
igazán jelentős korszakok soha nem múlnak el nyomtalanul. Ez ellenkezne a
természet törvényeivel. Ezért néhányan megkapták a képességet, hogy
továbbörökítsék a kultúrájukat, a hagyományaikat, a szellemiségüket, az
erejüket. Így olyan világot formáló népek maradhattak meg az emberiség közös
emlékezetében, mint az amazonok, spártaiak, atlantisziak, hüperboreusok, de nem
is csak az emlékezetében, nem… annál sokkal többen. Az emlék bárkié lehet, de
ti egy évezredeken átívelő szellemi örökség birtokában vagytok, és ahhoz, hogy
a szellem kiteljesedjen, kell a megtestesülés is. Ezek vagytok ti.
Klóthó
Marcellhez lépett.
Marcellhez lépett.
–
Te, fiam – nézett a szemébe –, az egykori dicső spártai nép szellemi utóda
vagy. Spárta, a legnagyobb harcosok gyűjtőhelye, akik annyi dicsőséget
szereztek maguknak harcban, hogy napestig sorolhatnám őket.
Te, fiam – nézett a szemébe –, az egykori dicső spártai nép szellemi utóda
vagy. Spárta, a legnagyobb harcosok gyűjtőhelye, akik annyi dicsőséget
szereztek maguknak harcban, hogy napestig sorolhatnám őket.
–
Kizárt! – rázta meg a fejét Marcell. – Én nem vagyok harcos.
Kizárt! – rázta meg a fejét Marcell. – Én nem vagyok harcos.
–
Ez tényleg így van – erősítette meg Adria.
Ez tényleg így van – erősítette meg Adria.
–
Szavak! – legyintett a Moira. – Tiltakozhatsz, vagy erősködhetsz, de ami vagy,
azon úgysem változtathatsz. Érzem benned azt a többletet, amit a spártai lélek
ad. Világotok távol került az ókori értékektől, ezért egy magamfajta könnyedén
felismeri az ilyet.
Szavak! – legyintett a Moira. – Tiltakozhatsz, vagy erősködhetsz, de ami vagy,
azon úgysem változtathatsz. Érzem benned azt a többletet, amit a spártai lélek
ad. Világotok távol került az ókori értékektől, ezért egy magamfajta könnyedén
felismeri az ilyet.
–
Nem vagyok spártai, de még görög sem. Nem is tudok arról, hogy lennének görög
rokonaim, kizárt, hogy spártai leszármazott lennék. Apa matematikus, nem
katona.
Nem vagyok spártai, de még görög sem. Nem is tudok arról, hogy lennének görög
rokonaim, kizárt, hogy spártai leszármazott lennék. Apa matematikus, nem
katona.
–
Elképzelhető, hogy a mitikus szellemi örökség generációk óta a családotok
része, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Az eredeti örökítők mindig a
saját, letűnőben lévő népükből kerültek ki, de az élet idővel elsodorhatta őket
Hellász szigeteiről, évezredek teltek el, sok helyre eljutottak, idegen
országokba telepedtek le, mondjuk a tiétekben is. Azok az emberek, akik
magukban hordozzák a mitikus szellemiséget, nem feltétlenül vannak tudatában
ennek, lehet néven sem tudják nevezni, csak azt veszik észre magukon, hogy
szimpatikus nekik a spártai fegyelem, jellemző rájuk az amazoni vadság, vagy
épp az athéni szabadosság. Kiütközik rajtuk az ősi tudás gyorsaságban, erőben,
harciasságban, mitikus érzékenységben, és még hosszan sorolhatnám.
Elképzelhető, hogy a mitikus szellemi örökség generációk óta a családotok
része, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Az eredeti örökítők mindig a
saját, letűnőben lévő népükből kerültek ki, de az élet idővel elsodorhatta őket
Hellász szigeteiről, évezredek teltek el, sok helyre eljutottak, idegen
országokba telepedtek le, mondjuk a tiétekben is. Azok az emberek, akik
magukban hordozzák a mitikus szellemiséget, nem feltétlenül vannak tudatában
ennek, lehet néven sem tudják nevezni, csak azt veszik észre magukon, hogy
szimpatikus nekik a spártai fegyelem, jellemző rájuk az amazoni vadság, vagy
épp az athéni szabadosság. Kiütközik rajtuk az ősi tudás gyorsaságban, erőben,
harciasságban, mitikus érzékenységben, és még hosszan sorolhatnám.
Marcell
még mindig kétkedve ingatta a fejét.
még mindig kétkedve ingatta a fejét.
–
Amit mondtam, megmondtam – jelentette ki Klóthó. – De ha mindenáron ezen akarsz
rágódni, áruld el nekem, kicsi spártai, vesztettél-e már el harcot életed
során?
Amit mondtam, megmondtam – jelentette ki Klóthó. – De ha mindenáron ezen akarsz
rágódni, áruld el nekem, kicsi spártai, vesztettél-e már el harcot életed
során?
–
Én nem igazán szoktam harcolni… – feszengett Marcell.
Én nem igazán szoktam harcolni… – feszengett Marcell.
–
Ő elfutni szokott – nevetett Adria.
Ő elfutni szokott – nevetett Adria.
–
Elfutni? – gondolkodott hangosan Marcell. Eszébe jutott a sok küzdelem, a
támadások, amik során minden ütés elől ki tud térni, vagy bárkit lehagyni.
Igen, tényleg sokszor elfutott, de nem azért, mert félt, hanem mert nem akart
visszaütni. Egyszer sem próbált meg verekedni. De igaza volt Klóthónak,
lényegében sohasem győzték le, mindig el tudta kerülni a kötekedőket. Eddig azt
hitte, hogy szerencséje volt… De mi van, ha a Moira jól mondja, és tényleg
spártai leszármazott? Ez megmagyarázhatná, hogy a harcban miért marad mindig
sértetlen. Marcell feje megtelt zavaros gondolatokkal. A mai nap különösen
foglalkoztatta. A fejfájása. Mindig is érzékenyebb volt a változásokra, de ami
ma történt… Megérezte volna, hogy változás van az időben? Hogy félelmetes isteni
lények tartanak az ő korába? És amikor megérkeztek, a nyomasztó előérzete, a
fejfájása megszűnt. És a többi ember? A rohanók, az autósok? Vajon ők is
fogékonyabbak a változásokra? Ők is megérezhették, hogy valami van a levegőben,
hogy bajban van a világ, csak nem tudták feldolgozni a hirtelen jött baljós
gondolatokat, emiatt szenvedtek baleseteket, kezdtek menekülni?
Elfutni? – gondolkodott hangosan Marcell. Eszébe jutott a sok küzdelem, a
támadások, amik során minden ütés elől ki tud térni, vagy bárkit lehagyni.
Igen, tényleg sokszor elfutott, de nem azért, mert félt, hanem mert nem akart
visszaütni. Egyszer sem próbált meg verekedni. De igaza volt Klóthónak,
lényegében sohasem győzték le, mindig el tudta kerülni a kötekedőket. Eddig azt
hitte, hogy szerencséje volt… De mi van, ha a Moira jól mondja, és tényleg
spártai leszármazott? Ez megmagyarázhatná, hogy a harcban miért marad mindig
sértetlen. Marcell feje megtelt zavaros gondolatokkal. A mai nap különösen
foglalkoztatta. A fejfájása. Mindig is érzékenyebb volt a változásokra, de ami
ma történt… Megérezte volna, hogy változás van az időben? Hogy félelmetes isteni
lények tartanak az ő korába? És amikor megérkeztek, a nyomasztó előérzete, a
fejfájása megszűnt. És a többi ember? A rohanók, az autósok? Vajon ők is
fogékonyabbak a változásokra? Ők is megérezhették, hogy valami van a levegőben,
hogy bajban van a világ, csak nem tudták feldolgozni a hirtelen jött baljós
gondolatokat, emiatt szenvedtek baleseteket, kezdtek menekülni?
Klóthó
Adriához fordult:
Adriához fordult:
–
Te lányom, tökéletes amazon utód vagy. Az őserő, amit elődeid olyan könnyeden
fordítottak a javukra, szétvet téged is. Nem lennék meglepve, ha az amazon
vonalad első örökítője a királynői családból származott volna, és ez a szál
azóta is megszakítás nélkül futna tovább.
Te lányom, tökéletes amazon utód vagy. Az őserő, amit elődeid olyan könnyeden
fordítottak a javukra, szétvet téged is. Nem lennék meglepve, ha az amazon
vonalad első örökítője a királynői családból származott volna, és ez a szál
azóta is megszakítás nélkül futna tovább.
–
Amazon? – nézett szét Adria. – Tetszik! – mondta, majd az ökölbe szorított
kezén felemelte a hüvelykujját.
Amazon? – nézett szét Adria. – Tetszik! – mondta, majd az ökölbe szorított
kezén felemelte a hüvelykujját.
–
Még mindig nem értem – mondta Marcell. – Örököltünk valamit, de nem a
szüleinktől, aztán lehet, hogy mégis…
Még mindig nem értem – mondta Marcell. – Örököltünk valamit, de nem a
szüleinktől, aztán lehet, hogy mégis…
–
A ti örökségetek messze túlmutat a vérségi köteléken. Elképzelhető, hogy a
szüleitektől örököltétek, de nem a szüleitek örökségét. Letűnt népek utódai
vagytok, olyan népeké, akiknek a világmindenség igényli az emlékezetét.
