Menü Bezárás

Könyvfesztivál novemberben, könyvbemutató egy munkanap délelőttjén

Már nagyon sokan meghozták a könyvfesztiválos
élménybeszámolóikat, én is csatlakozom a sorhoz, de annyit előre elárulhatok,
hogy körülöttem nem volt minden cukormázas, a rózsaszín egyszarvúk pillájáról
sem illatos szivárvány könnycseppek hullottak rám, és a csillámpor is majdnem a
torkomon akadt. De a fesztivál után két napra volt egy könyvbemutatóm
Nyíregyházán, arról is megemlékezem ebben a bejegyzésben. Kezdjünk is hozzá!



Könyvfesztivál
Pénteken jutottam el Budapestre, és úgy terveztem, hogy a
szombat délutánt a könyvfesztiválon töltöm, megismerkedek a helyszínnel, nyugodtan
sétálgatok, beszippantom a hangulatot, megnézem az írós ismerősöket és így
tovább. Ez lett volna az első könyvfesztiválos élményem.

Nem lett az.
A Duna pesti oldalán szálltam meg, és amikor délután 16 óra
körül elindultam a Millenárishoz, kiderült, hogy a kerékpáros felvonulás miatt
lezárták a környező hidakat, és nagyjából minden olyan útvonalat, ami közel
vihetett volna a fesztiválhoz. Itt kellett volna feladnom.

Sajnos nem tettem.
Elhatároztuk, ha nagy kerülővel is, de átjutunk Budára. Ez
olyan jól sikerült, hogy két óra múlva érkeztünk meg a Millenáris parkhoz (ha
nincsenek lezárások ez 15 perc), 18 órakor, és már nem volt értelme bemenni,
inkább csak megnéztem a helyszínt, hogy másnap már ne kelljen kóvályogni, hogy
mi, hol, merre. Azért is siettem volna tovább, mert várt még rám 19 órakor egy
író találkozó, ahol KMK-s írók és kiadó közeli emberkék ültek össze.
Szerintetek eljutottam oda?
Ez az esemény facebookon szerveződött, és mivel nem ismertem
sem a találkozó helyét, sem az utcát, ráböktem arra a lehetőségre, hogy mutassa
a helyszínt térképen. Itt nagyon megörültem, a környék ismerős volt, egy, a
Bajcsy-Zsilinszkyről nyíló utca volt a végállomás, tőlem vagy tíz perc sétára. Elsőre
furcsálltam, hogy a Millenáristól ilyen messzire szervezték a találkozót, de
nem problémáztam rajta. Nem egyeztettem a címet, és a térkép mutatta utcát. Pedig
ezt kellett volna…

Ugyanis a térkép hibás volt.

Vajon a Lövőház utca tényleg a Nagymező utcában van? 🙂

Megjelölte ugyan a célállomást, de még véletlenül sem azt az
utcát, ami a cím volt. Erre az indulás után, 19:30 után jöttem rá. Akkor értettem
meg azt is, hogy a találkozó a Duna másik oldalán van, természetesen közel a
Millenárishoz, és én legfeljebb drámaian integethetek a folyópartról, mert
odajutni már nem fogok. Ha szemfülesebb vagyok, észrevehettem volna a hibát a
térképen, de hát nem voltam… Szóval, viszlát szombati könyvfesztivál, viszlát
írótalálkozó.
De legalább jó idő volt, júniusi meleg.
Másnap, a dedikálásom napján, novemberi hidegre, szélviharra
és zuhogó esőre ébredtem. Így nekem sem volt nagy kedvem elindulni, hát még
gondolom az érdeklődőknek, akiknek velem ellentétben nem volt kötelező a
megjelenés. Nincs összehasonlítási alapom, de szerintem nem is volt olyan nagy
nyüzsgés, mint (az elmondások alapján) máskor van.
Szerencsére az indulásomra nagyjából elállt az eső, és
nyugodtan kezdhettem neki a dedikálásnak. A szombati napi KMK-s dedikálásokról,
remek hírek érkeztek, sokan voltak, és végig foglalkoztatták az írókat. Ezeknek
az író barátaimnak azt üzenném, hogy elmentek ti a… 😀
Azért ez nálam nem egészen így működött. Elsőkönyvesként
egyedül dedikáltam, és ha azt mondom, hogy láttam a sor végét, akkor nem
mondtam nagyot. 🙂 Az üres járatokban viszont remek beszélgetőtársnak bizonyult
Patyimoly, Deszy és Fummie.

