Hosszú idő után végre a kezemben tartom a legújabb regényem, A Hangot. És amikor azt mondom, hosszú, nem arra gondolok, hogy sok idő telt el a szerkesztés vagy a nyomdába kerülés óta. Nem. Hanem ezt a történetet konkrétan tizenegy évvel ezelőtt írtam meg (akkor még Váltott gyermekek címen), azóta dédelgetem, közben már-már le is mondtam arról, hogy valaha megjelenik, pedig ez a regény állított rá arra az írói útra, amin ma is járok. Ez volt az első fantasy regényem, ami teljesen felszabadított, a történetmesélés egy új dimenzióját nyitotta meg előttem, és persze először voltam elégedett megírt kéziratommal (erről kicsit bővebben is mesélek a hamarosan érkező Aranymosás interjúmban). Szóval számomra elképesztően fontos regény. Akkor is az lenne, ha soha nem adták volna ki. És most mégis a kezemben van. Szinte hihetetlen, hogy annyi év után mások is olvashatják.Remélem, sokan is fogják. 🙂
A világnak két oldala van. A gép elött ülōk és a könyv fölött ülōk. Mi a könyveket választottuk, mert nekünk ez a szimpatikus mások a gépet és nehogy valaki azt írja hogy ,,De én tényleg nem szoktam gépnél ülni!” Ok. De ha nem lenne a google vagy a YouTube akkor meg sem ismertük volna a könyv vásárlást. Tudom tini vagyok még nem láttam mindent de egy gyerek szájából csak így hangozhat el ez. Szerintem gyerekként kell elkezdeni az olvasás világát megismertetni velük, mert hé én is akkor kezdtem és itt tartok!