Képzeljétek el, hogy a népetek már a végét járja, és akkor egy felsőbb hatalom
engedélyt ad, hogy a lényegeteket, a szellemiségeteket egyetlen emberbe
összesűrítsétek, egy új entitást alkotva. A halandó test persze nem élhet
örökké, de a szellemiség továbbvándorol, az entitás szükség szerint
megsokszorozza önmagát, lehet, apáról fiúra száll, lányról anyjára, máskor
viszont megszakad a lánc, talán mert az a vonal méltatlanná válik rá, vagy csak
nem születik több gyermek, és ilyenkor ez a mitikus entitás új örökítőt választ
magának.
A ti örökségetek messze túlmutat a vérségi köteléken. Elképzelhető, hogy a
szüleitektől örököltétek, de nem a szüleitek örökségét. Letűnt népek utódai
vagytok, olyan népeké, akiknek a világmindenség igényli az emlékezetét.
Képzeljétek el, hogy a népetek már a végét járja, és akkor egy felsőbb hatalom
engedélyt ad, hogy a lényegeteket, a szellemiségeteket egyetlen emberbe
összesűrítsétek, egy új entitást alkotva. A halandó test persze nem élhet
örökké, de a szellemiség továbbvándorol, az entitás szükség szerint
megsokszorozza önmagát, lehet, apáról fiúra száll, lányról anyjára, máskor
viszont megszakad a lánc, talán mert az a vonal méltatlanná válik rá, vagy csak
nem születik több gyermek, és ilyenkor ez a mitikus entitás új örökítőt választ
magának.
–
Entitás? – kérdezte Adria. – Úristen! Lehet, valami megszállva tartja a
testünk?
Entitás? – kérdezte Adria. – Úristen! Lehet, valami megszállva tartja a
testünk?
Klóthó
felnevetett. Igazi felszabadult nevetés volt.
felnevetett. Igazi felszabadult nevetés volt.
–
Biztosíthatlak, hogy semmi sem szállta meg a tested. A szellemi örökség a
lényetek része. Ha nem a szüleitek továbbították nektek a tudtukon kívül, akkor
is még magzatként választott ki titeket, és vele együtt születtetek meg. Ez
másképp nem működhet.
Biztosíthatlak, hogy semmi sem szállta meg a tested. A szellemi örökség a
lényetek része. Ha nem a szüleitek továbbították nektek a tudtukon kívül, akkor
is még magzatként választott ki titeket, és vele együtt születtetek meg. Ez
másképp nem működhet.
–
De mire jó ez a szellemi örökség, ha nem is tudunk róla? – kérdezte Adria. –
Hogy őrizhetjük így „a népeink” emlékét? – formált az ujjaival idézőjelet.
De mire jó ez a szellemi örökség, ha nem is tudunk róla? – kérdezte Adria. –
Hogy őrizhetjük így „a népeink” emlékét? – formált az ujjaival idézőjelet.
–
A ti időtökben rengeteg a tudás, a könyvtáraitok túlcsordulnak az ismeretektől,
lehetőségeitek szerint a legapróbb részletekig mindent feltártatok az ókori
népekről. Olyan élő emlékezetet alkottatok, amit bárki elérhet közületek. A ti
tudásotok viszont ösztönös, sokkal mélyebben elrejtett. Olyan tudás, amire most
nincs szüksége a világnak, de ha a sors egyszer úgy hozza, mindig lesznek olyan
örökítők, akikből ezek az ősi ismeretek felszabadíthatóak.
A ti időtökben rengeteg a tudás, a könyvtáraitok túlcsordulnak az ismeretektől,
lehetőségeitek szerint a legapróbb részletekig mindent feltártatok az ókori
népekről. Olyan élő emlékezetet alkottatok, amit bárki elérhet közületek. A ti
tudásotok viszont ösztönös, sokkal mélyebben elrejtett. Olyan tudás, amire most
nincs szüksége a világnak, de ha a sors egyszer úgy hozza, mindig lesznek olyan
örökítők, akikből ezek az ősi ismeretek felszabadíthatóak.
–
És Erik, ő kinek az örökítője? – kérdezte Marcell.
És Erik, ő kinek az örökítője? – kérdezte Marcell.
A
Moira Erikre nézett, majd megrázta a fejét.
Moira Erikre nézett, majd megrázta a fejét.
–
Benne nem látok ősi, mitikus szellemiséget, de ez nem jelenti azt, hogy ne
tehetne nagy dolgokat.
Benne nem látok ősi, mitikus szellemiséget, de ez nem jelenti azt, hogy ne
tehetne nagy dolgokat.
Erik
lecsücsörített szájjal üldögélt a fal mellett.
lecsücsörített szájjal üldögélt a fal mellett.
–
Nekem mindegy – legyintett. Látszott rajta, hogy csalódott. – Arról beszéljünk,
hogyan menthető meg a világ, mert én még most sem értem, hogy mi mit is
tehetnénk érte.
Nekem mindegy – legyintett. Látszott rajta, hogy csalódott. – Arról beszéljünk,
hogyan menthető meg a világ, mert én még most sem értem, hogy mi mit is
tehetnénk érte.
–
Visszajuttatlak titeket a múltba, hogy értesítsétek a testvéreimet a velem
történtekről. A Moirák hatalma nagy, képesek lehetnek arra is, hogy
kiszabadítsanak ebből az időcsapdából. De ha nem, még akkor is
figyelmeztethetik Zeuszt az árulásról, ahogy azt eredetileg terveztem.
Visszajuttatlak titeket a múltba, hogy értesítsétek a testvéreimet a velem
történtekről. A Moirák hatalma nagy, képesek lehetnek arra is, hogy
kiszabadítsanak ebből az időcsapdából. De ha nem, még akkor is
figyelmeztethetik Zeuszt az árulásról, ahogy azt eredetileg terveztem.
–
Ennyi? – kérdezte Marcell. – Adjunk át egy üzenetet?
Ennyi? – kérdezte Marcell. – Adjunk át egy üzenetet?
–
Nem egészen. Mivel a ti időtökből lopták el azt, ami zavart okoz a múltban, ti
valószínűleg könnyebben megtalálhatjátok, mint bárki más…
Nem egészen. Mivel a ti időtökből lopták el azt, ami zavart okoz a múltban, ti
valószínűleg könnyebben megtalálhatjátok, mint bárki más…
–
Találjuk meg? – kerekedett el Erik szeme. – Egy idegen világban? Azt se tudjuk,
mit keresünk. És ha mégis megtaláljuk, akkor lényegében megtaláljuk az áruló
istent is. Nekünk kellene leleplezni az egész árulást? Hogy lehetnénk képesek
erre?
Találjuk meg? – kerekedett el Erik szeme. – Egy idegen világban? Azt se tudjuk,
mit keresünk. És ha mégis megtaláljuk, akkor lényegében megtaláljuk az áruló
istent is. Nekünk kellene leleplezni az egész árulást? Hogy lehetnénk képesek
erre?
–
Miért ne lehetnétek? – kérdezte Klóthó. – De ne bosszankodj feleslegesen,
egyelőre elegendő az is, ha a nővéreim és Zeusz értesülnek arról, hogy csapdába
estem a jövőben. A Kéer segít nektek eligazodni a múltban, igaz?
Miért ne lehetnétek? – kérdezte Klóthó. – De ne bosszankodj feleslegesen,
egyelőre elegendő az is, ha a nővéreim és Zeusz értesülnek arról, hogy csapdába
estem a jövőben. A Kéer segít nektek eligazodni a múltban, igaz?
A
Kéer kelletlenül bólintott.
Kéer kelletlenül bólintott.
–
Nem szívesen közösködöm halandókkal, de ha a világom sorsa múlik rajtuk,
mindent megteszek, hogy megóvjam őket.
Nem szívesen közösködöm halandókkal, de ha a világom sorsa múlik rajtuk,
mindent megteszek, hogy megóvjam őket.
–
És ezt jól teszed – bólintott a Moira.
És ezt jól teszed – bólintott a Moira.
A
Kéer véreres szeme alig észrevehetően felcsillant, mintha egy váratlan gondolat
jutott volna eszébe, és ez halvány mosolyt húzott a fekete szájára. Elégedettebbnek
tűnt, mint korábban bármikor.
Kéer véreres szeme alig észrevehetően felcsillant, mintha egy váratlan gondolat
jutott volna eszébe, és ez halvány mosolyt húzott a fekete szájára. Elégedettebbnek
tűnt, mint korábban bármikor.
–
És hogyan kerülünk a múltba? – kérdezte Marcell.
És hogyan kerülünk a múltba? – kérdezte Marcell.
–
Természetesen az én segítségemmel – felelte a Moira.
Természetesen az én segítségemmel – felelte a Moira.
–
Hé! Hé! Hé! – pattant fel Erik. – Nem úgy volt, hogy képtelen utat nyitni a
múltba, mert túlságosan legyengült hozzá?
Hé! Hé! Hé! – pattant fel Erik. – Nem úgy volt, hogy képtelen utat nyitni a
múltba, mert túlságosan legyengült hozzá?
–
Ilyet sohasem állítottam. Azt mondtam, hogy a bennem összpontosuló hatalom
múltba helyezéséhez túlságosan sok energiára lenne szükségem, ezért magamat még
nem tudom visszajuttatni. Annyi erőm viszont van, hogy titeket, halandókat, meg
a kis Kéert visszaküldhesselek az én időmbe.
Ilyet sohasem állítottam. Azt mondtam, hogy a bennem összpontosuló hatalom
múltba helyezéséhez túlságosan sok energiára lenne szükségem, ezért magamat még
nem tudom visszajuttatni. Annyi erőm viszont van, hogy titeket, halandókat, meg
a kis Kéert visszaküldhesselek az én időmbe.
Erik
dühös csalódottsággal huppant vissza a földre.
dühös csalódottsággal huppant vissza a földre.