És ő lenne itt Patyimoly

A dedikálás után a booktuber Botond the Bookastic még a
kamerája elé citált, és megörökítette a beszélgetésünket. De csitt, erről lehet
még nem is tudhat senki. 🙂 A lényeg, hogy nem sokára láthatjátok a
végeredményt…

Miután végeztem, nem sok időm maradt, arra se nagyon jutott
belőle, hogy végigrohanjak a standokon, csak vettem pár könyvet, és már jönnöm
is kellett. Hát igen, nézelődésre a szombati nap volt kijelölve…
Könyvbemutató
Budapestről hétfő késő délután értem haza, és még kipakolni
sem volt alkalmam, másnap délelőtt máris kezdődött a nyíregyházi
könyvbemutatóm. Igen, egy iskolai nap délelőttjén. Nem túl szerencsés időpont,
igaz? Én is ezt gondoltam.
De most tévedtem.
Köszönet a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárnak, és
a főkönyvtárosának, dr. Bihari Albertnének (remélem nem haragszik meg, ha
mostantól (a kérésének) megfelelően Joliként emlegetem), aki megszervezte az
eseményt. Joli ötlete volt, hogy iskolai nap tartsuk a bemutatót, mondván, hogy
a könyvtár majd meghívókat küld az iskolákba, ahonnan az érdeklődők csoportosan
jöhetnek, és így biztosan a célközönségemmel telik meg a terem. Bevallom
szkeptikus voltam, és nem hittem, hogy az iskolák lelkesedni fognak az ötletért,
és bármilyen terem is megtelik. Pedig így történet.
Azért egy gombostű még lehet befért volna… 🙂
De egyáltalán miért kellett könyvbemutató Nyíregyházára,
négy hónappal a budapesti bemutató után? Ez egyfajta hazai pályás bemutatkozás
volt. Ugyan nem Nyíregyházán születtem, és igazából csak 14 éves koromtól
kezdve élek itt, de majdnem minden jelentős életeseményem ide, vagy a
környékhez kapcsolódik. Rengeteg „első” dolog itt történt meg velem. Ide jártam
gimnáziumba, főiskolára, meg… egyebek. 😉
Na, szóval, a terem megtelt, lehettünk legalább ötvenen, és
szerintem jó hangulatban telt a bemutató. Ami a leginkább jól esett, hogy
amikor eljött a kérdések ideje, egyszerre több kéz is a magasba lendült. És a
kérdések utána sem álltak le. Nem azt mondom, hogy órákon át kellett
válaszolgatnom, de volt érdeklődés a munkám, a terveim, és úgy általában az
írós dolgok iránt.





Az is nagyszerű érzés volt, hogy Joli elmondta, amióta a
regényem bekerült a könyvtár állományába, mindig ki van kölcsönözve, és
folyamatos rá az előjegyzés. Be is szereztek ott helyben egy újabb példányt. 🙂
Szóval, ez lett volna a könyvfesztiválom, és az első önálló
könyvbemutatóm. A kicsit ellentmondásos napok után azt sem tudom, mit várjak
majd a könyvhéttől. 🙂
És most elköszönés helyett az első címlapfotómmal búcsúzom
(ott baloldalt, kicsiben). 😀 XD


4 Comments

  1. Niki Kovács

    Majd ha lesz rá alkalmam nekem is, hogy elmenjek egy ilyenre, akkor elviszem magammal a puzzlet és nagyon szívesen kölcsön adom, hogy ne csak én részesüljek a kirakásának örömében!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük