Mielőtt Az első csók és egyéb démonok megjelent, készítettem egy bejegyzést, hogy milyen zenéket hallgattam közben. Most nem azt mondom, hogy ebből hagyomány lesz, de nem bírtam ki, hogy ne csináljak egy ilyet a Tested és lelkemhez is. 🙂
Az első csók és egyéb démonoknál már elmondtam, hogy én nem hallgatok zenét írás közben, nekem a zenére azért van olykor szükségem, hogy hangulatba hozzon, esetleg gondolkodni tudjak közben. Mert én ilyenkor felpattanok és járkálok fel-alá a szobámban. Az ötleteim kb. 70%-át szerintem ilyenkor pattintom ki.
Ez a bejegyzés annyiban lesz más, mint a múltkori, hogy nem hozok egy általános „lejátszási listát”, mert nyilván, most is sok minden mást hallgattam, hanem arra a három számra koncentrálok, ami különösen fontos volt, és valamilyen módon megjelenik a regényben is.
De először, ha még valaki nem találkozott volna vele, essen néhány szó a megjelenés előtt álló Tested és lelkemről. A regény főkonfliktusát a párok egymásnak küldözgetett meztelen fotói, majd az ezekkel való visszaélés adja. Arra keresek választ, hogy a nyilvános megszégyenítés milyen szinten képes lerombolni a magukat jól felépített és erősnek gondolt embereket is, és hogy hogyan lehet megküzdeni a szégyennel és a megaláztatással. Vagy például, hogy mennyire nehéz ismerkedni, összejönni valakivel, akit a haverjaid, az osztálytársaid láttak meztelenül, és emiatt szüntelen megalázzák. És innentől kezdve ez egy igen furcsa ismerkedés története is.
És milyen zenék passzolnak ehhez a történethez? Legalábbis a megírásához… Azonnal kiderül! 🙂
Hiperkarma: Jószerencsét
Ha lenne zenei alapja a történetnek, akkor valószínűleg ez lenne. A Hiperkarma Jószerencsét című számát nagyjából rongyosra hallgattam, és valamiféle alaphangulatot kaptam tőle. Sokat gondolkodtam azon, hogy szövegileg is beépítsem a regénybe, mint a másik két számot, amiről szó lesz, hogy idézzenek belőle a szereplők, de ez végül nem valósult meg. Egyszer ugyan említem ezt a számot, de a főszereplő csak leolvassa valaki telefonjáról, hogy épp ezt hallgatja. Viszont a kedvenc részletemet, ha nem is szó szerint, de gondolatiságában megpróbáltam megjeleníteni a történetben.
Erről a dalszöveg részletről van szó:
„Szép voltál
mindig, vagy ha nem
Akkor is voltál annyira
Szép nekem,
hogy elraktározódj
És bennem végig szép maradj”
És hogy ezt hogyan dolgoztam bele a regénybe? Arról korábban már mutattam is egy részletet. Ebben az Instagram-bejegyzésben össze is vethetitek a kettőt:
Lóci játszik: Te leszel a feleségem
A Lóci játszikban van valami lehengerlő, valami igazán jó kedvet hozó, hangulatot teremtő érzésvilág. Ezekre meg mind szükségem is volt ebben a történetben, mert néha olyan mélyre merültem, hogy kellett valami, ami kifelé mutat, és hoz valami könnyedséget a szereplők életébe. A Lóci játszik több számát is hallgattam, de a Te leszel a feleségem kiemelkedik a történet szempontjából, mert nemcsak megjelenik benne, hanem jelentősége is van. Nyilván most nem mesélem el, hogy mi, de a részletet, amiben először feltűnik, azt szívesen idebiggyesztem. 🙂
„– Én nem is ezt mondtam, hanem hogy küldj neki egy finom jelet. Mondjuk valami zenét, ami kontextusba helyezi a délutánt.
– Nem ismerek ilyen zenét.
– Jó, mutatok neked egyet.
Mire bemegyek a szobámba a fejhallgatómért, Petra máris elküldte a számot. Lóci játszik a zenekar neve, a szám címe pedig, Te leszel a feleségem.
– Ezt tuti nem küldöm el! – kiáltok ki Petrának. – Nem lánykérőbe megyek!
– Csak hallgasd meg! – kiált vissza.
Elindult a zene, és valami hihetetlen vidám hangulat tölt el.
„Ha kérhetnék egy dolgot tőled
azt kérném hadd legyek a vőlegényed
a férjed, bármid
csak együtt legyünk mindig, mármint
ne keress magadnak párt már
táborozzunk le egymásnál
légy szíves hadd legyek arról híres
enyém a világ legszebb, legkedvesebb, a legszerelmesebb párja,
hogy nem írtam hiába annyi dalt és verset
bár mellébeszéltem néhányszor
az életemből te hiányzol
Remélem, hogy te leszel a feleségem”
Még csak a szám harmadánál járok, de már tudom, hogy el fogom küldeni Lucának a linkjét. Amikor végighallgatom, megint az elejére ugrok, és hagyom, hogy ez a két sor berágja magát a fejembe: „Ne keress magadnak párt már, táborozzunk le egymásnál”
Tökéletes.
– Ez nem is szar! – kiáltok ki megint Petrának.
– Eh! – nyög egyet kedvtelenül.”
HS7: Gesztenyefák alatt
„Nem lesz több szerelmesdal, ezt kérted, ezt ígértem…” – kezdődik a HS7-től a Gesztenyefák alatt, ez pedig hangulatilag nagyon passzol a regényhez, hiszen ez nem egy tipikus szerelmesregény. Sokszor inkább a menekülésről szól, a szereplőknek pedig nem egyszer át kell értékelniük, amit a szerelemről, a vágyakozásról, a közösen eltöltött időről, és a szakításról gondolnak.
Luca például a szakításra gondolva hallgatja ezt a számot. Talán… Ez azért nem spoiler, mert ez a szám már a második fejezetben előkerül, ami jó ideje elérhető és olvasható, többek között itt, a honlapomon is. Nem is teszem ide a részletet, ha van kedvetek, inkább gyürkőzzetek neki az első két fejezetnek. 🙂
Amúgy a HS7 már Az első csók és egyéb démonok zenéi között is szerepelt. Kíváncsi vagyok, hogy találok-e még tőlük valamit, ami jó lesz a következő Vörös pöttyös regényemhez. 😀
Ez lett volna a három legfontosabb szám, amit nemcsak hallgattam a Tested és lelked írása közben, hanem hozzá is tettek a történethez. Hogy mennyire, az nyilván majd a történetből derül ki. 🙂
Ne felejtsétek, a regény hamarosan megjelenik, és már előrendelhető, de ha a fülszövegére, vagy az első két fejezetére vagytok kíváncsiak, azt is itt találjátok.
Ha pedig a regényhez készült három előzménynovella valamelyikét olvasnátok, azt itt, itt és itt tehetitek meg.
Pingback:Interjú: Bessenyei Gábor – Aranymosás Irodalmi Magazin