–
Mennyi idő van megmenteni… izé… a világ végéig? – kérdezte Adria.
Mennyi idő van megmenteni… izé… a világ végéig? – kérdezte Adria.
–
Nehéz erre válaszolni – felelte a Moira. – Annyi bizonyos, hogy az idő most
ellenünk dolgozik. A látomásom feltárta előttem a folyamatokat, és láttam,
ahogy a napok felsorakoznak egymás mellett, de a pontos számukat nem
figyelhettem meg. Talán egy hét, ennyi juthat nekünk. Hét emberi nap.
Nehéz erre válaszolni – felelte a Moira. – Annyi bizonyos, hogy az idő most
ellenünk dolgozik. A látomásom feltárta előttem a folyamatokat, és láttam,
ahogy a napok felsorakoznak egymás mellett, de a pontos számukat nem
figyelhettem meg. Talán egy hét, ennyi juthat nekünk. Hét emberi nap.
Marcell
nyelt egyet.
nyelt egyet.
–
Ez nem túl jó hír…
Ez nem túl jó hír…
–
Várjunk csak! – szólalt meg Erik. – Ha az árulás több ezer évvel ezelőtt
történik, akkor lényegében már meg is történt, mi mégis itt vagyunk a jelenben,
és a világ nem pusztult el…
Várjunk csak! – szólalt meg Erik. – Ha az árulás több ezer évvel ezelőtt
történik, akkor lényegében már meg is történt, mi mégis itt vagyunk a jelenben,
és a világ nem pusztult el…
–
Tévedsz! – felelte a Moira. – Bonyolult lehet ezt megérteni, de azzal, hogy az
áruló összekuszálta az idősíkokat, a saját idejét kiemelte az idő folyásából.
Úgy képzeljétek el az időt, mint az egymásra pakolt téglákat, amiből egyet
majdnem teljesen kihúztak. A tégla még az oszlop része, de már kilóg belőle. Ez
a kilógó tégla az időnek az a szakasza, amiben az áruló isten megvalósítja a
tervét. És mivel most nincs teljes összeköttetésben az idővel, mondhatni időn
kívül helyezkedik el, mindent percről-percre, óráról-órára, napról-napra meg
kell élnünk. Ez ad lehetőséget, hogy leleplezzük az árulást.
Tévedsz! – felelte a Moira. – Bonyolult lehet ezt megérteni, de azzal, hogy az
áruló összekuszálta az idősíkokat, a saját idejét kiemelte az idő folyásából.
Úgy képzeljétek el az időt, mint az egymásra pakolt téglákat, amiből egyet
majdnem teljesen kihúztak. A tégla még az oszlop része, de már kilóg belőle. Ez
a kilógó tégla az időnek az a szakasza, amiben az áruló isten megvalósítja a
tervét. És mivel most nincs teljes összeköttetésben az idővel, mondhatni időn
kívül helyezkedik el, mindent percről-percre, óráról-órára, napról-napra meg
kell élnünk. Ez ad lehetőséget, hogy leleplezzük az árulást.
–
Kicsit tényleg bonyolult – mondta Adria.
Kicsit tényleg bonyolult – mondta Adria.
–
És mi lesz, ha nem jövünk rá, ki az áruló? – kérdezte Marcell.
És mi lesz, ha nem jövünk rá, ki az áruló? – kérdezte Marcell.
–
Az eseményeknek két végkimenetele lehetséges – felelte Klóthó. – Ha megtaláljuk
az árulót és leleplezzük a tervét, az olyan, mintha visszacsúsztatnák a téglát
az oszlopba, és minden helyre áll. Viszont ha az áruló isten beteljesíti a
tervét, azzal végleg kirántja az idő tégláját, amitől az egész idő összeroskad,
és elhozza a végső pusztulást. Harmadik lehetőség nincs.
Az eseményeknek két végkimenetele lehetséges – felelte Klóthó. – Ha megtaláljuk
az árulót és leleplezzük a tervét, az olyan, mintha visszacsúsztatnák a téglát
az oszlopba, és minden helyre áll. Viszont ha az áruló isten beteljesíti a
tervét, azzal végleg kirántja az idő tégláját, amitől az egész idő összeroskad,
és elhozza a végső pusztulást. Harmadik lehetőség nincs.
–
Megvan! – kiáltott fel Erik. – Abba az időbe kellene visszaküldeni minket,
amikor még nem történt meg az árulás. Elhíresztelnénk az istenek között, és ők
azelőtt leleplezhetnék a csalót, mielőtt elárulná őket.
Megvan! – kiáltott fel Erik. – Abba az időbe kellene visszaküldeni minket,
amikor még nem történt meg az árulás. Elhíresztelnénk az istenek között, és ők
azelőtt leleplezhetnék a csalót, mielőtt elárulná őket.
A
Moira megrázta a fejét.
Moira megrázta a fejét.
–
Én nem vagyok az idő ura – mondta. – Van befolyásom az időre, de a múltnak
egybefüggően kell folynia, így én nem tudlak más pillanatba visszajuttatni
titeket, csak abba, amelyikből én kikerültem. Vagyis ahhoz a pillanathoz még
hozzáadódnak azok az órák, amiket ebben az időben már eltöltöttem.
Én nem vagyok az idő ura – mondta. – Van befolyásom az időre, de a múltnak
egybefüggően kell folynia, így én nem tudlak más pillanatba visszajuttatni
titeket, csak abba, amelyikből én kikerültem. Vagyis ahhoz a pillanathoz még
hozzáadódnak azok az órák, amiket ebben az időben már eltöltöttem.
–
Ez így elég rizikósan hangzik – felelte Erik. – Meg kellene beszélnünk
egymással.
Ez így elég rizikósan hangzik – felelte Erik. – Meg kellene beszélnünk
egymással.
A
Moira bólintott.
Moira bólintott.
–
De ne felejtsd, hogy a világotok idejét beszélgetitek el.
De ne felejtsd, hogy a világotok idejét beszélgetitek el.
6. fejezet
–
A világotok idejét beszélgetitek el – gúnyolódott Erik elváltoztatott hangon.
Már kiért az alagsorból, és a többiekkel együtt a szobájába tartott. A Kéer is
csatlakozott hozzájuk.
A világotok idejét beszélgetitek el – gúnyolódott Erik elváltoztatott hangon.
Már kiért az alagsorból, és a többiekkel együtt a szobájába tartott. A Kéer is
csatlakozott hozzájuk.
–
Mi bajod van? – kérdezte Marcell.
Mi bajod van? – kérdezte Marcell.
–
Nem tetszik ez nekem. Bele akarnak rángatni valamibe, amihez semmi közünk.
Nem tetszik ez nekem. Bele akarnak rángatni valamibe, amihez semmi közünk.
–
Nincs közötök a világ sorsához? – kérdezte a Kéer csodálkozva.
Nincs közötök a világ sorsához? – kérdezte a Kéer csodálkozva.
Erik
ránézett.
ránézett.
–
Te miért nem maradtál az alagsorban?
Te miért nem maradtál az alagsorban?
–
Csitulj kisember, nem én ártottam neked. Egyébként csak körül akarok nézni.
Tetszik ez a hely. Színes falak, jó bútorok. Nálunk nincsenek ilyenek.
Csitulj kisember, nem én ártottam neked. Egyébként csak körül akarok nézni.
Tetszik ez a hely. Színes falak, jó bútorok. Nálunk nincsenek ilyenek.
–
Várj, amíg meglátod a tévét – mondta Adria.
Várj, amíg meglátod a tévét – mondta Adria.
–
Mi az a tévé? – kérdezte a Kéer.
Mi az a tévé? – kérdezte a Kéer.
–
Elég – fordult Erik Adriához. – Te tényleg a tévéről akarsz beszélgetni vele?
Elég – fordult Erik Adriához. – Te tényleg a tévéről akarsz beszélgetni vele?
Időközben
beértek Erik szobájába, ami apró volt, de a fehér falak miatt tágasnak hatott.
Az egyik falnál egy cseresznyeszínű íróasztal állt, vele szemben egy ugyanilyen
ruhásszekrény, mellette könyvespolcok, amiknek többsége annyira túl volt
pakolva, hogy a súlytól meggörbültek. Az egyetlen egyenes polcon Rubik-kockák
sorakoztak. Volt ott 2×2-es, 3×3-as, 4×4-es és 5×5-ös kocka is, mindegyik
kirakva. Erik ágyát az ajtóval szemben, az ablak alá zsúfolták be. Ahogy a Kéer
észrevette az ágyat, rögtön elterült rajta, és karmos kezével feltúrta a
paplant.
beértek Erik szobájába, ami apró volt, de a fehér falak miatt tágasnak hatott.
Az egyik falnál egy cseresznyeszínű íróasztal állt, vele szemben egy ugyanilyen
ruhásszekrény, mellette könyvespolcok, amiknek többsége annyira túl volt
pakolva, hogy a súlytól meggörbültek. Az egyetlen egyenes polcon Rubik-kockák
sorakoztak. Volt ott 2×2-es, 3×3-as, 4×4-es és 5×5-ös kocka is, mindegyik
kirakva. Erik ágyát az ajtóval szemben, az ablak alá zsúfolták be. Ahogy a Kéer
észrevette az ágyat, rögtön elterült rajta, és karmos kezével feltúrta a
paplant.
–
Mesés – hörögte.
Mesés – hörögte.
–
Azonnal szállj ki! – üvöltött Erik. – Büdös lesz tőled!
Azonnal szállj ki! – üvöltött Erik. – Büdös lesz tőled!
A
Kéer nem állt fel, de a fejét oldalra billentette, a szemét pedig elkerekítette,
mint egy bánatos kismacska.
Kéer nem állt fel, de a fejét oldalra billentette, a szemét pedig elkerekítette,
mint egy bánatos kismacska.
–
Fúj! Fejezd be! Fejezd be! – visítozott Adria, de a fiúk is elfordultak, és a
szájukhoz kapták a kezüket.
Fúj! Fejezd be! Fejezd be! – visítozott Adria, de a fiúk is elfordultak, és a
szájukhoz kapták a kezüket.
A
Kéer hiába próbálta elővenni a legbájosabb arcát, vörös szeme kifordult, fekete
vérerek dagadtak ki rajta.
Kéer hiába próbálta elővenni a legbájosabb arcát, vörös szeme kifordult, fekete
vérerek dagadtak ki rajta.
–
Maradhatsz az ágyban, csak ezt fejezd be – kérlelte Erik.
Maradhatsz az ágyban, csak ezt fejezd be – kérlelte Erik.
A
Kéer megvonta a vállát, és visszaöltötte eredeti arckifejezését.
Kéer megvonta a vállát, és visszaöltötte eredeti arckifejezését.
–
Jó, most már beszéljünk komolyabb dolgokról – mondta Marcell. – Nem értelek
Erik, te nem akarod megmenteni a világot?
Jó, most már beszéljünk komolyabb dolgokról – mondta Marcell. – Nem értelek
Erik, te nem akarod megmenteni a világot?
–Már
hogyne akarnám. De miért mi? Miért nem küld vissza katonákat, vagy mondjuk a
hadsereget, fegyverekkel, meg mindennel?
hogyne akarnám. De miért mi? Miért nem küld vissza katonákat, vagy mondjuk a
hadsereget, fegyverekkel, meg mindennel?
–
Nem akarok közbeszólni – mondta a Kéer –, de ha egy egész hadsereg visszautazna
az időben, szerintetek nem okozna túl nagy felfordulást a múltban?
Nem akarok közbeszólni – mondta a Kéer –, de ha egy egész hadsereg visszautazna
az időben, szerintetek nem okozna túl nagy felfordulást a múltban?
Erik
nagy levegőt vett.
nagy levegőt vett.
–
Én csak azt akarom mondani, hogy ezt a problémát nem nekünk kellene megoldani.
Ez az ő dolguk, az ő világuk, oldják meg ők.
Én csak azt akarom mondani, hogy ezt a problémát nem nekünk kellene megoldani.
Ez az ő dolguk, az ő világuk, oldják meg ők.
–
Ahhoz képest, hogy milyen okosnak tartod magad, elég nagy butaságokat tudsz
mondani – szólalt meg Adria.
Ahhoz képest, hogy milyen okosnak tartod magad, elég nagy butaságokat tudsz
mondani – szólalt meg Adria.
–
Mi van?
Mi van?
–
Azt értsd meg – mondta Marcell –, nincs olyan, hogy a mi világunk, meg az ő
világuk. Az ő világuk a miénk múltja, ha a múlt pusztul, akkor a jelen, meg a
jövő is.
Azt értsd meg – mondta Marcell –, nincs olyan, hogy a mi világunk, meg az ő
világuk. Az ő világuk a miénk múltja, ha a múlt pusztul, akkor a jelen, meg a
jövő is.
–
Most komolyan, szerintetek tényleg mi vagyunk azok, akik megmenthetik a
világot?
Most komolyan, szerintetek tényleg mi vagyunk azok, akik megmenthetik a
világot?
–
Én benne vagyok, hogy megmentsük a világot – mondta Adria.
Én benne vagyok, hogy megmentsük a világot – mondta Adria.
–
Mert te minden ostobaságban benne vagy…
Mert te minden ostobaságban benne vagy…
–
Miért, mit kellene mondanunk a Moirának? – kérdezte Marcell. – Hogy nem akarunk
segíteni? Ezt te sem gondolhatod komolyan.
Miért, mit kellene mondanunk a Moirának? – kérdezte Marcell. – Hogy nem akarunk
segíteni? Ezt te sem gondolhatod komolyan.
–
Jó – felelte Erik. – De azt sem hagyhatjuk, hogy Klóthó döntsön helyettünk. Ti
nem érzitek, hogy minden gondolatunkra rátelepszik?
Jó – felelte Erik. – De azt sem hagyhatjuk, hogy Klóthó döntsön helyettünk. Ti
nem érzitek, hogy minden gondolatunkra rátelepszik?
–
Mit akarsz mondani?
Mit akarsz mondani?
–
Csak annyit kérek, hogy adjunk magunknak félórát, amíg egyedül, tisztán
átgondolhatjuk a helyzetet. Eddig egyfolytában befolyásoltak minket, hol
karmokkal – Erik a Kéerre nézett –, hol szavakkal. Itt az ideje, hogy isteni
befolyás nélkül, önállóan döntsünk.
Csak annyit kérek, hogy adjunk magunknak félórát, amíg egyedül, tisztán
átgondolhatjuk a helyzetet. Eddig egyfolytában befolyásoltak minket, hol
karmokkal – Erik a Kéerre nézett –, hol szavakkal. Itt az ideje, hogy isteni
befolyás nélkül, önállóan döntsünk.
–
El akarsz küldeni? – csodálkozott a Kéer.
El akarsz küldeni? – csodálkozott a Kéer.
–
Igen, menj vissza az alagsorba, a Moirához.
Igen, menj vissza az alagsorba, a Moirához.
A
Kéer nem mozdult.
Kéer nem mozdult.
–
Akkor a tévét meg sem mutatjátok? – kérdezte vigyorogva.
Akkor a tévét meg sem mutatjátok? – kérdezte vigyorogva.
–
Az alagsorba! – dühöngött Erik.
Az alagsorba! – dühöngött Erik.
A
Kéer arcáról lefordult a mosoly. Felállt, és előpattintotta a karmait.
Kéer arcáról lefordult a mosoly. Felállt, és előpattintotta a karmait.
–
Te tényleg üvöltözni akarsz velem?
Te tényleg üvöltözni akarsz velem?
Erik
először hátrahőkölt, de aztán összeszedve a bátorságát a többiekhez fordult.
először hátrahőkölt, de aztán összeszedve a bátorságát a többiekhez fordult.
–
Erről beszélek – mondta. – A Moira azt kérte tőle, hogy vigyázzon ránk, de még
meg sem kezdtük a küldetést, máris fenyeget minket. Biztos, hogy be akarjátok
ezt vállalni?
Erről beszélek – mondta. – A Moira azt kérte tőle, hogy vigyázzon ránk, de még
meg sem kezdtük a küldetést, máris fenyeget minket. Biztos, hogy be akarjátok
ezt vállalni?
Marcell
felhúzta a szemöldökét.
felhúzta a szemöldökét.
–
Ez így tényleg nem helyes – szólalt meg.
Ez így tényleg nem helyes – szólalt meg.
A
Kéer visszahúzta a karmait.
Kéer visszahúzta a karmait.
–
Ne… haragudjatok – sziszegte a fogait összeszorítva. Nehezen mondta ki ezeket a
szavakat. – A Moira mellett leszek, ti gondolkodjatok nyugodtan. Csak ne
sokáig!
Ne… haragudjatok – sziszegte a fogait összeszorítva. Nehezen mondta ki ezeket a
szavakat. – A Moira mellett leszek, ti gondolkodjatok nyugodtan. Csak ne
sokáig!
Adria
csípőre tett kézzel nézte, ahogy a Kéer kilép a szobából.
csípőre tett kézzel nézte, ahogy a Kéer kilép a szobából.
–
Nem kellene húznunk az időt – elégedetlenkedett.
Nem kellene húznunk az időt – elégedetlenkedett.
–
Ha ez ilyen fontos Eriknek, adjunk neki félóra gondolkodási időt – mondta
Marcell, és ő is kilépett az ajtón.
Ha ez ilyen fontos Eriknek, adjunk neki félóra gondolkodási időt – mondta
Marcell, és ő is kilépett az ajtón.
–
Hé! – kelt ki magából Erik. – A gondolkodási idő nemcsak nekem kell, ti is
gondoljátok végig, hogy mi vár ránk, mit kockáztatunk, és milyen társat kapnánk
magunk mellé.
Hé! – kelt ki magából Erik. – A gondolkodási idő nemcsak nekem kell, ti is
gondoljátok végig, hogy mi vár ránk, mit kockáztatunk, és milyen társat kapnánk
magunk mellé.
Adria
fejcsóválva követte Marcellt, de a folyosóról még visszaszólt Eriknek.
fejcsóválva követte Marcellt, de a folyosóról még visszaszólt Eriknek.
–
Töprenghetsz, amennyit csak szeretnél, de te komolyan hiszed, hogy a világ
megmentését vissza lehet utasítani? – kérdezte, de a választ nem várta meg,
gyors léptekkel otthagyta az öccsét.
Töprenghetsz, amennyit csak szeretnél, de te komolyan hiszed, hogy a világ
megmentését vissza lehet utasítani? – kérdezte, de a választ nem várta meg,
gyors léptekkel otthagyta az öccsét.
*
Erik
egyedül maradt a szobájában. Először csak le akart dőlni az ágyra, hogy
kényelmesen emészthesse meg a vele történteket, de az ágyneműn még érezte a
Kéer szagát, ezért ablakot nyitott, és idegesen keresett valamit, ami akár csak
egy pillanatra is lefoglalja a gondolatait. Végül a 3×3-as Rubik-kockánál
állapodott meg. Pár másodperc alatt teljesen összekeverte, majd gyors
mozdulatokkal forgatni kezdte. Fél perc alatt újra kirakta a kockát. Ezt egymás
után még háromszor megcsinálta.
egyedül maradt a szobájában. Először csak le akart dőlni az ágyra, hogy
kényelmesen emészthesse meg a vele történteket, de az ágyneműn még érezte a
Kéer szagát, ezért ablakot nyitott, és idegesen keresett valamit, ami akár csak
egy pillanatra is lefoglalja a gondolatait. Végül a 3×3-as Rubik-kockánál
állapodott meg. Pár másodperc alatt teljesen összekeverte, majd gyors
mozdulatokkal forgatni kezdte. Fél perc alatt újra kirakta a kockát. Ezt egymás
után még háromszor megcsinálta.
Ha
valaki megtudta, hogy Erik képes kirakni a Rubik-kockát, percekig hüledezett az
ügyességén, és mint valami csodagyereket kezelte. Pedig Erik nem titkolta, hogy
nem egyedül jött rá a kocka logikájára, hanem internetes videókból tanulta meg,
de erre már senki nem figyelt oda. Olyan emberrel pedig egyáltalán nem
találkozott, aki ennek hatására rákeresett volna valamelyik videóra, hogy maga
is megtanulja a kirakást. A legtöbb ember sajnálta ilyesmire az időt, és a
Rubik-kockát inkább megtartották valami titokzatos csodának, amit csak a
beavatottak érthetnek. Erik nem akart csodákat az életébe, ő érteni szerette a
dolgokat. Most viszont…
valaki megtudta, hogy Erik képes kirakni a Rubik-kockát, percekig hüledezett az
ügyességén, és mint valami csodagyereket kezelte. Pedig Erik nem titkolta, hogy
nem egyedül jött rá a kocka logikájára, hanem internetes videókból tanulta meg,
de erre már senki nem figyelt oda. Olyan emberrel pedig egyáltalán nem
találkozott, aki ennek hatására rákeresett volna valamelyik videóra, hogy maga
is megtanulja a kirakást. A legtöbb ember sajnálta ilyesmire az időt, és a
Rubik-kockát inkább megtartották valami titokzatos csodának, amit csak a
beavatottak érthetnek. Erik nem akart csodákat az életébe, ő érteni szerette a
dolgokat. Most viszont…
Mi ez, ha nem csoda? – gondolkodott.
Istenek
– vagy valakik, akik annak mondják magukat –, jelentek meg a városában, az
utcájában, a házában. De görög istenek nem léteznek, ezt mindenki tudja. A
polcán, beszuszakolva sok más könyv közé, ott állt egy mitológia lexikon, és
annak egyetlen sora sem említi, hogy a régi történeteknek valóságalapja lenne.
– vagy valakik, akik annak mondják magukat –, jelentek meg a városában, az
utcájában, a házában. De görög istenek nem léteznek, ezt mindenki tudja. A
polcán, beszuszakolva sok más könyv közé, ott állt egy mitológia lexikon, és
annak egyetlen sora sem említi, hogy a régi történeteknek valóságalapja lenne.
De
akkor mi folyik itt?
akkor mi folyik itt?
Eriknek
eszébe jutott, hogy a Moira azt mondta, az istenek ereje attól függ, hogy
mennyire hisznek bennük az emberek. Manapság viszont már senki vagy csak nagyon
kevesen hisznek a régi görög istenekben. Lehetséges, hogy régen tényleg éltek,
de mostanra lejárt az idejük, és átadták a helyüket másnak? Lejárhat egyáltalán
egy isten ideje?
eszébe jutott, hogy a Moira azt mondta, az istenek ereje attól függ, hogy
mennyire hisznek bennük az emberek. Manapság viszont már senki vagy csak nagyon
kevesen hisznek a régi görög istenekben. Lehetséges, hogy régen tényleg éltek,
de mostanra lejárt az idejük, és átadták a helyüket másnak? Lejárhat egyáltalán
egy isten ideje?
Erik
képtelen volt megérteni a történteket, és mint általában, ez most is nyomottá
tette a kedvét. Úgy érezte, nem maradhat a szobájában, ki kell szellőztetnie a
fejét, hogy ismét tisztán és egyszerűen jöjjenek a fejébe a gondolatok. Szinte
kirobbant az utcára, ahol az első párszáz métert futva tette meg. Odakint
fojtott levegő fogadta, az eget átnyújtózta egy sötét felhő, és már az
esőszagot is érezni lehetett, de a hőmérséklet még nem csökkent, és az egész
város egyetlen nagy, fülledt szaunává vált.
képtelen volt megérteni a történteket, és mint általában, ez most is nyomottá
tette a kedvét. Úgy érezte, nem maradhat a szobájában, ki kell szellőztetnie a
fejét, hogy ismét tisztán és egyszerűen jöjjenek a fejébe a gondolatok. Szinte
kirobbant az utcára, ahol az első párszáz métert futva tette meg. Odakint
fojtott levegő fogadta, az eget átnyújtózta egy sötét felhő, és már az
esőszagot is érezni lehetett, de a hőmérséklet még nem csökkent, és az egész
város egyetlen nagy, fülledt szaunává vált.
Erik
nem tudta, hová menjen. Jól esett volna neki egy hűvös légkondicionált hely, de
a közelben csak egy ilyet ismert, az edzőtermet, amit messzire akart kerülni.
Adria édesanyja dolgozott ott, női önvédelmi foglalkozásokat és kick-box
edzéseket vezetett. Az edzéseket Adria is látogatta, aki pár héttel korábban
letette a vizsgát a zöld övért, és már megkezdte a felkészülést, hogy néhány
hónap múlva sikeresen megszerezhesse a kék övet. Erik úgy tett, mint akit ez
hidegen hagy, de eléggé bosszantotta, hogy Adria milyen sikeres a
küzdősportokban, amíg ő legfeljebb egy részeg teknős ügyességével bír. A
mostohaanyjával nem sok időt töltött együtt. Általában jól kijöttek egymással,
csak azt nem szerette, amikor a nő azzal nyaggatta, hogy kezdjen valamit a
testével, és járjon ő is edzésre. Ha ilyenkor belelovallta magát, egészen bántó
megjegyzéseket is odaszúrt Eriknek, és képes volt órákon át a fiú alkatát
cikizni. Ha Erik véletlenül mégis letévedt az edzőterembe, úgy megkínozta, hogy
egy hétig egyetlen összefüggő zsibbadássá vált a teste. Erik mégsem bánta, hogy
két évvel korábban a nő hozzáment az ő édesapjához, mert ettől valahogy
teljesebb lett az életük. Nem úgy, mint amikor az édesanyja még élt, de egy
kicsit hasonlóképp. Mostanában viszont a szülők mintha többet veszekedtek
volna, mint eddig, ami nem tetszett Eriknek. Minden hangos szó összeszorította
a gyomrát, nem értette, mi hozza ki ezt belőlük. Ahogy megfigyelte, Adria is
hasonlóan reagálta le a dolgokat. Egyikük sem szerette volna, ha vissza kellene
térniük a régi félárva, vagy elvált szülős életükbe.
nem tudta, hová menjen. Jól esett volna neki egy hűvös légkondicionált hely, de
a közelben csak egy ilyet ismert, az edzőtermet, amit messzire akart kerülni.
Adria édesanyja dolgozott ott, női önvédelmi foglalkozásokat és kick-box
edzéseket vezetett. Az edzéseket Adria is látogatta, aki pár héttel korábban
letette a vizsgát a zöld övért, és már megkezdte a felkészülést, hogy néhány
hónap múlva sikeresen megszerezhesse a kék övet. Erik úgy tett, mint akit ez
hidegen hagy, de eléggé bosszantotta, hogy Adria milyen sikeres a
küzdősportokban, amíg ő legfeljebb egy részeg teknős ügyességével bír. A
mostohaanyjával nem sok időt töltött együtt. Általában jól kijöttek egymással,
csak azt nem szerette, amikor a nő azzal nyaggatta, hogy kezdjen valamit a
testével, és járjon ő is edzésre. Ha ilyenkor belelovallta magát, egészen bántó
megjegyzéseket is odaszúrt Eriknek, és képes volt órákon át a fiú alkatát
cikizni. Ha Erik véletlenül mégis letévedt az edzőterembe, úgy megkínozta, hogy
egy hétig egyetlen összefüggő zsibbadássá vált a teste. Erik mégsem bánta, hogy
két évvel korábban a nő hozzáment az ő édesapjához, mert ettől valahogy
teljesebb lett az életük. Nem úgy, mint amikor az édesanyja még élt, de egy
kicsit hasonlóképp. Mostanában viszont a szülők mintha többet veszekedtek
volna, mint eddig, ami nem tetszett Eriknek. Minden hangos szó összeszorította
a gyomrát, nem értette, mi hozza ki ezt belőlük. Ahogy megfigyelte, Adria is
hasonlóan reagálta le a dolgokat. Egyikük sem szerette volna, ha vissza kellene
térniük a régi félárva, vagy elvált szülős életükbe.
Erik
lemondott a légkondicionálóról, tartva attól, hogy csapdába esik az
edzőteremben, jobbra fordult, és a kráter felé vette az irányt, amit még a Kéer
ütött az aszfaltba. Kíváncsi volt, hogy feltűnt-e már az embereknek, hogy
milyen pletykákat találtak ki róla, mivel magyarázzák a földbe robbant lyukat.
Percek óta gyalogolt a gondolataiba mélyedve, amikor az egyik saroknál
megtorpant.
lemondott a légkondicionálóról, tartva attól, hogy csapdába esik az
edzőteremben, jobbra fordult, és a kráter felé vette az irányt, amit még a Kéer
ütött az aszfaltba. Kíváncsi volt, hogy feltűnt-e már az embereknek, hogy
milyen pletykákat találtak ki róla, mivel magyarázzák a földbe robbant lyukat.
Percek óta gyalogolt a gondolataiba mélyedve, amikor az egyik saroknál
megtorpant.
Tőle
ötven méterre három olyan felsőbb éves állt, akik ma beléjük kötöttek.
Mindhárman most fejezték be a kilencedik osztályt, míg Marcell és Erik a
nyolcadikat. A fiúk pechjére nyolcosztályos gimnáziumba jártak, így esélyük sem
volt arra, hogy megszabaduljanak ezektől a bunkóktól, és a következő tanévben,
egy új iskolában, újakat kapjanak maguknak. Erik nem tudta, hogyan fajult el
köztük ennyire a viszony. Azon gondolkodott, ha év elején hagyják magukat,
talán megússzák egy kis ártatlan megvicceléssel, mint a legtöbben, de az, hogy
Marcell állandóan kicsúszott a kezeik közül, csak felbőszítette őket, és mint
valami ócska filmben, nevetséges bosszúhadjáratot indítottak ellenünk.
ötven méterre három olyan felsőbb éves állt, akik ma beléjük kötöttek.
Mindhárman most fejezték be a kilencedik osztályt, míg Marcell és Erik a
nyolcadikat. A fiúk pechjére nyolcosztályos gimnáziumba jártak, így esélyük sem
volt arra, hogy megszabaduljanak ezektől a bunkóktól, és a következő tanévben,
egy új iskolában, újakat kapjanak maguknak. Erik nem tudta, hogyan fajult el
köztük ennyire a viszony. Azon gondolkodott, ha év elején hagyják magukat,
talán megússzák egy kis ártatlan megvicceléssel, mint a legtöbben, de az, hogy
Marcell állandóan kicsúszott a kezeik közül, csak felbőszítette őket, és mint
valami ócska filmben, nevetséges bosszúhadjáratot indítottak ellenünk.
Erik
most fogta fel, hogy egyedül van, és jobb, ha nem kísérti meg a sorsot azzal,
hogy megpróbál elmenni mellettük. Még egyszer utoljára rájuk nézett. Az egyik
fiú középmagas, kis tömzsi, fekete baseballsapkában, az arca szeplős, és ki
tudja miért, pár nappal korábban a vöröses szemöldökét neonzöldre színezte. A
másik két fiú színes farmernadrágban, zsebre dugott kézzel álldogált.
Mindketten vékonyak, de nyurgák is, égimeszelő típusok. Nem testvérek voltak,
bár úgy néztek ki. A hajukat oldalt és hátul egyformára nyíratták, és egyformán
is zselézték. A ruháikat pedig mintha a pláza leglazább üzletének kirakata
okádta volna rájuk.
most fogta fel, hogy egyedül van, és jobb, ha nem kísérti meg a sorsot azzal,
hogy megpróbál elmenni mellettük. Még egyszer utoljára rájuk nézett. Az egyik
fiú középmagas, kis tömzsi, fekete baseballsapkában, az arca szeplős, és ki
tudja miért, pár nappal korábban a vöröses szemöldökét neonzöldre színezte. A
másik két fiú színes farmernadrágban, zsebre dugott kézzel álldogált.
Mindketten vékonyak, de nyurgák is, égimeszelő típusok. Nem testvérek voltak,
bár úgy néztek ki. A hajukat oldalt és hátul egyformára nyíratták, és egyformán
is zselézték. A ruháikat pedig mintha a pláza leglazább üzletének kirakata
okádta volna rájuk.
Erik
megfordult, és elindult vissza.
megfordult, és elindult vissza.
–
Hé! –hallott meg egy kiáltást. Felismerte a hangot. Az egyik nyurga volt az.
Hé! –hallott meg egy kiáltást. Felismerte a hangot. Az egyik nyurga volt az.
Megtorpant.
Tudta,
hogy nem szabad megállnia, mégis megtette.
hogy nem szabad megállnia, mégis megtette.
–
Hé! – kiáltották megint.
Hé! – kiáltották megint.
Egyértelmű
volt, hogy észrevették. Erik teste minden ízében tiltakozott az ellen, hogy
megforduljon, de mintha hipnotizálták volna, nem bírt elállni.
volt, hogy észrevették. Erik teste minden ízében tiltakozott az ellen, hogy
megforduljon, de mintha hipnotizálták volna, nem bírt elállni.
Megfordult.
Szembekerült
a távolban álldogáló felsőbb évesekkel, akik elindultak felé.
a távolban álldogáló felsőbb évesekkel, akik elindultak felé.
–
Hol van a barátod? – szóltak oda neki menetközben.
Hol van a barátod? – szóltak oda neki menetközben.
Erik
meglepődött: pár órája még elfutottak Adria elől, és most megint Marcellt
keresik. Nem akart válaszolni, inkább tett egy tétova indulólépést.
meglepődött: pár órája még elfutottak Adria elől, és most megint Marcellt
keresik. Nem akart válaszolni, inkább tett egy tétova indulólépést.
–
Hé! Maradj csak ott!
Hé! Maradj csak ott!
Erik
egyre feltűnőbben nézett hátra. Tudni akarta, ha futnia kell, mi van mögötte.
egyre feltűnőbben nézett hátra. Tudni akarta, ha futnia kell, mi van mögötte.
–
Meg ne moccanj, hörcsögpofa! – kiáltotta a neon szemöldökű mérgesen.
Meg ne moccanj, hörcsögpofa! – kiáltotta a neon szemöldökű mérgesen.
Eriket
elöntötte a düh. Az arca égett, érezte, hogy elpirul.
elöntötte a düh. Az arca égett, érezte, hogy elpirul.
A
másik kettő felröhögött.
másik kettő felröhögött.
–
Mi csak a barátodról akarunk beszélgetni – mondták neki. – Várj meg minket
nyugodtan, és téged békén hagyunk.
Mi csak a barátodról akarunk beszélgetni – mondták neki. – Várj meg minket
nyugodtan, és téged békén hagyunk.
Már
közel jártak.
közel jártak.
Utolsó esély – gondolta Erik. Ha most
sem kezd el menekülni, nem lesz előnye velük szemben. Lassan leeresztette a
kezét, elernyesztette a testét, mintha megnyugodott volna, és be akarná várni a
fiúkat. Erre ők is lelassítottak. Ez jó pillanat lett Eriknek. Egyetlen gyors
mozdulattal sarkon fordult, és futni kezdett.
sem kezd el menekülni, nem lesz előnye velük szemben. Lassan leeresztette a
kezét, elernyesztette a testét, mintha megnyugodott volna, és be akarná várni a
fiúkat. Erre ők is lelassítottak. Ez jó pillanat lett Eriknek. Egyetlen gyors
mozdulattal sarkon fordult, és futni kezdett.
Amikor
legközelebb hátranézett, látta, hogy a nyomában vannak. És gyorsak voltak. Még
a neonzöld szemöldökű tömzsi is gyorsabb volt, mint ő.
legközelebb hátranézett, látta, hogy a nyomában vannak. És gyorsak voltak. Még
a neonzöld szemöldökű tömzsi is gyorsabb volt, mint ő.
Rohanás
közben a legtöbb gyalogost hamar kikerülte, de némelyikük hirtelen zavarában
rosszul állt félre, és mintha egy gyorsat táncoltak volna, minden lépésnél
újból szembekerültek egymással. Erik másodperceket vesztett egy-egy ilyen
félresikerült kerüléssel.
közben a legtöbb gyalogost hamar kikerülte, de némelyikük hirtelen zavarában
rosszul állt félre, és mintha egy gyorsat táncoltak volna, minden lépésnél
újból szembekerültek egymással. Erik másodperceket vesztett egy-egy ilyen
félresikerült kerüléssel.
A
tüdeje szúrt, a mozgása lelassult, a lihegés pedig annyira felerősödött, hogy
abban sem volt biztos, hogy egyáltalán lélegzik-e, vagy már csak falja a
levegőt. Felnézett, hogy lássa, mi van előtte.
tüdeje szúrt, a mozgása lelassult, a lihegés pedig annyira felerősödött, hogy
abban sem volt biztos, hogy egyáltalán lélegzik-e, vagy már csak falja a
levegőt. Felnézett, hogy lássa, mi van előtte.
Egy
busz.
busz.
A
másik oldalon egy busz érkezett. Ha felszállhatna rá…
másik oldalon egy busz érkezett. Ha felszállhatna rá…
Csak
egy négysávos úttest választotta el tőle. A zebrához tartozó jelzőlámpán már
villogott a zöld gyalogos figura. Erik kétségbeesetten fordította hátra a
fejét: az előnye teljesen elolvadt, ha itt megáll, biztos utolérik. Összeszedte
minden erőtartalékát, és még egyszer rágyorsított a lépteire. Mire a lámpa
pirosra váltott, ő már a másik oldalon járt, berohant a buszra várók közé, és
előrefurakodott, ami miatt kapott néhány kellemetlen beszólást, de legalább
elsőként szállhatott fel az éppen fékező buszra.
egy négysávos úttest választotta el tőle. A zebrához tartozó jelzőlámpán már
villogott a zöld gyalogos figura. Erik kétségbeesetten fordította hátra a
fejét: az előnye teljesen elolvadt, ha itt megáll, biztos utolérik. Összeszedte
minden erőtartalékát, és még egyszer rágyorsított a lépteire. Mire a lámpa
pirosra váltott, ő már a másik oldalon járt, berohant a buszra várók közé, és
előrefurakodott, ami miatt kapott néhány kellemetlen beszólást, de legalább
elsőként szállhatott fel az éppen fékező buszra.
Az
üldözőit nem lassította le a pirosra váltó jelzőlámpa, még megpróbáltak
átszaladni az úttesten, de az útközepén már meg kellett torpanniuk. Elindult a
szembe jövő forgalom, és ők ott ragadtak két sáv között. Erik kinézett az
ablakon, és látta, hogy miközben autók húznak el mellettük, a felsőbb évesek
egyfolytában neki mutogatnak.
üldözőit nem lassította le a pirosra váltó jelzőlámpa, még megpróbáltak
átszaladni az úttesten, de az útközepén már meg kellett torpanniuk. Elindult a
szembe jövő forgalom, és ők ott ragadtak két sáv között. Erik kinézett az
ablakon, és látta, hogy miközben autók húznak el mellettük, a felsőbb évesek
egyfolytában neki mutogatnak.
Csalódottan
roskadt az egyik ülésre. Eddig még nem fordult elő, hogy az iskolán kívül is
megpróbáljanak belekötni. Ez nem sok jót sejtetett a nyári időszakra. A teste
remegett, és hiába távolodott tőlük gyorsan, nem érzett megnyugvást. Aztán a
gondolatai hirtelen átkattantak, és másképp kezdte látni a történteket. Mintha
jelet kapott volna. Jelet, ami őt igazolja. Azon gondolkodott, ha még idehaza
sem tudja megvédeni magát néhány idiótától, mihez kezdhetne a teljesen
ismeretlen múltban. Túl nagy a kockázat, mondta magának.
roskadt az egyik ülésre. Eddig még nem fordult elő, hogy az iskolán kívül is
megpróbáljanak belekötni. Ez nem sok jót sejtetett a nyári időszakra. A teste
remegett, és hiába távolodott tőlük gyorsan, nem érzett megnyugvást. Aztán a
gondolatai hirtelen átkattantak, és másképp kezdte látni a történteket. Mintha
jelet kapott volna. Jelet, ami őt igazolja. Azon gondolkodott, ha még idehaza
sem tudja megvédeni magát néhány idiótától, mihez kezdhetne a teljesen
ismeretlen múltban. Túl nagy a kockázat, mondta magának.
Két
megállóval később leszállt a buszról, és hogy ne feltűnősködjön, mellékutcákon
sétált haza. Rögtön Adria szobájába sietett. A nővére az ágyán feküdt, és egy
sárga teniszlabdát dobált a levegőbe. Marcell a lány laptopja előtt ült, de nem
csinált semmit, csak üresen meredt a felhajtott képernyőre. Ahogy rájuk nézett,
Erik tudta, hogy nem fogadták meg a tanácsát, és meg sem próbálták nyugodtan
végiggondolni a helyzetet.
megállóval később leszállt a buszról, és hogy ne feltűnősködjön, mellékutcákon
sétált haza. Rögtön Adria szobájába sietett. A nővére az ágyán feküdt, és egy
sárga teniszlabdát dobált a levegőbe. Marcell a lány laptopja előtt ült, de nem
csinált semmit, csak üresen meredt a felhajtott képernyőre. Ahogy rájuk nézett,
Erik tudta, hogy nem fogadták meg a tanácsát, és meg sem próbálták nyugodtan
végiggondolni a helyzetet.
–
Ez több volt, mint félóra – mondta Adria, és újra a levegőbe dobta a labdát.
Ez több volt, mint félóra – mondta Adria, és újra a levegőbe dobta a labdát.
–
Remélem, jutottál valamire – szólalt meg Marcell –, nem csak az időnket
vesztegettük.
Remélem, jutottál valamire – szólalt meg Marcell –, nem csak az időnket
vesztegettük.
Erik
nem akart a városban történtekről beszélni. Szégyellte.
nem akart a városban történtekről beszélni. Szégyellte.
–
Kockázatos. – Csak ennyit mondott.
Kockázatos. – Csak ennyit mondott.
–
Micsoda?
Micsoda?
–
A múlt. Még a suliban is egyfolytában bajba keveredünk, mi történne velünk ott?
A múlt. Még a suliban is egyfolytában bajba keveredünk, mi történne velünk ott?
–
Jól értem, hogy te most nemet mondasz a világ megmentésére, mert a suliban néha
beléd kötnek? – kérdezte Adria. – Ha félsz, akkor azt mondd!
Jól értem, hogy te most nemet mondasz a világ megmentésére, mert a suliban néha
beléd kötnek? – kérdezte Adria. – Ha félsz, akkor azt mondd!
– Már
mondtam, hogy félek, és ha kell, ezerszer megismétlem. Szerintem ezen nincs
semmi szégyellni való.
mondtam, hogy félek, és ha kell, ezerszer megismétlem. Szerintem ezen nincs
semmi szégyellni való.
–
Tényleg nincs – bólintott Marcell. – Nem tagadom, én is beijedtem kicsit, de a
világ…
Tényleg nincs – bólintott Marcell. – Nem tagadom, én is beijedtem kicsit, de a
világ…
–
Ti komolyan elhiszitek, hogy bajban van a világ, és csak mi segíthetünk rajta?
Ti komolyan elhiszitek, hogy bajban van a világ, és csak mi segíthetünk rajta?
–
Ezt ne kezdjük elölről! Láttuk, amit láttunk…
Ezt ne kezdjük elölről! Láttuk, amit láttunk…
–
Na, jó, öcsikém, ne csűrjük-csavarjuk a dolgot: beszélj egyenesen! Ki akarsz
szállni?
Na, jó, öcsikém, ne csűrjük-csavarjuk a dolgot: beszélj egyenesen! Ki akarsz
szállni?
Erik
széttárta a karját és meghőkölt, mint akit még a feltételezés is sért. Gyorsan
akart válaszolni, mégis másodpercekig kereste a szavakat.
széttárta a karját és meghőkölt, mint akit még a feltételezés is sért. Gyorsan
akart válaszolni, mégis másodpercekig kereste a szavakat.
–
Én azt mondom – kezdett bele –, menjünk vissza az alagsorba, és beszéljük meg
Klóthóval, hogy ez a küldetés pontosan milyen kockázatokkal jár. Nyugtasson meg
minket, hogy nem meghalni küld vissza a múltba, és ha eljön az idő, képes újból
a jelenbe juttatni, mert csak akkor hozhatjuk meg a jó döntést, ha mindennel
tisztában vagyunk.
Én azt mondom – kezdett bele –, menjünk vissza az alagsorba, és beszéljük meg
Klóthóval, hogy ez a küldetés pontosan milyen kockázatokkal jár. Nyugtasson meg
minket, hogy nem meghalni küld vissza a múltba, és ha eljön az idő, képes újból
a jelenbe juttatni, mert csak akkor hozhatjuk meg a jó döntést, ha mindennel
tisztában vagyunk.
–
Az agyadat kellene már tisztába tenni – elégedetlenkedett Adria, és felállt.
Mindhárman kimentek a szobából.
Az agyadat kellene már tisztába tenni – elégedetlenkedett Adria, és felállt.
Mindhárman kimentek a szobából.
*
Az
alagsori lámpák fénye most halványabbnak tűnt, mint amikor eljöttek onnan.
Mintha valami elfedte volna a világítótesteket. És tényleg… Az alagsor egészét
fonalak futották végig, faltól-falig, mennyezettől padlóig, keresztül-kasul,
mintha egy óriáspók szőtte volna őket, és középen ott lebegett a Moira. Nem is
volt igazi lebegés, hiszen a fonalak a testére csatlakoztak, és azok tartották
a levegőben. Úgy nézett ki, akár egy pók a háló közepén.
alagsori lámpák fénye most halványabbnak tűnt, mint amikor eljöttek onnan.
Mintha valami elfedte volna a világítótesteket. És tényleg… Az alagsor egészét
fonalak futották végig, faltól-falig, mennyezettől padlóig, keresztül-kasul,
mintha egy óriáspók szőtte volna őket, és középen ott lebegett a Moira. Nem is
volt igazi lebegés, hiszen a fonalak a testére csatlakoztak, és azok tartották
a levegőben. Úgy nézett ki, akár egy pók a háló közepén.
–
Ha ezt anya meglátja… – mosolygott Adria.
Ha ezt anya meglátja… – mosolygott Adria.
–
Itt meg mi folyik? – kérdezte Erik.
Itt meg mi folyik? – kérdezte Erik.
–
Gyógyítom magam – felelte a Moira egykedvű nyugalommal, és fejével Marcell felé
bökött. – Gyere ide!
Gyógyítom magam – felelte a Moira egykedvű nyugalommal, és fejével Marcell felé
bökött. – Gyere ide!
Marcell
első szóra engedelmeskedett, és elé lépett. Klóthó kinyújtotta a kezét, amitől
a fonalak megfeszültek, de annyit éppen engedtek, hogy felgyűrhesse a fiú
pólójának ujját. Fejét a meztelen válla fölé hajtotta, és rálehelt. Marcell
érezte, hogy a sorsistennőnek füsttel kevert vanília illata van.
első szóra engedelmeskedett, és elé lépett. Klóthó kinyújtotta a kezét, amitől
a fonalak megfeszültek, de annyit éppen engedtek, hogy felgyűrhesse a fiú
pólójának ujját. Fejét a meztelen válla fölé hajtotta, és rálehelt. Marcell
érezte, hogy a sorsistennőnek füsttel kevert vanília illata van.
–
Megjelöltelek, hogy mindenki tudja, az én nevemben jársz el, így bátran
keresheted a testvéreimet. Sorsokat értetek majd meg, és sorsok értenek meg
titeket.
Megjelöltelek, hogy mindenki tudja, az én nevemben jársz el, így bátran
keresheted a testvéreimet. Sorsokat értetek majd meg, és sorsok értenek meg
titeket.
–
Hé! – háborodott fel Adria. – Miért pont őt?
Hé! – háborodott fel Adria. – Miért pont őt?
–
Őrizd meg a bizalmad bennem, lányom – felelte Klóthó lassú suttogással. – A
barátod vezéralkat, engedjük hát, hogy az is legyen.
Őrizd meg a bizalmad bennem, lányom – felelte Klóthó lassú suttogással. – A
barátod vezéralkat, engedjük hát, hogy az is legyen.
–
De én vagyok a királyi örökítő – ellenkezett Adria kevés eréllyel.
De én vagyok a királyi örökítő – ellenkezett Adria kevés eréllyel.
A
sarokban gubbasztó Kéer kárörvendően felkuncogott.
sarokban gubbasztó Kéer kárörvendően felkuncogott.
–
Nem minden király jó vezető – felelte a Moira.
Nem minden király jó vezető – felelte a Moira.
–
Egyáltalán, mi szükségünk vezetőre? Én nem szeretem, ha megmondják, mit kell
csinálnom.
Egyáltalán, mi szükségünk vezetőre? Én nem szeretem, ha megmondják, mit kell
csinálnom.
–
Persze, hogy nem. – A Moira hangján érezhető volt, hogy mosolyog. –
Parancsolgatni bárki képes, ezért nem is ez a jó vezér ismérve, hanem hogy
összetartja a csapatot, és a nehéz helyzetekben meghozza a nehéz döntéseket.
Mondd lányom, szeretnéd, ha neked kellene a társaid élete felől dönteni?
Persze, hogy nem. – A Moira hangján érezhető volt, hogy mosolyog. –
Parancsolgatni bárki képes, ezért nem is ez a jó vezér ismérve, hanem hogy
összetartja a csapatot, és a nehéz helyzetekben meghozza a nehéz döntéseket.
Mondd lányom, szeretnéd, ha neked kellene a társaid élete felől dönteni?
Adria
megrázta a fejét.
megrázta a fejét.
Én sem szeretnék életekről dönteni – gondolta magában Marcell. Amikor látta, hogy a beszélgetés nem
folytatódik, tett egy tétova mozdulatot, hogy visszaléphessen a többiek mellé.
folytatódik, tett egy tétova mozdulatot, hogy visszaléphessen a többiek mellé.
–
Még nem végeztem – szólt rá Klóthó.
Még nem végeztem – szólt rá Klóthó.
Marcell
elsőre megdermedt, majd megint a Moira elé lépett, aki a lepellel takart száját
a fiú füléhez tartotta, és súgott neki valamit. Csak azt lehetett látni, hogy a
fehér anyag megrezdül, de a hang kettejük között maradt. Másodperceken át
sugdolózott. Meglepően gyorsan beszélt, Marcell nehezen követte, de mindent
megjegyzett, azt is, hogy miért ne bízzon más istenekben, és két nevet is:
Kronosz és Prométheusz. Tőlük segítséget remélhet. Másodpercekig memorizálta a
neveket.
elsőre megdermedt, majd megint a Moira elé lépett, aki a lepellel takart száját
a fiú füléhez tartotta, és súgott neki valamit. Csak azt lehetett látni, hogy a
fehér anyag megrezdül, de a hang kettejük között maradt. Másodperceken át
sugdolózott. Meglepően gyorsan beszélt, Marcell nehezen követte, de mindent
megjegyzett, azt is, hogy miért ne bízzon más istenekben, és két nevet is:
Kronosz és Prométheusz. Tőlük segítséget remélhet. Másodpercekig memorizálta a
neveket.
–
Na, álljunk csak meg! – szólalt meg Erik. – Miért csinál mindenki úgy, mintha
elvállalnánk az utat?
Na, álljunk csak meg! – szólalt meg Erik. – Miért csinál mindenki úgy, mintha
elvállalnánk az utat?
–
Miért, nem vállaljátok? – kérdezte a Moira.
Miért, nem vállaljátok? – kérdezte a Moira.
–
Nem! Ezer dolog miatt sem. Az csak egy dolog, hogy veszélyes, de ott vannak a
szüleink is. Nekik hogyan magyarázzuk meg, hogy eltűntünk? El sem engednének
egy ilyen veszélyes útra!
Nem! Ezer dolog miatt sem. Az csak egy dolog, hogy veszélyes, de ott vannak a
szüleink is. Nekik hogyan magyarázzuk meg, hogy eltűntünk? El sem engednének
egy ilyen veszélyes útra!
–
A világ sorsáról van szó, és te azon aggódsz, hogy elengednek-e a szüleid?
A világ sorsáról van szó, és te azon aggódsz, hogy elengednek-e a szüleid?
–
Asszonyom, nem bízhatja ránk a világ megmentését, és nem küldhet vissza minket
a múltba, mert mi még túl fiatalok vagyunk. Mit tehetne az ókori Görögországban
pár nyolcadikos?
Asszonyom, nem bízhatja ránk a világ megmentését, és nem küldhet vissza minket
a múltba, mert mi még túl fiatalok vagyunk. Mit tehetne az ókori Görögországban
pár nyolcadikos?
–
Itt lehet, hogy, fiatalnak számítotok, de ha visszautaztok a múltba, már jóval
többek lesztek. A jövőből érkezett utazók. Olyan tudás birtokában vagytok, ami
elképzelhetetlen egy ókori embernek. Még az istenek számára is érdekessé
váltok. Ti lesztek a jövőből érkezettek. A jövő harcosai.
Itt lehet, hogy, fiatalnak számítotok, de ha visszautaztok a múltba, már jóval
többek lesztek. A jövőből érkezett utazók. Olyan tudás birtokában vagytok, ami
elképzelhetetlen egy ókori embernek. Még az istenek számára is érdekessé
váltok. Ti lesztek a jövőből érkezettek. A jövő harcosai.
–
A jövő harcosai? Ez tetszik! – mosolygott Adria.
A jövő harcosai? Ez tetszik! – mosolygott Adria.
–
Nem! Nem! És nem! – ellenkezett Erik. – Tudjátok mit? Felőlem ti mehettek.
Úgyis ti vagytok az örökítők, de én maradok.
Nem! Nem! És nem! – ellenkezett Erik. – Tudjátok mit? Felőlem ti mehettek.
Úgyis ti vagytok az örökítők, de én maradok.
–
Fiam – szólalt meg Klóthó –, azt hiszem, félreértettél. Lehet az én hibám, mert
engedékenynek tűntem, de én nem megkértelek arra, hogy segítsetek. Nem. Nektek
nincs választásotok. Túl sok minden forog kockán ahhoz, hogy választhassatok.
Fiam – szólalt meg Klóthó –, azt hiszem, félreértettél. Lehet az én hibám, mert
engedékenynek tűntem, de én nem megkértelek arra, hogy segítsetek. Nem. Nektek
nincs választásotok. Túl sok minden forog kockán ahhoz, hogy választhassatok.
–
Ezt hogy…?
Ezt hogy…?
Hirtelen
zavaros zizegés futott végig az alagsorban. Marcell először azt hitte, csak az
égő vacakol, hiszen újabban gyakori volta környéken az áramkimaradás, de ahogy
felnézett, látta, hogy a villanykörte tökéletes állapotban szórja szét a
fényét. Valami mégis volt ott. Valami zaj.
zavaros zizegés futott végig az alagsorban. Marcell először azt hitte, csak az
égő vacakol, hiszen újabban gyakori volta környéken az áramkimaradás, de ahogy
felnézett, látta, hogy a villanykörte tökéletes állapotban szórja szét a
fényét. Valami mégis volt ott. Valami zaj.
Szakadás.
Suhogós
neszek rágták a falakat, mint amikor ruhaanyagot hasítanak. Marcell értetlen
forgolódás közben kereste a zaj forrását. Aztán rájött, mi az… Megtorpant, és
merev arccal nézett maga elé. Kinyújtotta a karját, hogy megérinthesse, de
mielőtt elérte volna, ijedten vissza is rántotta a kezét. Alig hitte a
látottakat, nemhogy meg merje érinteni.
neszek rágták a falakat, mint amikor ruhaanyagot hasítanak. Marcell értetlen
forgolódás közben kereste a zaj forrását. Aztán rájött, mi az… Megtorpant, és
merev arccal nézett maga elé. Kinyújtotta a karját, hogy megérinthesse, de
mielőtt elérte volna, ijedten vissza is rántotta a kezét. Alig hitte a
látottakat, nemhogy meg merje érinteni.
Az
alagsor levegőjén szakadás szaladt végig, mintha valaki megvágta volna a
valóságot,a szakadáson pedig, apró fehér pontokkal tűzdelt, tompa, zöldes fény
szűrődött ki, akár a csillagos éjszakai ég zöld másolata. Pár másodperccel
később a nyílás kiszélesedett és örvényszerű átjáróvá vált. Rideg fény vetült a
szobában álló társaságra.
alagsor levegőjén szakadás szaladt végig, mintha valaki megvágta volna a
valóságot,a szakadáson pedig, apró fehér pontokkal tűzdelt, tompa, zöldes fény
szűrődött ki, akár a csillagos éjszakai ég zöld másolata. Pár másodperccel
később a nyílás kiszélesedett és örvényszerű átjáróvá vált. Rideg fény vetült a
szobában álló társaságra.
–
Ne! – nyögte Erik az ajtókeretbe szorult tejútra bámulva.
Ne! – nyögte Erik az ajtókeretbe szorult tejútra bámulva.
De
a szava nem ért semmit.
a szava nem ért semmit.
Marcellt,
Adriát, Eriket és a Kéert elnyelte a szélesedő átjáró.
Adriát, Eriket és a Kéert elnyelte a szélesedő átjáró.
